„Hogyan befolyásolta az orosz-török kapcsolatokat a 2022 februárjában kitört orosz-ukrán háború?
A háború egyelőre nem hozott alapvető változást a török-orosz viszonyban. Ankarának nem jött jól a harcok eszkalációja, hiszen mindkét érintett ország szomszédja és egyben fontos partnere. Az ukrajnai helyzet ráadásul egy bipoláris keretet is kapott, olyan értelemben, hogy kiéleződött a Nyugat és Oroszország szembenállása. Ez szintén egy kényelmetlen helyzet Törökország számára, ami csökkenti a külpolitikai mozgásterét. Ankara mindkét viszonyrendszerben, mind orosz-ukrán, mind orosz-nyugati viszonylatban egy kényes egyensúly fenntartására törekszik.
Az elmúlt évek, évtizedek török külpolitikájának fényében nem meglepő a török egyensúly-politika, mint ahogyan a Moszkvával szembeni szankciók (és általában a szankciók) elutasítása sem. A másik oldalról ugyanakkor az orosz agresszióval az is ismételten megerősítést nyert a törökökben, hogy van miért tartani az orosz medvétől.
Van-e mélyebb rétege az együttműködésüknek, mint a Nyugattal való szembenállás? Alapvetően nem két olyan országról van szó, melynek érdekszférái erősen ütköznek?
Ez talán a legmélyebb rétege. Mindenképpen beszélhetünk egy jelentős gazdasági és energiapolitikai együttműködésről is. Oroszország a tavalyi évben a harmadik legnagyobb kereskedelmi partnere volt Törökországnak az EU és Kína után, valamint ki kell emelnünk az orosz turisták nagy számát is. Az energiapolitika területén az orosz földgáztól való kitettség jelentős, bár csökkenő tendenciát mutat, illetve Oroszország építi az első törökországi atomerőművet is. A nyugati, különösen amerikai befolyás visszaszorítása a térségben azonban egy fontos közös érdek, amely a két ország és a két rezsim szintjén is megjelenik.
Ennél valóban erősebb ugyanakkor a konfliktuspotenciál a török-orosz viszonyban.
szemben álló feleket támogatnak az egyes regionális konfliktusokban, és úgy látják, csak egymás rovására tudják növelni a befolyásukat. A történelem során egy tucat háborút vívtak egymással, és nem véletlenül csatlakozott Törökország a NATO-hoz sem: az orosz (akkor még szovjet) befolyás ellensúlyozására. A két ország kapcsolata, talán már ennyiből is látható, rendkívül ambivalens. Egyszerre jellemzi együttműködés és versengés, akár egy-egy politikaterületen belül is.
Egyesek a NATO „trójai falovának” nevezik Törökországot. Mennyire helytálló ez a megállapítás?
Én nem tartom annak.
A Szövetség második legnagyobb létszámú fegyveres erejével rendelkezik, a területén több fontos NATO-objektum is található, továbbá aktív résztvevője a különböző hadgyakorlatoknak és műveleteknek. Törökország és a NATO viszonyában az évek során voltak ugyan viták, ám ez egyrészt nem tekinthető a tagállamok között egyedinek, másrészt a vitás kérdéseket minden esetben sikerült megoldaniuk a feleknek. Ugyanezt várom a svéd és finn NATO-csatlakozás esetében is.
Azt érdemes látni, hogy amikor Törökország a múltban átmenetileg akadályozott valamilyen NATO-intézkedést, azt nem az orosz érdekek kiszolgálása miatt, hanem saját érdekei mentén tette. Ankara jellemzően kihasználja a lehetőséget, hogy nyugati szövetségesei ilyenkor kénytelenek odafigyelni arra, amit évek óta hiába mondogat, és aminek a lényege, hogy úgy érzi, nem kapja meg az elvárt támogatást tőlük a terrorizmus elleni küzdelmében.
Mennyire befolyásolja a török külpolitikát a rendszer túlélésének belső mozgatórugója?
A belpolitikai szempontok rendkívül erősen megjelennek a török külpolitikában. A politikai vezetők hatalmon maradása a külpolitikai döntések fontos mozgatórugója. Ezzel együtt ugyanakkor
amelyek behatárolják a mozgásterüket. Például hiába hozott az elmúlt években rengeteg szavazatot Erdoğannak a nyugatellenes retorika, a Nyugattól való rendkívül nagy mértékű gazdasági függés mégsem teszi racionálisan lehetővé, hogy tartósan és erőteljesen szembe menjen a szövetségeseivel.
Milyen hatása van Magyarországra a Moszkvában vagy Ankarában hozott döntéseknek? Igaz, amit Orbán Viktor 2019-ben mondott, miszerint hazánk Berlin mellett főleg ettől a két várostól (országtól) függ?
Törökország elsősorban
A kis-ázsiai állam kontinenseket, civilizációkat, illetve bizonyos értelemben konfliktuszónákat köt össze és választ szét. Energiapolitikai szempontból például Törökország fontos tranzitállam. Gondoljunk csak a Török Áramlat gázvezetékre, ezen keresztül érkezik ma Magyarországra az orosz földgáz legnagyobb része. A másik oldalról, a kontinens felé irányuló tömeges és irreguláris migráció feltartóztatásában viszont egyfajta elválasztó, szigetelő állam szerepet tölt be. Az ország stabilitása vagy annak hiánya a környező régiók, például a Közel-Kelet, a Kaukázus vagy a Balkán stabilitására is hatást gyakorol.
Mindezek alapján kijelenthetjük, hogy ami Törökországban történik, az nagy eséllyel hatással lesz ránk is. Oroszország Ukrajna ellen indított háborúja és annak következményei pedig azt gondolom, érzékletesen mutatják, milyen hatása lehet hazánkra a Moszkvában hozott döntéseknek.
A múltban mind Törökország, mind Oroszország kibocsátó ország is volt. Milyen hatással van a háború a migrációra? Várhatunk-e további hullámokat ezekből az irányokból?
Az ukrajnai háború február végi eszkalációja óta százezrek hagyták el Oroszországot, míg 7,8 millió ukrán menekült el hazájából. Ilyen értelemben
A háború közvetett hatásai, mint például a növekvő élelmiszer- vagy energiaárak hozzájárulhatnak ahhoz, hogy még többen induljanak meg Európa felé a világ különböző pontjairól. Törökország elsősorban mint migrációs tranzitország jelentős, hiszen továbbra is mintegy 4 millió menekült tartózkodik a területén, döntően szíriaiak. Ugyanakkor valóban megjelenik kibocsátóként is: az idei év első felében török állampolgárok követtek el harmadik legnagyobb számban illegális határátlépési kísérletet a nyugat-balkáni útvonalon (ez a Frontex adatai szerint 4 688 esetet jelentett). A jövő évi választások közeledtével (2023 júniusa) a menekültkérdés is egyre jobban átpolitizálódhat Törökországban, például a növekvő gazdasági nehézségek fokozhatják a menekültekkel szembeni ellenérzéseket, ami akár egy újabb migrációs hullámot is előjelezhet.”
Címlap fotó: Mandiner.hu
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
