Kós Zoltán 
A tihanyi Belső-tó különös és nyugtalanító látványt nyújt
„A tihanyi Belső-tó mellett sétálva ma egészen különös érzés keríti hatalmába az embert. Az a hely, amelyet sokan a tópart nyugalmáért, a víz csendes csillogásáért és a páratlan tihanyi panorámáért szerettek, most szinte felismerhetetlen.
A tihanyi Belső-tó partján állva nehéz nem észrevenni, mennyire megváltozott a táj: a tó visszahúzódott, és olyan részek tárulnak fel, amelyekhez régen a víz sem engedett ilyen közel. A mederből előbukkanó fatörzsek, a kiszáradt gyökerek és a szárazra került gémeskutak látványa valami mélyen emberit érint meg: mintha a tó a saját emlékeit tenné elénk, fájdalmasan őszintén.
Fotó: Nagy Lajos/Napló
A föld repedezett, helyenként fehéren csillog, de a csillogás nem szépséget, inkább kiszolgáltatottságot jelez. Az ember ösztönösen lassabban lép, mert érzi, hogy amit lát, az nem természetes állapot. A kemény felszín alatt ott az alattomosan süppedős iszap, amely könnyen csapdába ejtheti azt, aki túl mélyre merészkedik. Minden lépésnél ott van valami bizonytalanság: mintha maga a táj figyelmeztetne, hogy most nem olyan, mint régen volt.
A tó közepe felé haladva apró vízfoltok maradtak csak meg a nagy vízfelület helyén. Olyan ez, mintha a tó emlékezne arra, milyen volt egykor, és még makacsul őrizné néhány cseppben mindazt, ami most hiányzik belőle. A felszínre került kövek, a gyökerek és elfeledett tárgyak arról mesélnek, milyen hosszú ideje tart ez a lassú visszahúzódás. Az ember ilyenkor óhatatlanul elcsendesedik, mert érzi: tanúja lett valaminek, ami túlmutat egy egyszerű természeti jelenségen.
A tihanyi Belső-tó kiszáradása: mi áll a háttérben?
A szakemberek szerint mindez elsősorban a tartós csapadékhiány következménye. Évek óta kevesebb eső hullik, mint amennyire a tó és a környék rászorulna. A tihanyi tavak összefüggnek egymással, így ha a legmagasabban fekvő Belső-tó szintje ennyire drasztikusan csökken, az az egész vízrendszer állapotát tükrözi. De amikor az ember ott áll a kiszáradt meder szélén, akkor mindez nem számításnak vagy tudományos magyarázatnak tűnik, hanem egy csendes, szomorú figyelmeztetésnek.
A Belső-tó mindig is a tihanyi táj egyik legszebb, legnyugalmasabb része volt. Sokak számára a lassúság, a természetes ritmus, a tó felett lebegő csend jelképe. Most azonban a parton sétálva az ember inkább valami törékenyet, valami elveszni látszót érez. A táj szépsége nem tűnt el, de más lett: súlyosabb, feszültebb, érzelmesebb. Olyan, mint amikor egy régi ismerős arcán először látsz valódi fáradtságot.
A jelenlegi látvány nemcsak a tóról mesél, hanem rólunk is – arról, mennyire könnyen megfeledkezünk arról, hogy a természet nem állandó és nem sérthetetlen. A Belső-tó ma csendben mutatja meg, hogy baj van. És aki végigsétál a partján, az bizonyára érzi: ez a csend most nem megnyugtat, hanem mélyen megérint.”
Eredeti írás: TITZL VIVIEN
Fotó forrása: veol.hu
Videók az eredeti írás alatt.
About the Author
