„Talán nem túlzás azt állítani: a megérdemeltnél kevesebb alkalommal kerül szóba Takács Károly neve. A kétszeres olimpiai bajnok sportlövő, edző, alezredes története azonban filmbe illő. Miután egy balesetet követően elvesztette a jobb kezét, amellyel addig lőtt, az önsajnálat választása helyett meghódította a világot. Takács Károly alezredes 1976-ban ezen a napon hunyt el, felelevenítjük nem mindennapi élettörténetét.
Takács Károly 1910. január 21-én született Budapesten, és már gyermekként is kispuskával versenyzett, majd katonának állt a kedvenc sportja miatt. Sportkarrierjét a Honvéd Tiszti Sportegylet versenyzőjeként kezdte meg, és rövidesen a honvédség legjobb céllövőjeként tartották számon. Bár kétségkívül ritka nagy tehetség volt, ő szerényen a szorgalmának tulajdonította az eredményeit. Képességei alapján az 1936-os es olimpiai játékokon már bőven ott lett volna a helye, de sajnos akkor még csak őrmester volt, az olimpiára pedig csak tisztek mehettek.
A második csapás 1938-ban érte, ami miatt úgy tűnt, be is kell fejeznie sportkarrierjét: egy hadgyakorlat közben egy gránát felrobbant a kezében és szétroncsolta a jobb kézfejét, amivel addig versenyeket nyert. Takács Károly akaratereje hihetetlen tényről tanúskodik: ahelyett, hogy feladta volna az álmát, megtanult bal kézzel lőni! Ráadásul alig hét hónappal a szörnyű baleset után megnyerte a gyorstüzelő pisztolylövők válogató versenyét, majd szinte csodával határos módon honfitársaival az 1939-es világbajnokságon csapatban aranyérmet szerzett.
Itt akár véget is érhetne ez a gyönyörű és igazán motiváló történet, de ez még csak a kezdet.
Takács Károly az 1940-es olimpiai játékokra sem tudott kikerülni – szintén az önhibáján kívül, hiszen a versenyt a világháború miatt nem tartották meg, és ugyanez volt a helyzet 1944-ben is. Álmait – hogy olimpiai bajnok legyen – azonban még ekkor sem adta fel. 1948-ban végre eljött a nagy pillanat, részt vehetett élete első olimpiáján. A versenyen élni tudott a lehetőséggel, az első helyen végzett az ötalakos gyorspisztolylövésben, ami a legnehezebb céllövő szám volt.
Négy évvel később ráadásul megismételte ezt a bravúrt, kétszeres olimpiai bajnok lett belőle, ezzel pedig ő lett az egyetlen olyan magyar olimpiai bajnok a lövészetben, aki megvédte olimpiai aranyérmét és így duplázni tudott. Az 53 induló közül ő lett a legjobb, és szintén érdekesség, hogy a második helyezett az egyik tanítványa, Kun Szilárd lett. Utolsó versenye Melbourne-ben volt, de 46 évesen már nem tudott érmet szerezni. Pályafutását követően a fiatalokat oktatta a Budapest Honvéd sikeres szakosztályában.
Takács Károly alezredes 1976. január 5-én hunyt el, olimpiai és világbajnoki aranyérmei mellett 35-szörös magyar bajnok is volt.
Életpályája mindenki számára példa lehet, emlékét örökké megőrizzük!”
Címlap fotó: honvedelem.hu
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
