„Génvizsgálatokból rajzolódott ki az Indiai-óceán szigeteinek teknős-történelme, ezzel pedig egy eddig ismeretlen, már kihalt fajra is fény derült.
Egy német vezetésű nemzetközi kutatócsoport az Indiai-óceán óriásteknőseinek evolúciós múltját és vándorlását szerette volna feltárni, amikor váratlan felfedezést tettek: egy madagaszkári, kb. fél méteresre megnövő faj a középkor idején halt ki. Nyolc óriásteknősfaj élt Madagaszkáron és a környező szigeteken, ám mára ezekből csupán az aldabrai óriásteknős maradt meg máig, a Science Advances folyóiratban publikált kutatási eredmények szerint
Az Indiai-óceán számtalan szigetén éltek óriásteknősök az ember megérkezése előtt, mára a legtöbbjükből már csak csontdarabok vagy épp a páncéljuk töredékei maradtak meg. Múzeumban őrzött, Madagaszkárról és környékéről származó teknőscsontokból sikerült megfelelő minőségű DNS-t kivonnia a német Senckenberg Kutatóintézet szakembere, Uwe Fritz vezette csapatnak.
Madagaszkáron, Aldabrán és a Seychelles-szigeteken több, egymással közeli rokonságban álló teknősfaj élt, ezekből kettő is néhány száz évvel az ember madagaszkári megtelepülése után halt ki. A legtöbb szigeten (beleértve a madagaszkáriakkal nem rokon fajokat Réunion vagy Mauritius szigetén) az ember letelepedése után kihaltak ezek az állatok, a legutóbbi kb. 200 éve.
Ezek az óriásteknősök eredetileg Afrikában kezdtek kialakulni kb. 39 millió éve, és egy ma már elsüllyedt szigetvilágon keresztül érték el az Indiai-óceán szigeteit, két külön alkalommal is, így a Seychelles-t és Madagaszkárt is, ahol számos fajuk született az évmilliók alatt. A genetikai adatokból pontosan meghatározták, melyik faj mikor jött létre. A teknősök aztán újra és újra meghódították a szigeteket, Madagaszkárról, Réunionról, a Seychelles-ről indulva. E teknős-sokadalomnak voltak kézfejnyi, félméteres és 135 centis tagjai is, amelyek mind külön-külön csoportokat alkottak. E teknősök ugyan szárazföldiek, ám képesek lebegni a víz felszínén, s e módon érték el egykori élőhelyeiket is (hasonlóan a galápagosi, illetve számtalan más szigetvilágban élt fajhoz).
A most felfedezett állat egy sugarasteknős-féle volt, az Astrochelys rogerbouri nevet kapta Roger Bour francia herpetológus-paleontológus tiszteletére, aki a régió óriásteknőseinek szakértője volt. Az állatnak mindössze egyetlen lábszárcsontja maradt fenn, amelyet korábban a mérete alapján egy óriásteknős fiatal példánya lábának hittek, csak most, a génelemzéssel derült ki, hogy egy közepes termetű (úgy fél méteres) teknőscsoport eddig nem ismert, és már kihalt faját képviselte.
Ezek a teknősök a szigetek ökoszisztémájában a kontinensek patás állatait „helyettesítik”, olyannyira, hogy a tűzvészek megakadályozásában és a növények terjesztésében is kulcsszerepük volt. Számos, mára kihalt teknősök segítségével szaporodó növény, köztük az ikonikus majomkenyérfák is, kínlódnak csak a teknősök hiányában. Aldabrán (ami ma UNESCO világörökségi védelmet élvez) ma is lényeges szerepe van a teknősnek az egykori növényvilág helyreállításában.
Az ember ezeket a nagy testű, lassú állatokat éléstárnak tekintette, világszerte rengeteg nagy termetű teknősfajt pusztított ki fajunk az elmúlt évezredek-évszázadok során. Manapság pedig az élőhelyrombolás mellett az illegális állatkereskedelem fenyegeti a még létező, ám igencsak megritkult teknősfajokat.”
Címlap fotó: ng.24.hu
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
