„A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Ludovika Főépület Széchenyi Dísztermében rendezték meg a „150 éves a nemzeti honvédtisztképzés” című konferenciát november 8-án, kedden. Abban az épületben, amely százötven éve a magyar nemzeti tisztképzés szimbóluma.
„A múlt erős alap, melynek megismertetése nemcsak az egyetemi identitás növelése szempontjából fontos, hanem iránymutatást is ad” – mondta Deli Gergely köszöntőbeszédében. Az NKE rektora arról is beszélt, hogy az egyetem az egykori Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia bázisán jött létre, a helyszín vonatkozásában és szellemi értelemben egyaránt. Az NKE az akadémia épületeit, tereit használja, megújítva és fejlesztve, tekintettel az egykori értékek megmentésére, ugyanakkor követi az egykori tisztképző intézményben megfogalmazott célokat, melyek értékközpontúak és ma is érvényesek. Deli Gergely ismertette: a konferencia jelentősége abban áll, hogy egy olyan időszakban teremti meg a múlt megismerésének és a tanulságok levonásának lehetőségét, amikor a tisztképzés új kihívások, feladatok elé néz.
„A honvédelmi és haderőreform csak akkor lehet sikeres, ha a benne cselekvően részt vevő és irányító tisztek képzettek, képesek a folyamatos megújulásra, nyitottak a tudományos és technikai fejlődés új eredményeinek befogadására. Ha műveltek és jó hazafiak, ha példaképül szolgálnak a társadalom számára, ha vonzóvá teszik a tiszti pályát. Mint egykor a Ludovikán!” – fogalmazott a felsőoktatási intézmény rektora.
„Egy erős hadsereget a tisztikara tesz erőssé” – hangsúlyozta Csikány Tamás dandártábornok, az NKE tudományos rektorhelyettese „A magyar tisztképzés kezdetei 1808–1872″ című előadásában. A Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar (HHK) egyetemi tanára bemutatta azt a folyamatot, ami II. József 1790-ben bekövetkező halálát követően jellemezte a nemzeti tisztképzés ügyét. Kitért a Ludovika Akadémia létrejöttét megalapozó jogszabályi háttérre, a támogatók nemes felajánlásaira, valamint az akadályozó tényezőkre, különös tekintettel a napóleoni háborúkra. Csikány Tamás dandártábornok kiemelte és felidézte a legmagyarabb Habsburg, József nádor támogatását is, aki művészetnek nevezte a katonai tevékenységet: „József, Magyarország nádora, a törvény szerint ezen intézmény legfelsőbb igazgatója helyezi el 1830-ban azon épület alapkövét, melyet az országgyűlés… 1808-ban az ifjaknak a katonai művészetben való kiképzésére elhatározott, mely… minden rendű hazafiak nagylelkűségéből nyerte alapítványai.”
„Az 1872. évi XVI. törvénycikk rendelkezései értelmében az intézmény az önálló magyar nemzeti honvédtisztképképzés fellegvára volt 1872 novemberétől 1945 tavaszáig” – emelte ki Balla Tibor ezredes „A magyar királyi Honvéd Ludovika Akadémia 1872–1918″ című előadásában. A HHK kutatóprofesszora bemutatta a Ludovikán folyó képzés három korszakának (1872–1883 a hallgatók korszaka, 1883-1901 a növendékek korszaka és 1898–1918 az akadémikusok korszaka) legfontosabb jellemzőit, és utalt a képzés nehézségeire és eredményeire, ugyanakkor hangsúlyozta a Ludovika szerepét a magyar hadtudományi irodalom megteremtésében (a Ludovika Akadémia Közlönye 1873–1907, és a Magyar Katonai Közlöny 1908-1930, mint a legjelentősebb honvédségi szakfolyóiratok). Balla Tibor ezredes beszélt a Ludovika társadalmi elfogadottságáról, jelentős eseményeiről, valamint, mint a téma kiváló szakértője, a Ludovika élén 1872-1918 között szolgálatot teljesítő tizennégy tisztről, a Ludovika meghatározó igazgatóiról és parancsnokairól.
„Egy intézménynek ismernie kell elődei történetét” – hívta fel a figyelmet Szakály Sándor professzor „A magyar királyi Honvéd Ludovika Akadémia 1919–1945″ című előadásában. A VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgatója az adott időszakra vonatkozóan kiemelte: 1919-ben a Ludovika Akadémia egyik feladata az volt, hogy reorganizálja, újra szervezze az intézményt, melynek 1918 novemberétől 1919 augusztusáig, kilenc hónap alatt hét vezetője volt. Szakály Sándor szót ejtett a trianoni békediktátum Magyarországot a tisztképzés témakörében érintő következményeiről, a két háború közti időszak és a második világháború okozta kihívásokról is. Szakály Sándor a két világháború közti időszakból három parancsnokot emelt ki: Jány Gusztávot, Szombathelyi Ferencet és Farkas Ferencet, akik hatása meghatározó volt a tisztikar számára, és nemcsak az első világháborús katonai teljesítményükkel mutattak példát az akadémikusoknak, hanem igyekeztek a legkorszerűbb ismeretek elsajátítására bíztatni a hallgatókat.
