Kós Zoltán 
"Másak a mai elvárások, az életszínvonal, a felfogás, s mivel ma már korszerű a fogamzásgátlás, csak az szül, aki valóban szeretne gyereket..."
„A háború átírta Ukrajna demográfiai térképét: milliók hagyták el az országot, a születések száma a korábban már kritikusról drasztikus szintre esett vissza, hiányzik a munkáskéz. Visszatérnek valaha az elmenekült emberek? Ha véget ér a háború, számíthatunk baby-boom-ra? Lesz-e, aki újra megtöltse a falvainkat? Ezek a kérdések folyamatosan ott motoszkálnak a fejünkben, de válaszokat csak akkor kapunk majd, ha végre elhallgatnak a fegyverek. Azonban a korábban derűlátó szakértők is egyre borúlátóbban nyilatkoznak ebben a témában…
Az ország fő demográfusa, Ella Libanova a demoráfiai krízisről nyilatkozva a minap elismerte, hogy amikor számbaveszi a háború okozta ember veszteségeket, hatalmas szám, tízmillió jön ki. És még nincs vége. Nincsenek valós adatok, ukrajnai felmérések, csak találgatások és az európai statisztika, mely szerint ötmillióan külföldre emigráltak. Harmaduk 18 év alatti fiatal, 6 százalékuk 65 év feletti, a többiek gyermekvállalásra alkalmas korúak. Nos, az ő hiányuk és a születésszám visszaesése jelentős hatással van a lakosság demográfiai elöregedésére és a még dolgozók és a nyugdíjasok közötti arányra. A kiskorúakat a családjuk, az időseket az állam tartja el. Mivel kevesebb a munkaképes korú, kisebb a munkaerőpiaci felhozatal, kevesebb a költségvetési bevétel, nagyobb a kiadási oldal.
Hiába ér véget a konfliktus akár holnap, a második világháború utánihoz hasonló baby-boom-ra ezúttal nem számíthatunk. Másak a mai elvárások, az életszínvonal, a felfogás, s mivel ma már korszerű a fogamzásgátlás, csak az szül, aki valóban szeretne gyereket. Ahhoz, hogy a következő generáció helyettesítse a szülőket, egy nőnek átlagosan legalább 2,1 gyermeket kellene szülnie. Ez a szám jelenleg 0,7! Hiába döntött a parlament a gyermek születése utáni kifizetések emeléséről, az 50 ezer hrivnya miatt sem fognak sorban állni a nők a szülőotthonok előtt. Ez a pénz legfeljebb arra jó, hogy a kisgyermek gondozásának feltételeit javítsa, ám a gyermekvállalási kedvet aligha ösztönzi. Ahhoz ennél jóval több kell.
Eközben Advent harmadik vasárnapján meggyújtjuk az öröm gyertyáját, amely arra emlékeztet bennünket, hogy a legnagyobb sötétségben is fel lehet fedezni a remény szikráit. És bár fájdalmas kimondani, hogy Ukrajna ma demográfiailag talán soha nem látott mélységben van, mégsem engedhetjük, hogy a statisztikák határozzák meg a jövőbe vetett hitünket. A történelem megtanította, hogy népek és országok képesek talpra állni, ha él bennük az akarat – és ha él bennük a remény. Most, amikor úgy tűnik, mintha lassan kihalna az ország, talán még fontosabb újra meghallani a bibliai üzenetet: „A remény pedig nem szégyenít meg.” Ezért vasárnapján nem csupán egy gyertyát gyújtunk meg, hanem azt az egyszerű, mégis erős hitet is, hogy jóra fordulhatnak a dolgok, és hogy Ukrajna jövőjét még nem írták meg végleg.
Fotó forrása / Eredeti írás: KISZó
About the Author
