Bizonyítékot is találtak a rituális kannibalizmusra, 27 fiatal szörnyű sorsát őrzi a hevesi barlang + videó
Kós Zoltán 
A szilvásváradi Istállós-kői-barlang a Magyar Értéktár részévé vált. Tizenhat méter magas bejáratával igen népszerű látványosság, azonban kevesen tudják, hogy valószínűleg nem lakóhelyként használták az ősemberek. Fotó: Jászai Csaba
„A szilvásváradi Istállós-kői-barlangra – a Hungarikum Bizottság legutóbbi döntése szerint – a Magyar Értéktár részeként is tekinthetünk ezentúl. A fennmaradt magyarországi ősember-barlangok régészeti leletei arról tanúskodnak, hogy a történelem előtti idők óta meghatározó az innovatív ember jelenléte, többek között a Bükk-térségben is.
A Magyarországon fennmaradt ősember-barlangokból őskori kőeszközök, állati csontok és emberi maradványok kerültek elő, amelyek fontos információkat szolgáltatnak az ősember életéről. A Hungarikum Bizottság legutóbbi döntése értelmében a szilvásváradi ősember-barlang a Magyar Értéktár részévé vált, s ezzel százhatvankettőre emelkedett az értéktárban található elemek száma.
Az ország jelentős ősember-barlangjai közül több is a Bükkben található
- Istállós-kői-barlang (Szilvásvárad): Az egyik leglátogatottabb és legfontosabb ősember-barlang, ahol neandervölgyi és cro-magnoni ember leletei is előkerültek.
- Szeleta-barlang (Miskolc, Bükk): Kőeszközök (bábonyi-szeletai típus) és jégkorszaki állatok csontjai maradtak fenn itt, a Bükk hegység egyik legjelentősebb őskori lelőhelye.
- Suba-lyuk (Cserépfalu): Ez volt az első magyarországi barlang, ahol neandervölgyi ősember csontmaradványait találták meg.
Az 546 méteres magasságban fekvő, háromszög alakú bejárattal rendelkező Istállós-kői-barlang Szilvásvárad és a Szalajka-völgy egyik legszebb látnivalója. A barlang Magyarország egyik legfokozottabban védett, és egyben egyik leginkább látogatott látványossága: az itt talált leletek miatt hívják ősember-barlangnak is.
A barlang többnyire mészkőből épül fel és korábban istállóként is funkcionált, innen kapta az Istállós-kői-barlang elnevezést. A barlang óriási szája 16 méterrel magasodik a föld fölé.
- Hossza: 57 méter
- Magassága: 16,3 méter
- Szélessége: 46 méter
- Magassága: 16 méter
Korábbi, 2001-es cikkünkben így írtunk az akkori feltárások eredményéről:
A barlang valójában istálló volt és nem lakóhely
Mint azt a szilvasvarad.hu internetes oldalról megtudtuk, a barlang gyalogosan a Gloriett-tisztásról közelíthető meg szerpentinszerűen kialakított, meredek gyalogösvényen. A barlang háromszög keresztmetszetű, 45 méter mély, 9-10 méter széles, melynek rétegvastagsága 2 méter. Régészeti jelentőségű hely, ezért 1944-ben védetté, 1982-ben fokozottan védetté nyilvánították. A hatalmas, háromszög alakú bejárat egy földtani törésvonal mentén alakult ki. A nyílás mögött egyetlen, tágas terem található. A történelmi időkben a barlang hosszú ideig istállóként funkcionált, kutatások alapján azonban előtte sem lakóhely, hanem áldozóhely volt.
Régészeti feltárása több mint 100 éve kezdődött
Hároméves gyermek kulcscsontját is megtalálták
1911-ben Roskó Pál répáshutai erdőaltiszt javasolta a régészeknek, hogy próbálkozzanak meg a barlang feltárásával. Az első próbaásatást Hillebrand Jenő ősrégész vezette 1912-ben. A kőeszközökön és kerámiatöredékeken kívül megtalálták egy három éves gyermek kulcscsontját is, ezért 1925-ig ötször is visszatértek a helyszínre, ahol további kő- és csonteszközöket találtak. A munkát 1927-ben Saád Andor és Megay Géza folytatta. Ebben az időszakban került elő az a közel 80 mázsás tűzhely, amit a Nemzeti Múzeum régészeti osztályára szállítottak. A tüzelőgödörben a bükki kultúra cseréptöredékei között tengeri kagylóból készült ékszereket és huszonhét fiatal ember feltört, megpörkölődött csontjait is megtalálták.
A több mint kétszáz csont a rituális kannibalizmus egyedülálló bizonyítéka.
Ezután még Kadić Ottokár 1929-ben, Győrffyné Mottl Mária 1938-ban ásott a barlangban. A barlang tervszerű, részletes feltárását 1947-től Vértes László vezette. A kitöltés rétegződése és a rétegekben talált korjelölő állatmaradványok alapján megállapították a barlang történetét, meghatározták a három kultúrréteg korát, az akkor élt embercsoport(ok) jellemzőit. Az Istállós-kői-barlang jelentőségét növeli, hogy a jégkori rétegekből előkerült 66 fajból álló fauna a leggazdagabb Európa aurignaci korú feltárásai közül; a mikrofaunájából 3 új emlős- és 20 új madárfajt írtak le – a világon egyedülállóként.
A világ legrégebbi ékszerei között van az itt talált két, csontból készült, kifúrt, zsinórra függeszthető amulett.
A barlangi medve (Ursus speleus) koponyatemetkezést (koponya depoziciót) mutató legrégebbi lelőhelyei között szerepel a barlang végében előkerült három koponya. A 40-44 000 éves alsó kultúrrétegből kerültek elő, azok a hasított alapú lándzsahegyek, melyek a világ legrégebbi aurignaci eszközei között szerepelnek. Jelenlegi tudásunk szerint az íjhasználatának legrégebbi nyomai a világon az itt előkerült apró csonthegyecskék. Az Istállós-kői-barlang pleisztocén (jégkori) rétegeiből előkerült 66 fajból álló fauna a világon a leggazdagabb az aurignaci korú feltárások között.
A régészeti ásatások során az alábbi, jégkorszaki állatok csontjai kerültek elő: rénszarvas, barlangi medve, ősbölény, gyapjas mamut, barlangi oroszlán, farkas, barlangi hiéna, kőszáli kecske.”
Eredeti írás: MAKÓ-SZABÓ DIÁNA
Fotó: heol.hu
Videó az eredeti írás alatt.
About the Author
