Nagy István 
Jól élünk, de élhetnénk jobban is! Így összegezte véleményét a mai magyar valóságról egy ötven körüli férfi az újpesti piacon. Nézzen csak körül! – folytatta. Nincsenek koldusok, nincsenek éhezők, a lángososnál hosszú sorban állnak. Az igaz, hogy rosszul öltözöttek, de ez inkább az igénytelenség jele, és nem a nyomoré.
Nem mondhatni, hogy olcsó a piac, de tódulnak az emberek. Krumplit vesznek, kenyeret, meg húst, de estére elfogy az import cukkini is potom kétezerért, meg az új zöldborsó is, pedig annak ötezerötszáz a kilója.
Mindenki örül, hogy jobb lett az élet, de azt gondolják, hogy lehet jobb is. Ez nem baj, mondta, legyen több és jobb, de aki ezt a Tiszától várja, az téved, és akkor még finoman fogalmaztam – mondta, majd aláírta a munkáspárti gyűjtőívet.
Százával suhantak el mellettünk az emberek, a választópolgárok. Sokan fel sem fogták, hogy ott vagyunk és hozzájuk szólunk. Gondolkodás nélkül, szinte csukott szemmel rohantak valahova.
Megborzad az ember. Április 12-én ők fognak dönteni az országról, az ő kezükben van a mi sorsunk. Nem okolom én egyikőjüket sem. Becsukták a szemüket, a média lebénította a gondolkodásukat. Beprogramozott robotként fognak áprilisban ide vagy oda keresztet tenni. Nem ők a felelősek, a tőkés világ, a tőkés Magyarország tette őket ilyenné. De a szemüket nekik kell kinyitniuk, nekik kell akarni nyitott szemmel járni.
Félelem hatja át a mostani a választásokat. Sok szavazó egyetért azzal, amit mondok a világról, Magyarországról, de fél aláírni. Fél, mert a hozzátartozója magas állásban van valamelyik minisztériumban. Fél, hogy megint becitálják a rendőrségre, hogy mert valakiknek volt képük azt állítani, hogy nem is ő írta alá. S ha mindez nem elég, most különösen fél attól, hogy a szomszéd asztalnál meglátják a tiszások. Az úristen se tudja, hogy mit csinálnak vele a tiszások, ha ők győznek.
A Tisza bűnös módon gerjeszti a félelmet. Sok asztallal, sok emberrel települnek ki, agresszíven lerohanják a járókelőket. Hangosak, erőszakosak, szinte lehetetlen kitérni előlük. Azt a benyomást keltik, hogy már győztek is, már ők a hatalom, ők diktálnak.
Ezt csinálták Hitler barna ingesei is, amikor megfélemlítették a választási gyűlések részvevőit. Fasizmus ez a javából, de ravaszul csinálják. Nincs cigányozás, nincs zsidózás, amit láttunk az európai fasizmustól. De a választási fegyverré tett erőszak is fasizmus, és higgyék el, előbb-utóbb előjönne az is, amit ma taktikusan elrejtenek. Ne legyen igazam!
Amerre jártam, azt láttam, hogy a Munkáspártot nem bántják. Nem kommunistázták, nem szidták a rokonságunkat, nem zavartak el bennünket. Senkit nem érdekelt a szórólapunk, tudták ki vagyunk.
A Munkáspárt ma egy érzést sugároz, a szocializmus érzését. A többségnek a múltat idézi fel, de voltak olyanok is, akik a jövőt látják bennünk. Igaz, nem ma, holnap, vagy holnapután, de látják.
Személy szerint jól esett, hogy sokan látják a médiaszerepléseimet, még azt a keveset is, amit megengednek nekünk. A legutóbbi Index-interjúra szinte mindenki reagált. Igaza van, mondták, nem kell Ukrajna, fel kell oszlatni.
Persze, értem én. Egyszer régi ismerősöm, az orosz kommunisták elnöke mondta: ha naponta kapnék egy percet a televízióban, én ülnék a Kremlben. De éppen ezért nem adnak. Moszkvában neki nem adnak, Budapesten meg nekem nem.
Nyitott szemmel, félelem nélkül! Ezt tanácsolom a kedves idős néninek, a szocializmusban nőtt fel, a tanácstól kapott lakást. A gyerekeit kitaníthatta, diplomás emberek lettek. Ma tisztes jövedelmük van. A néninek is – ha nem is mindenre – de sok mindenre telik a nyugdíjából. Mégis rohan a tiszásokhoz, simogatja a helyi önkormányzati képviselő kezét. Kedves néni, ne tegye! Ezek az emberek nem azért jönnek, hogy adjanak magának, hanem hogy elvegyenek. És el is fognak venni, ha kezükbe adja a hatalmat!
Nyissa ki végre a szemét! Ezt tanácsoltam egy asszonynak, aki értelmiségi foglalkozásból ment nyugdíjba. Baloldal kell, igazi baloldal! – kiáltotta felénk. Nincs MSZP, de itt vannak ők, a tiszások, majd elzavarják az Orbánékat. Maguk, a munkáspártiak pedig szemetek, csak ártanak, akadályozzák a kormányváltást.
A háttérből megszólalt valaki: ejnye, ejnye, néni, nagyon gonosznak tetszik lenni! Aki hallotta, felnevetett. Nem borultak a nyakunkba, de éreztették: nekünk van igazunk. Ha valaki mondhatja magáról, hogy baloldali, a dolgozó ember mellett áll, az nem a DK, nem a Tisza, hanem a Munkáspárt.
Több napon keresztül gyűjtöttük az ajánlásokat az újpesti piacon. A dolgozók, a törzsvendégek, amilyenek minden piacon vannak, eleinte tartottak tőlünk. Aztán megjött a bátorságuk. Látták, hogy mi is dolgozunk. Odajöttek egy cigarettára, aztán elmondták életük történetét. Megnyílt a szívük, és talán kinyílt a szemük.
Szóval, kedves honfitársain, vegyenek egy mély levegőt, és nyissák ki a szemüket! Ne törődjenek bele, hogy robotokat csinálnak Önökből. Legyen bátorságuk gondolkodni! Legyen erejük ellenállni a tiszások lelki terrorjának! Legyen bátorságuk A Szolidaritás Pártja-Munkáspárt jelöltjeire szavazni. Nyitott szemmel, félelem nélkül!
About the Author
Kós Zoltán 
