Sújtólégrobbanás Dorogon – újra felkavarja a közvéleményt egy több mint 35 éves tragédia
Kós Zoltán 
A dorogi bányaszerencsétlenség egyik megrázó pillanata: a kimerült bányászok hordágyon viszik társukat a kijárathoz Fotó: E. Várkonyi Péter / Forrás: MTI
„Az 1988-as robbanás örökre megváltoztatta a város és a térség életét, a tragédia emléke pedig mindmáig élénken él a bányászközösségekben. A dorogi bányaszerencsétlenség máig olyan sebet jelent, amelyet generációk óta őriz a helyiek emlékezete.
A dorogi bányaszerencsétlenség 1988. december 4-én rázta meg az egész térséget, és bár a tragédia óta több mint három és fél évtized telt el, a történet ma is élénken él a bányászvárosok emlékezetében. A Lencsehegyi bánya mélyéről érkező hírek már órákkal a robbanás után országszerte terjedtek: tucatnyi halálos áldozat, sok sérült, és egy olyan baleset, amelynek pontos körülményei a mai napig részben tisztázatlanok.
Dorogi bányaszerencsétlenség: percek alatt lett úrrá a káosz
A robbanás idején 167 bányász dolgozott a mélyben. A túlélők elmondása szerint sokan nem is a detonáció hangját érzékelték először, hanem azt az óriási légnyomást, amely a vágatok falának taszította őket. A bánya pillanatok alatt elsötétült, a füst pedig teljesen áthatolhatatlanná vált. A menekülés így egyetlen esélyre épült: a mentőkészülékekre és egymásra.
A beszámolók szerint a járatok egy része néhány perc alatt járhatatlanná vált, mégis sikerült 156 bányászt élve a felszínre hozni. A mentéshez több csapat érkezett – dorogiak, tatabányaiak, oroszlányiak –, ugyanazok a hősies alakok, akik korábban a tatabányai XII-es és XII/a aknák tragédiáinál is embereket mentettek. Munkájuk eredményeként estére minden áldozatot megtaláltak.
Feszített tempó, engedély nélküli művelet – de sok részlet máig kérdéses
Az Origo által hivatkozott szakmai források szerint a dorogi bányaszerencsétlenség előtti napokban rendkívül gyors ütemben folyt a termelés. A korabeli beszámolókban felmerült egy engedélyhez kötött technológiai művelet kérdése is, amelyet állítólag nem megfelelően dokumentáltak. A hivatalos vizsgálatok súlyos szabálytalanságokat is rögzítettek, de a közvetlen döntéshozók egy része maga is a tragédia áldozata lett, így felelősségre vonás már nem indulhatott.
A történet emiatt hasonló kérdéseket vet fel, mint saját korábbi írásaink a tatabányai XII-es akna 1950-es tragédiájáról vagy az 1978-as sújtólégrobbanásról: a szénmedence múltjában többször találkozunk olyan helyzetekkel, amikor a túlzott elvárások és a leterheltség végül emberéleteket követeltek.
Térségi párhuzamok: a múlt árnyéka
Komárom-Esztergom vármegye bányászati múltja több nagy tragédiát őriz. A Kemma.hu archívumában is többször felidéztük:
- Az 1950-es XII-es akna katasztrófáját, ahol a műszak háromnegyede életét vesztette.
- Az 1978-as XII/a akna sújtólégrobbanását, amely 26 bányász halálát okozta, és amelyről túlélők megrendítő vallomásokban beszéltek.
- A tatabányai megemlékezéseket, ahol minden évben fejet hajtanak a hős bányászok előtt.
A dorogi bányaszerencsétlenség ezek sorába illeszkedik, és ugyanúgy örök mementója lett a térség bányászainak bátorságáról és áldozatvállalásáról.
GALÉRIA: Retró fotókon Dorog bányász arcai (Fotó: Fortepan/M.B.)
A közösség emlékezete őrzi a hősök történetét
A dorogi bányaszerencsétlenség emléke ma is meghatározza a város identitását. Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a 75. Jubileumi Bányásznapok dorogi eseményei idén is a főhajtás és a tiszteletadás jegyében teltek, koszorúzással és megható beszédekkel a Kőbányászati Emlékhelynél.
A bányászhagyományok nemcsak az ünnepségeken élnek tovább: retró fotókon is megmutattuk már, hogyan formálta a 20. századi Dorog mindennapjait a bányászat. Ezek az emlékek és fényképek teszik igazán érthetővé, hogy a tragédiák — köztük az 1988-as dorogi robbanás — miért hagytak olyan mély nyomot a közösségben.”
Eredeti írás: BAJCSY TÜNDE
Fotó forrása: kemma.hu
About the Author
