Nagy István 
Két szereplő minden bizonnyal el fog tűnni a nagypolitikából. Dobrev Klárát, a DK úrnőjét, még megmentheti a csoda, Komjáthi Imre MSZP-elnök abban sem reménykedhet! Ahogyan Svejk mondaná: egyikükért sem kár.
Pedig nagyon próbálkoztak felszínen maradni. Nagy ötlet volt Gyurcsányt kinyomni a DK-ból, mondván, hogy „meghalt a cselszövő, nem dúl a rút viszály.” Gyurcsány persze él és krimiket ír, de ha a konzervatív propaganda nem vele példálózna, mint elrettentő példával, lassan a kutya sem emlékezne rá.
Dobrev remek második ember volt Gyurcsány mögött, a gyurcsányi korszak így némileg az ő műve is. Új pártot azonban nem tudott csinálni, a gyurcsányi örökség pedig nem volt elég a felemelkedéshez. Egyébként is, jó másodhegedűsből ritkán lesz jó első hegedűs. Dobrev sem lett az.
Komjáthi Imrét egy percig sem irigyeltem. Neki jutott feladatul, hogy az MSZP munkásarculatát visszaadja, vagy legalább is elhitesse országgal, világgal, hogy az MSZP-nél baloldalibb pártot a föld még nem hordott a hátán.
Az örökséggel neki sem volt szerencséje. Egyetlen pártnak sem volt a rendszerváltás óta annyi elnöke, mint az MSZP-nek. Komjáthi úr a 11. elnök. Az MSZP 1989-ben olyan pártként indult, amely nyugodt lelkiismerettel elmondhatta magáról, hogy baloldali. A tagsága akkor a kádári-grószi MSZMP-ből jött. Zömük baloldali ember volt, akik hittek a szocializmusban.
Nyers Rezső, majd Horn Gyula azonban egy ízig-vérig kapitalizmusbarát vezetést ültetett a párt élére. Szépen eladták a nemzeti vagyont. Az ilyen párt mitől lenne baloldali?
Horn ráadásul a hatalomért lefeküdt a liberálisoknak. Lehet persze politikai szimbiózisnak becézni. Úri társaságban senkit se nevezünk prostinak.
Innen azonban már nem volt megállás. Komjáthi lehetett volna egy „selfmade munkáspolitikus”. A vörös inget, vörös dzsekit meg is vette hozzá, de mint tudjuk, nem az ing teszi a pártot.
Az MSZP vezetése kínlódott egy darabig, aztán úgy döntöttek, hogy a nyomorukat erényként tüntetik fel, és megpróbálnak üzletelni vele. Bejelentették, hogy nem indulnak a választáson, így segítik elő a Fidesz leváltását. A tiszások fergeteges előretörését látva nem túl sokat ér a lemondásuk. Dáriusz kincsét aligha kapták cserébe a tiszásoktól, de az MSZP-én az sem segített volna.
Komjáthi úr minap tett még egy elkeseredett kísérletet. „Klára, beszéljünk egyenesen, ahogy két baloldali politikushoz illik.” Írta dörgedelmes levelében.
Igyekezett Klára asszony lelkére hatni. „Klára, a baloldalisághoz nem elég pirosra átfesteni a párt címerét, és az sem tesz senkit baloldalivá, ha az országot elárasztja pirosra festett plakátokkal és öblös feliratokkal, mi vagyunk a baloldal… A baloldaliságot a tisztesség, a becsület, a szolidaritás és az ország iránt érzett felelősség adja.” Hát, mit mondjak? Tényleg, csoda, hogy nem szakadt le az ég.
Dobrevék nyilván mérlegelték, hogy mit díjaz jobban a politikai piac, a visszalépést vagy a versenyben maradást. A visszalépésért a tiszások nem tudnának olyat adni, amitől az átlag dékás párttag gyomra nem fordul fel. Az sem szerencsés, ha egy gyékényre ülnek le Komjáthi vert hadának maradványával. Úgy, hogy ment az üzenet: „Nem engedünk ’48-ból és nem engedünk a kormányváltásból. Éljen a magyar szabadság, éljen a haza, éljen az Európai Magyar Köztársaság.”
Ez utóbbit kár volt mondani, döntően azért, mert hülyeség. Szegény Kossuth is forogna a sírjában, de szerencsére nem hallja.
Szóval, két szereplővel valószínűleg nem fogunk találkozni az április 12-e utáni magyar politikában.
Talán végre helyére kerül a baloldaliság eszméje is. Talán sokévtizedes liberális-szocialista ámokfutás után megértik az emberek, hogy nem az a baloldali, aki a dolgozók előtt hangosan szidja a tőkéseket, majd stikában kiegyezik velük.
Attól sem lesz senki baloldali, hogy naponta kétszer elénekli az EU himnuszát és igyekszik elhitetni velünk, hogy „testvér lészen minden ember.” A tőkés és a munkás sohasem lesz egymás testvére.
A baloldali a dolgozó ember, a nép javát akarja, nem a tőkések profitját növelni. A baloldali realista: küzd azért, hogy a dolgozónak már ma jobb legyen, de tudja és hirdeti, hogy gyökeres változást csak az hoz, ha a pénz uralmát felváltja az emberek érdekeire épülő kormányzás.
A baloldali a nemzet, a függetlenség mellett van, olyan világrendet akar, amely az egyenlőségre, a kölcsönösen előnyös együttműködésre épül.
A baloldali a béke mellett van, és éppen ezért küzd a kapitalizmus, a tőke háborúra ösztönző kapzsisága ellen.
A 2026. évi választáson egy ilyen párt indul, A Szolidaritás-Munkáspárt koalíciója. A mi jelöltjeink nem lépnek vissza. Nem egyezkedünk egyik tőkés párttal sem. Nem Fideszre vagy Tiszára szavazunk, hanem a békére. a normalitásra, a biztonságos jövőre. Mi baloldali párt vagyunk.
About the Author
Kós Zoltán 