„1945–46 az az időszak, amikor a fennálló rendszer mindent megtett annak érdekében, hogy a volt ludovikásokat kiszorítsa a képzésből” – tájékoztatta a hallgatóságot Négyesi Lajos ezredes „A magyar tisztképzés 1945-1995″ című előadásában. A HHK egyetemi docense beszélt az 1947-1949 között működő Honvéd Kossuth Akadémiáról és a politikai változások okozta tisztképzési anomáliákról. Hozzátette: 1949-ben a Kossuth Akadémia kiürült és az oktatói állományt nyolc fegyvernemi iskolában osztották szét (Pécs Dózsa Gy. gyalogos, Tata Rákosi M. páncélos, Budapest Kossuth L. tüzér, Szentendre Táncsics M. műszaki, Szolnok Kilián Gy. repülő hajózó, Budaörs Vasvári P. repülő szakkiképző, Budapest Zalka M. híradó és Budapest Honvéd Hadtáp). A honvédség létszámát 1952-ig markáns növekedés jellemezte, amelyhez szükség volt a tömeges tisztképzésre a Magyar Néphadsereg számára. Négyesi Lajos ezredes – egyebek mellett – szót ejtett az 1957-1967 között létező Egyesített Tiszti Iskoláról (ETI), valamint az 1967 és 1995 között működő katonai főiskolákról is.
„Az az időszak, ami 1996 és 2012 közé esik, a tisztképzés szempontjából – és ez nem kritika, hanem tény – olyan, mint a hullámvasút: egyszer fent, egyszer lent, aztán újra lent” – érzékeltette a nehézségek mértékét Padányi József vezérőrnagy „A magyar honvédtisztképzés 1996-2012″ című előadásában. A Ludovika-történeti Kutatóműhely vezetője tizenhat év legfontosabb mérföldköveit foglalta össze, az 1996. szeptember 1-jén, két karral megalakuló Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem megalakulásától az 2012. január 1-jén megalakuló Hadtudományi és Honvédtisztképző Karig. Padányi József vezérőrnagy beszélt a NATO-csatlakozásra való felkészülés időszakáról, az IFOR/SFOR/AFOR/KFOR/ISAF missziós tapasztalatok oktatásba való beépítéséről, a két egyetemi kar mellé főiskolai karral bővülő intézményről, az időszakban alakult, Csikány Tamás dandártábornok által vezetett Hadtudományi Doktori Iskola és a vezérőrnagy által vezetett Katonai Műszaki Doktori Iskola jelentőségéről, valamint az NKE megalapításának lépéseiről is. Az NKE HHK tábornoka utalt arra is, hogy a vizsgált időszakra jellemző volt a hadmérnökképzéssel kapcsolatos szakok leépítése, oktatói-, hallgatói létszámának csökkenése.
„A százötven éves honvéd tisztképzés hagyományait folytatva, de a 21. század színvonalának megfelelően folytatjuk tevékenységünket” – mondta Pohl Árpád dandártábornok „A magyar honvédtisztképzés jelene és jövője” című előadásában. A HHK dékánja – egyebek mellett – arról a két alapvetésekről is beszélt, melyek minden korban jellemzik a ludovikás tiszteket. Ezek alapján egyrészt egy tiszt legyen képes harci körülmények között feladatát bátran, hatékonyan ellátni, ugyanakkor legyen értelmiségi, aki képes befogadni, elsajátítani és alkalmazni mindazon műveltséget, szaktudást, amivel megfelel hivatása kihívásainak. A HHK egyetemi docense hangsúlyozta: az NKE kitüntetett helyzetben van, hiszen erős egyetemnek számít a felsőoktatási képzés palettáján, mindazonáltal – bár természetesnek tűnik – nem az, hogy ma felsőoktatási intézményben folyik a magyar honvéd tisztképzés. Pohl Árpád dandártábornok ismertette az NKE HHK előtt álló kihívásokat és lehetőségeket, a honvéd tisztjelöltek új jogállás szerinti helyzetét, a képzési portfólió új elemeit és az új képzésekről is beszámolt. Kiemelte: a karon folyó képzést nemzetközi viszonylatban is kiemelkedőnek nevezhető gyakorlati oktatás jellemzi.
„Jellem, erkölcs, becsület egyenlő Ludovika” – utalt a Ludovika Akadémia szellemiségére Siposné Kecskeméthy Klára ezredes A „Ludovikás hagyományok napjainkban” című előadásában. A HHK egyetemi tanára beszélt a ludovikás hagyományok 1990 óta tartó újraéledéséről, a Makray Katalin által alapított Szent László-díjról, a tisztavatási szertartások újraéledéséről, a Ludovika Kávézó alapításáról, a Ludovika Campus épületeinek, emlékeinek, emléktábláinak, szobrainak helyreállításáról, valamint arról, hogy a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság javaslata alapján 2014-ben történelmi emlékhellyé nyilvánították a Ludovika Akadémia épületét. A HHK egyetemi tanára felhívta a figyelmet a Ludovika Történeti Kiállítás jelentőségére is. Ez utóbbi arra hivatott, hogy bemutassa a ludovikás szellemiséget és azt, hogyan váltak a Ludovika Akadémián végzett tisztek a társadalom elismert tagjaivá. „A tárlat – emelte ki Kecskeméthy Klára ezredes – a Ludovika történetét, a ludovikások mindennapjait mutatja be, betölti a küldetését, amit az alapító atyák fogalmaztak meg, a hagyományok évtizedeken, évszázadokon történő megőrzése és bemutatása”.
„Ez a rendezvény méltó megemlékezés arról a százötven évről, ami eltelt, amelynek örökösei vagyunk. Ez a százötven év a miénk, továbbvitele kötelességünk. Ezt várja el tőlünk az ország vezetése, a társadalom és úgy gondolom, jó úton járunk ahhoz, hogy ezt a célt el is érjük” – foglalta össze zárszavában az elhangzottakat Pohl Árpád dandártábornok, a HHK dékánja.””
Címlap fotó: Szilágyi Dénes
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
