Csinál-e Orbán Viktor szocializmust? A liberálisok válasza az, hogy nem csak csinál, de már szinte az is van, mármint a szocializmus. A konzervatívok nyilván tagadják, mondván, hogy ők a szocializmus legfőbb ellenfelei.
Mi is nemmel válaszolunk. De nem elég nemet mondanunk, meg is kell magyaráznunk, hogy miért nem vezet az orbáni politika szocializmushoz.
Az államkapitalizmus is kapitalizmus
A Fidesz politikája nem egyszerűen okos emberek találmánya, hanem a magyar tőkés fejlődés szerves következménye. A rendszerváltók klasszikus kapitalizmusról álmodtak, szabadpiaccal, többpárti demokráciával, nemzeti önállósággal, egyenjogú európai együttműködéssel. Gyorsan rá kellett döbbenniük arra, hogy lesz ugyan kapitalizmus, hiszen az amerikaiak és a németek megcsinálják a rendszerváltást, de a magyar kapitalizmus messze lesz az álombelitől.
A szocializmusban nem születhetett meg az új tőkésosztály, úgyhogy a magyar kapitalizmus kezdettől fogva a nyugati tőkétől függött. A nyugat az 1990-es évektől a liberális kapitalizmus lázában élt. Döntsön el mindent a piac, s ne csak a gazdaságban, hanem a szociálpolitika, az egészségügy, az oktatás terén is! Az állam ne avatkozzon a folyamatokba, csak a tőkés rendszer általános működését biztosítsa!
A liberális modellnek van egy „szépséghibája”. Ha mindent a piac dönt el, akkor az erősek győznek, ők diktálnak, a gyengék pedig a rabbá válnak, nem tudnak kitörni a kiszolgáltatottságból. Ha válság van, az erősek a maguk érdekeit védik, a gyengék pedig akár el is pusztulhatnak.
A liberális nyugat nem számolt Magyarország és általában Kelet-Európa sajátosságaival. A nyugati országokban sohasem volt szocializmus, nem értették meg, hogy a mi térségünkben a szocializmus a rendszerváltás ellenére benne él sok emberben. Emlékeznek a szocializmus jó oldalaira, és ha a tőkés rendszer nem igazolja a vágyaikat, netán drasztikusan romlik a helyzetük, könnyen ismét a szocializmus felé fordulhatnak.
A kelet-európai országok tőkés elitje átlátta ezt a veszélyt, de különböző válaszokat adtak. A liberálisok, nálunk az MSZP, az SZDSZ és utódaik, úgy vélték, hogy csak egy megoldás van: mindenben követni a liberális modellt és egy egységes, a liberális elvekre épülő európai államot teremteni.
A konzervatív erők, nálunk döntően a Fidesz, felismerték, hogy a liberális modell válságba taszítja a térséget, és elvezethet a még fiatal magyar és kelet-európai kapitalizmus bukásához. A kapitalizmust kell folytatni, de a nemzeti sajátosságok figyelembevételével.
Az államkapitalizmus nem a Fidesz felfedezése. A Fidesz csak alkalmazta az államkapitalizmus eszközeit, bár kétségkívül kreatívan és hatékonyan.
Amikor a tőkés rendszer bajban van, akkor a tőke az államot hívja segítségül. A tőkésállam képes arra, amire a magántőkések külön-külön nem képesek. A tőkésállam képes a társadalom anyagi és emberi forrásait mozgósítani. Képes pénzeket elvonni a magántőkétől és a tőke közös érdekei érdekében felhasználni. Képes enyhíteni a piac torzulásait, az infláció, a munkanélküliség elszabadulását. Képes hatékony védelmet szervezni a dolgozó tömegekkel szemben, és elejét venni egy szocialista forradalomnak.
