Nagy István 
Megöltek egy rendőrt. Egy bűnöző ölt meg egy rendőrt. A rendőrt, aki a törvény, a rend, az emberek biztonsága érdekében lépett fel. Baumann Péter r. főtörzsőrmester hősi halott. Gyászol a család. Gyászol a rendőrség. A gyászban mi is osztozunk.
Ha megölnek egy rendőrt, senki sem mehet el mellette szó nélkül. A társadalom a rendőrségre, a rendőrre bízza egyik legfontosabb értékének, a biztonságának védelmét. Ráadásul különleges jogokkal ruházza fel, hiszen a rendőr érvényesíti az állam kizárólagos jogát az erőszak alkalmazására. Aki rendőrt öl, nem csak egy emberre emel kezet, hanem a társadalomra is, valamennyiünkre.
Gyászolunk, de a gyász mellett az első gondolatunk a felháborodás. Hogy lehetséges ez? Hogy juthat el bárki odáig, hogy rendőrt öl? Mit csinált a környezete, nem vette észre? De tovább megyek: helyén vannak-e a dolgok a mi társadalmunkban? Világos-e, hogy mi a jó és mi a rossz?
Tudni akarjuk, hogy ki a bűnöző. Magyar, külföldi, cigány, bevándorló, vagy ki? Érdemi tájékoztatás helyett kiszivárogtatás folyik, a szokásos médiamanipuláció az őszinte beszéd helyett. Pedig az ügy világos: megöltek egy rendőrt.
Sokan kiáltanak ilyenkor bosszúért. Ítéljék el! De mire ítélet lesz, sok víz lefolyik a Dunán. És milyen lesz az ítélet? Lehet, hogy az ügyvédek kimagyarázzák az ügyet. Mondjuk, hogy nem tudta, mit csinál, kábítószer hatása alatt volt, vagy csak nagyon haragudott a társadalomra. Ne mondják, hogy ilyen nincs! Nagyon is van, volt már rá példa.
Ilyenkor jogosan kérdezzük: tényleg jó az, hogy nincs halálbüntetés? Ha valaki kioltja egy ember életét, szenvedést okoz egy családnak, elég válasz húsz-harminc évre elítélni? Elég védelem az embereknek, a társadalomnak, az államnak?
A jogalkotás és jogalkalmazás liberalizálódik. Azt gondoljuk, hogy ez a humánus. Aztán csodálkozunk, hogy senki sem képes megakadályozni a nagy kárt okozó korrupciót. Talán a halálbüntetés veszélye itt is elég elrettentő lenne.
Sok minden eszünkbe jut ilyenkor a rendőrségről is. Nagyon jó, hogy a rendőri vezetők nem vesznek részt a politikában. A kilencvenes években a rendőrfőnökök naponta tündököltek a televízióban. Ma szerencsére már nincs így.
Jó-e ma rendőrnek lenni – nos, ezt nem nekünk kell megítélni. De az onnan jövő panaszokra figyelnünk kell. A társadalomnak gondoskodnia kell arról, hogy rendőrnek megfelelő ruhája, fegyverzete, járműve, értelmes szolgálati beosztása legyen.
Védjük-e eléggé a rendőrt a bűnözővel szemben? Ma a rendőr ezerszer is meggondolja, hogy használja-e fegyverét, mert, ha használja napokig magyarázkodhat a katonai ügyészségen. És ha nincs szerencséje, vagy a bűnöző ügyvédje elég körmönfont, még a rendőr húzza a rövidebbet. De ha nem használja a fegyverét, vagy későn használja, akkor bekövetkezhet az, ami most történt.
Felkészítik-e a rendőrt a veszélyekre? Fizikailag alkalmasak-e arra, hogy a bűnözővel szembeszálljanak? Van-e fizikai felkészítés, mondjuk egyszerűbben, edzés, sport? Lehet, hogy van, ne ítéljünk azok alapján, akikről messziről látszik, hogy már gyerekkorukban fel voltak mentve tornából! De valószínűbb, hogy nincs, és ez baj.
Van-e ma a rendőrnek tekintélye? Modern korban élünk, gépesített világ, ez igaz. De lehet-e tekintélye annak a rendőrnek, aki kocsijában járőrözik és nem az utcán jön velünk szembe? Ismerjük-e, ismerhetjük-e őt? Kérhetünk-e tőle segítséget? Egyáltalán hol van a rendőr?
A Baross utcában, ahol gyerekeskedtem, mindenki ismerte Salamon főtörzst. Magas ember volt, mindig tiszta, vasalt egyenruhában. A Fazekas előtt minden délben segítette az iskolások átkelését a forgalmas úton. Rászólt a szemetelőre a Horváth Mihály téren. Segített az asszonyoknak, ha részeg férjük rájuk támadt. Tudta, hogy kit kell lecsukatni, és kinek kell egyszerűen csak munkát, életcélt adni. Tekintélye, sőt becsülete volt.
Ne mondjuk, hogy ma ez lehetetlen! Nehéz, de meg kell próbálni.
Minap a budai várban figyeltem néhány rendőrt. Más országokban az ilyen turista helyekre igyekeznek mutatós, elegáns rendőröket vagy csendőröket állítani, végül is ők is az országimázs részei. Nos, ha a külföldi a mi rendőreink alapján alkotott képet kis hazánkról, akkor baj van. Rendetlen öltözék, cigarettával, sőt egy hamburgerrel a kezükben beszélgetnek. Ha már nem érdekel az, hogy mit gondol rólunk a külföldi, legalább azt ne felejtsük el, hogy a rend őrei a Sándor-palotát és a Karmelita kolostort védték. Lehet persze, hogy később jött a váltás, snájdig, makulátlan rendőrökkel, de nem biztos.
Őrizzük meg Baumann Péter r. főtörzsőrmester emlékét! De lássuk és értsük világosan! A rendőrgyilkosság azt jelenti, hogy a társadalom átlép egy vonalat, amelyet nem lenne szabad. Ne engedjük!
About the Author
Kós Zoltán 
