Nagy István 
„Ma tán a béke ünnepelne, A Messiásnak volna napja” – írta Ady Endre 1899 karácsonyán. „De nincs itt hála, nincs itt béke: Beteg a világ, nagy beteg…”
Ady szavait sokan ismerik, de a zseni sohasem válik közhellyé, és értékeket felejtő, sőt értékeket romboló világunkban Ady idézése már-már felér a kultúra és a józan ész védelmével.
Beteg a világ, nagy beteg, mondhatnánk mi is, de ma már ez nem elég. Ma már tudjuk a betegség okát, és talán új Messiás sem kell a gyógyuláshoz.
A pénz, a tőke hajtja az emberiséget a mai háborúkba. A tőke globálissá tette a világot, összekapcsolta az embereket és most megrettent. Már nem képes uralni a világot, nem képes maga alá gyűrni az emberiséget.
De még van ereje pusztítani. Kiirtani, elpusztítani mindent, ami megkérdőjelezi vagy akárcsak korlátozza a tőke uralmát.
Oroszország nem fogadja el, hogy Amerikának mindent szabad, neki semmit? Békében akar élni, a saját világát akarja megteremteni, a saját kultúrájával, szokásaival, szabályaival? Amerika kimondta az ítéletet: pusztulnia kell!
Kína nem hisz abban, hogy az amerikai demokrácia az egyetlen üdvözítő életforma? Viszont bízik saját ötezer éves civilizációjában? Akkor pedig Kínát is el kell pusztítani, még mielőtt példája kapós lenne mások számára is.
Magyarország a saját nemzeti útját akarja járni? Nem fogadja el, hogy mindenben a nagyok diktáljanak? Magyarságával védekezik a globalizációval szemben? Amerika és az EU szándéka világos: el kell tiporni, el kell hallgattatni, be kell olvasztani!
És mi lesz velünk, emberekkel? Vagy azt gondoljuk, azt hisszük, hogy a háború csak országok, kormányok ellen folyik? Abban bízunk, hogy a végén valahogyan csak kimaradunk a nagyok háborújából?
Nem, ezt nem hihetjük. Nem szabad ezt hinnünk. A háború ellenünk is folyik. Ön ellen, Te ellened, én ellenem, valamennyiünk ellen.
A tőkének már mi is gondot okozunk. Túl sok a baj velünk. Sokba kerül az emberi munkaerő. Ráadásul tovább élünk, mint régen, költeni kell ránk.
Rájöttünk a jogainkra, több helyet akarunk a jognak asztalánál, s ezzel kiváltjuk a tőke dühét. Megmutattuk, hogy képesek vagyunk legyőzni a tőkét és új világot teremteni. A tőke ezt soha bocsájtja meg nekünk.
A tőke ördögi terve megy végbe. Emberek, túl sokan vagytok! Pusztítsátok egymást! Most migránsokat az európai ember helyébe! Holnap robotokat mindenki helyébe!
Öljétek meg a múltatokat! Döntsetek le mindent, ami évszázadokon át erőt és hitet adott! Szakítsatok szét mindent, ami összekötött titeket! Jöjjenek az új vallásháborúk!
Nép, nemzet, család, ez a múlt! A jövő a nyílt társadalom, a jövő az európai egyesült államok, a jövő a globális egyesült világ. A jövő a tőke korlátlan birodalma!
Ha nem hiszel benne, ha ellene vagy, vagy csak egyszerűen mást akarsz, nincs helyed ebben a világban! A tőke elveszi a jogaidat, kiszorít a köztudatból. Még itt vagy, de már nem számítasz!
Hogy is mondja Ady? „Elvesztette magát az ember, Mert lencsén nézi az eget…” Önmagunkat kell megtalálni, hogy a világ értünk legyen. Ma még nem söpörnek végig forradalmak Európában, de Európa már nem csendes.
Ma még csak tízezrek tiltakoznak a háború ellen, de már tiltakoznak. Milliók szembesülnek azzal, hogy mit jelent a drága benzin. Milliók fogják elszenvedni az első háborús telet, a fűtetlen lakásokat, a hideg vagy bezárt iskolákat.
A média butítása ellenére is egyre többen ismerik fel, hogy ez nem egy helyi háború, messzi Európától. Rettegünk a gondolattól, de már tudjuk: ha Amerika és az EU háborús őrültjeit nem sikerül megállítani, belesodródunk a világ első atomháborújába.
Még nem merjük kimondani, de már érezzük: ez a háború ellenünk is folyik. A ma élő embereket megfélemlíteni, megritkítani, a ma élőkből akarják a hitet kiirtani, és a jövő nemzedékeit akarják beszorítani a saját világukba.
A költő új Messiásért kiált, hogy az ember, „kinek lelke volt”, ne „süllyedjen állattá”. Szép, de vajon tényleg arra vagyunk ítélve, hogy a megváltót várjuk? Hányan akadtak már a múltban, akik jobb életet ígértek? Mi hatalmat adtunk kezükbe, és ők becsaptak.
Hányan jelentkeznek ma is Messiásként, hányan ígérnek ma is új Európát, kötelező európai minimálbért, feltétel nélküli alapjövedelmet, részvételi demokráciát és millió más jól hangzó dolgot. Kormányra kerülve gyorsan kiderül, hogy ez sem más, mint a tőke, a pénz nyers uralma, csak leöntve az éppen divatos édes mázzal.
Talán ideje felismerni, hogy sorsunk megváltását nem várhatjuk másoktól. A Messiás mi magunk vagyunk.
Boldog karácsonyt!
About the Author
Kós Zoltán 