Az államkapitalista rendszer azt az illúziót kelti, hogy a tőkésállam az egész társadalom érdekében lép fel. A Fidesz a nemzeti konzultációkkal, a szociális programokkal erősíti ezt az illúziót és azt akarja elhitetni velünk, hogy az egész társadalmat, sőt az egész nemzetet szolgálja.
Nézzük meg az államkapitalista beavatkozás néhány magyarországi alkalmazását és azok valóságos tartalmát! Hogyan reagál a mai tőkés rendszer az elmúlt időszak olyan kihívásaira, mint a gazdasági válság, a covid, vagy éppenséggel az országot fenyegető háború?
A tőkés államosítás nem teremt szocializmust
2010 óta az Orbán-kormány jelentős mértékben növelte az állami tulajdonban lévő vállalatok számát. Idetartozik az energiaszolgáltatás, a bankok, a vízellátás visszaállamosítása, ami jelentős védelmet jelentett az országnak és a lakosságnak is.
Állami tulajdonba került több nagyüzem, köztük a Rába, és jelenleg folyik az állami tulajdonú hadipari vállalatok felállítása. Az állam minden eszközzel támogatja a részben állami tulajdonú óriáscégeket, mint a MOL vagy az OTP.
A tőkés rendszerben az állami tulajdon nem társadalmi tulajdont jelent, hanem a magántulajdon egy más formáját. Ebben az esetben a tulajdonos nem egy konkrét személy vagy társaság, hanem a kollektív tőkés, azaz a tőkésállam.
Az Orbán-kormány az állami tulajdont kétségkívül használja a hazai piac, a hazai gazdaság védelmére. Bizonyos mértékig visszafogja a piac negatív hatásait a lakosság esetében. Alapvető célja azonban a magyar tőkés rendszer védelme.
Ársapka a tőke szolgálatában
A jelenlegi árrobbanást a kormány alapvetően a háború és az EU-szankciók rovására írja. A liberális ellenzék mindenért a kormányt hibáztatja.
A kormány azt a látszatot kelti, hogy minden eszközzel a lakosság, a nép, a tömegek érdekeit szolgálja. Lehet recesszió az EU-ban, de mi kimaradunk belőle! Lehet háború, de mi ebből is kimaradunk! A kormány ígéreteit nap mint nap hallhatjuk.
Az ársapka azt jelenti, hogy az állam átmeneti jelleggel korlátozza egyes áruk árát. Ez történik az üzemanyag, a csirkemell, a cukor és több más termék esetében. Az állami beavatkozás célja nyilvánvaló: megakadályozni a piac gyors és általános összeomlását és mindenekelőtt elejét venni tömeges társadalmi elégedetlenségnek, esetleg társadalmi robbanásnak.
A tőkésállam beavatkozása nélkül a magántőkés csak a saját érdekeit érvényesíteni. Ha a MOL-ra lenne bízva, már most mindenki a drágább árat fizetné az üzemanyagért. Ez igaz a többi termékre is.
Az állami beavatkozásnak örülünk, de tudnunk kell, hogy ennek is mi fizetjük meg az árát. A tőkés első lépésként felemeli más áruk árát, hogy azokon behozhassa az ársapkás termékeknél elszenvedett profitveszteséget. Az áremelés mindig ravasz. Ugyanakkora dobozba kevesebb árut tesznek, rontják a termékek minőségét változatlan árak mellett, és sorolhatnánk a trükköket. A tőkésállam ezt természetesen tudja, de nem lép fel ellene.
A covid állami kezelése nem hozta vissza a szocializmust
A covid több problémára rávilágított. Az egészségügynek egyszerre kellett két feladatot ellátni: kezelni és megfékezni a járványt és biztosítani a járványtól független egészségügyi ellátást.
