fotó (BETAPHOTO/DRAGAN GOJIĆ)
„Sem a NIS elleni szankcióknak, sem a cég esetleges államosításának nincs és nem is lesz semmilyen hatása a Szerb Haladó Párt szavazóira politikai irányultságuk tekintetében. Hisznek Aleksandar Vučić szerb elnöknek mindenben, amit mond, és támogatni fognak mindent, amit tesz.
A Danas beszélgetőpartnerei abban is egyetértenek, hogy bár a jelenlegi helyzet az, hogy a választók oroszbarátok, ez nem jelenti azt, hogy nem fognak átállni a másik oldalra, ha Vučić oroszellenes narratívát kezd terjeszteni.
Danas beszélgetőpartnerei azt is állítják, hogy Vučić nem hízeleg a választóknak, amikor az említett témával kapcsolatos döntéseket hoz, és ezért habozik, így úgy tűnik, mintha egy kicsit az oroszokat, egy kicsit az amerikaiakat kritizálná, inkább attól tartana, ahogyan az orosz állam bánik azokkal az egyénekkel, akiket becsapásnak ítél.
Koszovó példáján keresztül beszélgetőpartnereink tapasztalati tudásra alapozzák tudásukat, nevezetesen arra, hogy Szerbia elnöke részéről nincs olyan visszafordulás az általa vezetett politikával kapcsolatban, amelyet Vučić szavazói ne fogadnának el.

„A választók oroszbarát hangulata megáll a létezés határán”
A Slobodan Milošević-éra szankciókkal kapcsolatos tapasztalatai és Vučić propagandájának működése alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy a szankciók korlátozott hatással lesznek az SNS szavazóira – mondta Zoran Lutovac politológus, a Demokrata Párt korábbi elnöke a Danasnak.
Míg mi másodlagos témákkal foglalkozunk, Vučić az intézmények és a társadalom minden szférájának teljes megszállását próbálja elérni. Az igazságszolgáltatásét, az ügyészséget, a rendőrséget, a szabad média maradványait, az egyetemet… – mondja.
Az állami tisztviselők megszegik az alkotmányt és a törvényeket, de nincsenek olyan intézmények, amelyek ezt jóváhagynák, és nincs befolyásos közvélemény sem. Vučić propagandagépezete az olaj- és gázproblémát szerencsétlen körülmények együtteseként mutatja be, miközben valójában a felelősség teljes mértékben őt terheli, mert dilettáns külpolitikát folytatott, a leghatalmasabb országok vezetőit barátként mutatta be, azzal kérkedve, hogy mindenkivel egyenlő félként van jelen – fejti ki nézőpontját Lutovac.
Szerinte Vučić propagandája a monopóliumon alapozza hatalmát, így szavazóinak jó része azt fogja hinni, hogy mindez a szuverenista politikánk következménye.
– A propaganda befolyásának azonban van egy határa, és ez a létezés határa. A választók oroszbarát hangulata megáll a létezés határán. Ezután a propagandában egy olyan fordulat áll be, amely a felelősséget Vučićról Oroszországra hárítja. Itt minden elmúlhat, ahogy Koszovó teljes feladása is, amely azt a narratívát követi, hogy Vučić az egyetlen, aki nem fogja feladni Koszovót – mutat rá a Danas beszélgetőpartnere.
Az biztos – mutat rá –, hogy egy esetleges fordulat Oroszország felé zavart kelthet szavazóiban, de a tapasztalat azt is mutatja, hogy nincs olyan fordulat, amit ne fogadnának el.
– Nem kizárt, hogy valami hasonló történt, mint ami Montenegróban történt az Informbüro után, amikor egy falu lakói teljes zavarodottságba keveredve egy transzparenst írtak fel: „Le Anyával, Oroszországgal”! – vonja le a következtetést Zoran Lutovac.

„Az autokrácia fenntartása drága”
A jelenlegi kormány választóinincsenek hozzá politikailag kötve, és nem is úgy reagálnak, mint a politikailag tudatos polgárok. Függetlenül attól, hogy Aleksandar Vučić félig felépített személyi kultuszának irracionális-érzelmi támogatásáról van szó, akár érdek-opportunista támogatásról, akár félelemből és fenyegetésből fakadó támogatásról, a kormány szavazói nem gondolkodnak a politikáról, hanem csak és kizárólag a vezetőt követik és támogatják – mondja Ivan Živkov szociológus a Danasnak.
És az a vezető – folytatja – kritizálhatja az ellenzéket, mondván, hogy Soroshoz tartozik, miközben személyesen találkozik Sorossal, és miközben a kormány üzletel a Soros Alapítvánnyal, kijelentheti, hogy az EU Szerbia stratégiai elkötelezettsége, és ugyanakkor támadhatja a Nyugatot Szerbia elpusztítása miatt, „oroszlános” módon megvédheti Koszovót, és ugyanakkor elfogadhatja az ohridi és a brüsszeli megállapodásokat, amelyek állami hatásköröket adnak át a pristinai kormányzatnak.
– A jelenlegi kormány választói „lenyelték” az ölelést Schroederrel, Blairrel, Clintonnal, miközben egyúttal hagyományos barátságot szorgalmaztak Oroszországgal és ironikus módon Kínával is. Ők azok a szavazók, akik egykor kitartóan támogatták azt a kormányt, amely háborúkba, szankciókba, hiperinflációba, nyomorba és szegénységbe vezetett minket. Az ilyen emberek a szankciók ellenére is támogatnák ezt a kormányt, ha kifogynánk az üzemanyagból, ha emelkednének az árak, ha elindulna az a rossz spirál, ami a kilencvenes években volt – magyarázza a Danas interjúalanya.
Mint hozzáteszi, Vučić nem fél választói reakciójától a NIS bármilyen megoldásával kapcsolatban, mert üdvözölni fogják vezetőjük döntését, mint az adott körülmények között a legjobb megoldást.
Támogatói szemében Vučić ismét olyan államférfi lesz, aki nehéz körülmények között a nép érdekében a legjobb és legigazságosabb megoldást választotta – véli Živkov.
– És ezért nem a választópolgáraiért fél, hanem az anyagi veszteségtől, mert az autokrácia fenntartása költséges, és az olajipar, az oroszok kegyében, valószínűleg jelentősen segítette őt ebben. Egy másik félelme, amivel félhet, az az, ahogyan az orosz állam bánik azokkal az egyénekkel, akiket becsapásnak tart. Ezért a drámája, és nem a választók miatt – vonja le a következtetést Ivan Živkov.”
Eredeti írás: S. Csongrádin
Fotó forrása: danas.rs
Videó az eredeti írás alatt.
