Nagy István 
Itt hagyott bennünket Kónya Béla elvtárs, az ózdi pártélet lelke, sok éven át szervezője, mozgatója. Tudtuk, hogy beteg, de nem hittük el. Életvidám ember volt, mosolygós, lelkes, humoros. Az ilyen ember örökké él, gondoltuk és reméltük.
Ózd nem volt Nélküle, és ő nem volt Ózd nélkül. Szinte lubickolt a közéletben. Mindenkit ismert és őt is ismerte mindenki. Előre köszöntek neki a piacon.
Ismerték a városházán. Bárki is ült polgármesteri székben, tudta, hogy Kónya Béla az ózdiak érdekében küzd, vitatkozik. Értük indul el minden választáson, értük szerepel a televízióban, a helyi médiában.
Szívesen látott vendég volt a városi kulturális körökben. Verseket írt, mindenütt megosztotta gondolatait a világról. Tudta, hogy Ózd nagy múltú város, és az ózdiak többet érdemelnek annál, amit a rendszerváltás óta kaptak.
Közéleti munkásságát így jellemezte egy önéletrajzban: „Amatőr szinten szobrászkodom és verseket írok. Amatőr főzőversenyeken, számos esetben díjakat nyertem. Költők és Írók Országos Szövetségének tagja vagyok. A Magyar Vöröskereszt Ózdi Szervezetében elnökségi tag vagyok. A Mediátorok Ózd Régiós Szocioszerviz Egyesületének elnöke vagyok Az Újra Ózdért Közhasznú Egyesület alapító tagja vagyok.”
A Munkáspártban becsülték, tisztelték és szerették. Nem volt könnyű ember. Amit fejébe vett, igyekezett keresztül vinni. Éveken át tagja volt a Munkáspárt Központi Bizottságának. Közérthető, az embereket megnyerő politika mellett érvelt. Felszólalásait nem egyszer versekkel színesítette.
Amíg ereje engedte, mindig kitalált valamit. Számtalanszor csalta el Ózdra Munkáspárt elnökét, összehozta a helyi közélet ismert személyiségeivel. Szervezte a kitelepüléseket, és főzőversenyeken is megmutatta önmagát és a Munkáspártot.
1967-ben lépett be az akkori MSZMP-be és haláláig hű maradt politikai családjához. Még az email címe is úgy kezdődött, hogy „komcsi46”.
Tudta, hogy kommunistának lenni nagy felelősség. Egy olyan világot kell megmutatnunk, ami most nincs, de lehetséges, és el kell jönnie. „A nemzet butítása, már parlamenti szinteken zajlik, Míg az oszthatók elosztása, asztalok alatt történik. Ezért aztán már azt sem hisszük el, amit kérdeznek, Kamu oldalak építésével, egy virtuális falat emelnek. Egy olyan falat, mi elválasztja a gazdagot, a szegényt, Ne a propagandának, saját szemednek higgyél ezért!” – írta egy munkájában.
Távozása nagy veszteség a Munkáspártnak. Élete példa az új nemzedékeknek. Sohasem csüggedni, sohasem feladni, csak előre!
About the Author
Kós Zoltán 