Gyorsan kiderült, hogy nem volt elegendő gyógyszer, kötszer, maszk, lélelegeztetőgép, de még oxigénből is hiány volt. Kötelező katonai szolgálat hiányában nem lehetett az orvosokat katonaként behívni és a háborús viszonyokkal szinte azonos járványhelyzetben felhasználni őket. A rendszerváltás után a katonai kórházakat civilesítették, így a rendkívüli helyzetben nem lehetett gyors ellátást biztosítani. Kiderült, hogy nincs elég katonaorvos még a katonai kórházakban sem.
Az Orbán-kormány más tőkés országoknál gyorsabban reagált a helyzetre. Katonai irányítás alá vették a kórházakat, azonban a parancsnokok jelentős része nem katona, hanem rendőr volt. A kormány gépkocsikat mozgósított a szállítási célokra, de kötelező katonai szolgálat hiányában nem volt könnyű gépkocsivezetőket találni.
A covidot az Orbán-kormány képes volt társadalmi robbanás nélkül kezelni. Ez részben azzal magyarázható, hogy a szocialista rendszer bizonyos elemei, a járványkórházi részlegek még működtek és még nem ment végbe az egészségügy privatizálása.
A covid állami kezelése azonban nem a szocializmust hozta vissza, hanem a tőkés rendszert erősítette. Az állam átvállalta a járvány költségeit, az ellátástól kezdve az oltásokig. A covid ilyen kezelése azonban rendkívül sok pénzbe került. A mai több mint 20 százalékos inflációnak ez is az egyik előidézője. Más szóval, mi a dolgozó emberek apránként megfizetjük a covid költségeit.
A covid idején az általános orvosi ellátás az állami szférában jelentős mértékben szünetelt. Ez a helyzet gyors ütemben tolta át a betegeket a magánegészségügybe. Nem véletlen, hogy a magánegészségügy jelentősen bővült 2020-21 folyamán.
A covid megmutatta a szocialista és a tőkés egészségügy közötti óriási különbséget.
A szocializmus elfogadható színvonalon, a társadalom minden tagja számára elérhető, ingyenes ellátást biztosított. Ez összhangban volt a szocializmus elveivel és az ország anyagi helyzetével.
A kapitalizmus pénzt csinál az egészségügyből, fizetett egészségügyet teremt azoknak, akik meg tudják fizetni, a többségnek pedig egy általános ellátást, amelynek minősége változó lehet.
Elhanyagolt állami oktatás
Vannak területek, amelyeket mi stratégiai fontosságúnak tartunk az ország jövője szempontjából, és mindenképpen állami feladatként kezelnénk, a tőkésállam azonban nem így áll hozzá.
Az egészségügy és az oktatás abban közös, hogy mind kettő az emberről szól, és mindkettő a tőkés rendszerváltás áldozata. A szocializmus a társadalom érdekében fenntartja az egészségügyi és oktatási rendszert. A tőkés rendszer így vagy úgy, de a piacra bízza mindkettőt. A piac elve viszont a haszon. Ami hasznot hoz, maradhat, ami nem hoz, az pusztuljon.
Az oktatásban hasonló a helyzet. A szocializmus a többség szellemi színvonalát kívánja emelni, és ehhez állami anyagi támogatást és állami irányítást rendel hozzá. A kapitalizmus az elitnek minőségi oktatást teremt, a többséget tudatlan, alacsonyan képzett tömeggé deformálja.
A szocializmus ezt a rendszert úgy biztosította, hogy a körzeti orvosi ellátástól kezdve a csúcskórházakig minden állami volt. A magánellátás jelen volt egyes területeken, de nem volt meghatározó. A rendszert az állam finanszírozta.
Hasonló helyzet volt az oktatás terén. Az oktatás állami feladat volt, állami pénzen, a társadalom szolgálatában.
A tőkés rendszerváltás szétzúzta a korábbi rendszereket. Azonnal utat nyitott a magántőke előtt. Az Orbán-kormány nem privatizálta a kórházakat, de azzal, hogy nem költ eleget az állami egészségügyre, piacot teremt a magánszolgáltatásoknak, és ez a folyamat a covid után felgyorsult.
A közoktatás továbbra is állami kézben van. A magántőke érdeklődése itt korlátozott, hiszen itt nem igazán van profit. A tőke számára a felsőoktatás és részben a szakmai oktatás az érdekes. A felsőoktatás profitot termel, és itt alakul ki az elit új nemzedéke is. A szakmai képzés fejlesztése alapvető érdekük az ide települő nyugati cégeknek.
A rendszerváltás a szocializmus elosztási rendszerét is szétzúzta. A szocializmusban is voltak különbségek a legalacsonyabb és legmagasabb jövedelmek között, de ez legfeljebb öt-hatszoros különbséget jelentett.
A rendszerváltás nyomán felbomlott a korábbi elosztási rendszer. Óriási különbségek alakultak ki a nagy és kis jövedelmek között, az egyes ágazatok között.
Megindult az eláramlás a jobb fizetések felé. Az egészségügyben orvosok és ápolók előtt is megnyílt a nyugat-európai munkavállalás lehetősége. Az oktatás terén ez mindenek előtt a pályaelhagyásban jelent meg. Minek tanárnak maradni, amikor egy multi banknál többet lehet keresni.
Végezetül essék szó a hadseregről, amely az Orbán-kormány államkapitalista politikájában fontos szerepet kapott.
A honvédelem átszervezése a tőkés rendszerváltás első feladatai közé tartozott. A szocializmus hadserege, a Néphadsereg a tőkés nyugattal szemben volt hivatott védeni a szocialista Magyarországot. A Néphadsereg 1989-90-ben ugyan semmilyen módon nem védte meg a szocializmust, de a hazai új elit és a NATO is abban volt érdekelt, hogy ezt a hadsereget felszámolják. Ez néhány év alatt meg is történt. A szocializmushoz hű tisztikart leváltották, a tőkés rendhez hű tiszteket képeztek ki helyükre. A szocializmus lényeges elemét, a kötelező katonai szolgálatot megszüntették, önkéntes hadsereget szerveztek. A korábbi 130 ezerről 25 ezer körüli szintre csökkentették a létszámot, és – különösen a liberális kormányzás idején – felszámoltak egyes fegyvernemeket, a tüzérséget, a harckocsizókat, a műszaki erők zömét, a polgári védelmet. Ezzel párhuzamosan szétverték a hadiipari üzemeket, és a hadsereg ellátását importból oldották meg.
A tőkés rendszerváltás tehát felszámolta a szocializmus rendszereit. Az elit politikailag nagyon elégedett volt, végül is legyőzték a szocializmust. A problémák azonban jöttek. 2010-ben az ajkai vörösiszap katasztrófa, a 2013-as óriási hóvihar során nyilvánvalóvá vált, hogy nincsenek műszaki alakulatok speciális eszközökkel, nincs elég katona sem, nincsenek mozgósítható járművek. A magyar elit a magyar katonákat „békefenntartó” feladatokra képezte ki, a hazai feladatokról megfeledkeztek.
Az ukrajnai háború is megmutatta, hogy a rendszerváltás után kiépült rendszerekkel nem lehet Magyarországot megvédeni. A hadsereg ellátása nem függhet az importtól, tehát újra el kell indítani a hadiipari termelést a katona ruhájától kezdve a fegyverekig. A covid tapasztalatai alapján megindult tartalékkészletek feltöltése.
A kormány nem meri rászánni magát a kötelező katonai szolgálat bevezetésére, ehelyett az önkéntes tartalékos rendszerrel próbálkozik. Továbbra sincs összeírás, sorozás, így nem lehet tudni, hogy háború esetén elvben kiket és hogyan lehetne mozgósítani. Az orosz hadsereg ukrajnai tapasztalatai is megmutatták, hogy a folyamatos utánpótlás létfontosságú. Oroszországban van kötelező katonai szolgálat, de a tartalékosok állapotát nem ellenőrizték. A mozgósítás során derült ki, hogy sok tartalékos már nem alkalmas szolgálatra.
Nagytőkések a kormányban
Az orbáni politika a gazdaság terén néha eljut ahhoz a határhoz, amelyen túl már a szocializmus van. De ezt a határt soha sem lépi át.
Ad az embereknek, de nem annyit, amennyit kellene, hanem amennyit a tőke még elvisel. Kivet különleges adókat egyes nagy cégekre, de nem adóztatja meg a milliárdosokat. Csatában áll az EU-val, de ragaszkodik az EU-tagsághoz.
A tőkésállam mindent megtesz azért, hogy politikai és jogi eszközökkel akadályozza a tőke ellen fellépő erők szervezkedését. A jelenlegi sztrájktörvény sok területen lehetetlenné teszi a sztrájkot. A választási törvényt többször is kifejezetten a tőkeellenes erők rovására változtatták meg.
A nagytőke érdekei már nem csak közvetve, hanem közvetlenül is érvényesülnek. A 2022 májusában létrejött Orbán-kormányban számos olyan miniszter van, aki maga is nagytőkés, vagy kapcsolódik a nagytőkéhez.
Nincs olyan, hogy szocializmus-kapitalizmus-koktél
A rendszerváltáskor sokan hitték, hogy össze lehet kötni a két rendszer pozitív elemeit. Vigyük magunkkal a szocializmusból a teljes foglalkoztatást, az ingyenes oktatást és egészségügyet, a társadalmi szolidaritást, a biztonságot és tegyük hozzá a kapitalizmus hatékonyságát, versenyszellemét, a fogyasztói társadalom jólétét, és minden rendben lesz! Ma már tudjuk, legalábbis sokan tudjuk, hogy ez nem lehetséges.
A szocializmus és a kapitalizmus is egy rendszer. Mindkettőnek megvannak a saját, csak rá jellemző elvei és az ezekre épülő alrendszerek.
A szocializmus közösségi társadalom. Alapelve a szolidaritás. Célja, hogy az adott gazdasági lehetőségek mellett a társadalom minden tagja számára tisztes megélhetést, biztonságot adjon. A termelőeszközök, a gyár, a föld, a bank közösségi tulajdonban van. A megtermelt javakból mindenki a munkája alapján részesül.
A kapitalizmus lényege a tőke. A kapitalizmus az egyén társadalma, az egyén gazdagodása a cél. A szolidaritás helyébe a gyilkos verseny lép. A gyár, a föld, a bank nem az egész társadalomé, hanem egyes személyek vagy csoportok magántulajdona. Az emberek nem csak a munkájuk alapján részesülnek a javakból, hanem a tulajdonuk, a tőkéjük alapján is.
A tőkés rendszer államkapitalista formája nem változtatja meg a kapitalizmus törvényeit, nem változtatja meg a tőkés magántulajdont, nem váltja le a kapitalizmust és nem teremt szocializmust.
Az államkapitalizmus nem a népet védi a tőkével szemben, hanem a tőkét védi a tömegekkel szemben. Ugyanakkor bizonyos mértékig védi a nemzeti erőforrásokat, a nemzeti gazdaságot a külföldi tőke agressziójával szemben.
Az államkapitalizmus ugyanakkor nem képes kezelni a mai kor új kihívásait. Nem lépi túl a kapitalizmus kereteit, így előbb-utóbb feléli tartalékait.
Ebben a helyzetben felértékelődnek azok a módszerek, amelyeket a szocialista rendszer korábban használt. Az elmúlt események azt is világossá tették, hogy a ma is létező szocialista országok, elsősorban Kína megoldásai hatékonyabbak.
Az államkapitalizmus nem teremt szocializmust, de rámutat arra, hogy a jövőbe egy biztos út vezet, a szocializmus megteremtése.
