„Ha azt mondom Bereményi Géza Magyar Copperfield című regényéről, hogy fejlődéstörténet, akkor pontosan olyan keveset közöltem, mintha a Gyűrűk uráról csak annyit mondanék, hogy fantasy. Mert visszaköszön ebből a műből az 1950-es évek világa, a Cseh Tamás dalok legendás alakjairól a dalszövegeknél sokkal többet tudunk meg, a könyv stílusa pedig igen olvasmányos és rendkívül eredeti.
Rögtön a címnél érdemes megállni.
Mert miként Dickens esetében, Bereményi Géza is önéletrajzi művet írt, gyermekkora történetét, egészen a felnőtté válásig. Másrészt az író, akárcsak Dickens, az első perctől gyűlöli mostohaapját, aki az ötvenes években rendszeresen verte, amiért nem tanult elég jól, és atyai részről egyéb flusztrációk is akadtak.
Mindemellett számomra egy kicsit a Magyar Zabhegyező is ez a történet, a gyermek Bereményi zabolátlanságával, ösztönös szabadságvágyával, és a nyelvezetével, mely a fővárosi Népszínház utca végénél húzódó Teleki téri piac hangulatát, a periférián élő jóravaló alakokat is karakteresen bemutatja. Sokkal többről szól ez első nagy blokkjában, mint egy hat éven inneni gyerek „emlékeiről”, és színesebben, lelki hátteret is teremtve mutatja meg azt a világot, amit a filmként nagy sikert arató Eldorádó, vagy az Arany ára című színmű, melyet 2010-ben a Pécsi Nemzetiben is játszottak.
Összeségében egy ösztönösen lázadó gyerek cselekedetei magyarázzák meg, hogy miként lehet spontán kiszabadulni az olykor egész életeket tönkre tevő családi erőszak nyomasztó hatásai alól. Mindezt az 1940-es évek végén, az ötvenes esztendőkben, amikor a társadalmi rend formálódása is hordozott emlékezetes pillanatokat. Korrajz is a könyv, bár inkább csak a jellemfejlődés aspektusainak magyarázatára kerülnek elő érintőlegesen a nagy történelmi események. „Az írás első számú feltétele, hogy az ember elfogadja önmagát.” – fogalmaz a szerző.
Ám nem csak az írásnak, a nyugodt életvezetésnek is ez a lényege. Márpedig mindannyiunk ifjúkorában vannak olyan pillanatok, melyeket igyekszünk a szép emlékek mögé rejteni, soha elő nem venni, pedig csak ezek ismeretében fejthetjük meg, hogy merre haladunk. Ám az, amit Bereményi ebben a regényben megvalósít, csak igen keveseknek sikerül: a negatív családi élményekből is pozitívan építi fel önmagát, a spontán ellenállóból tudatosan építkező ember lesz, miközben olyan sorsfordító kérdések is előkerülnek, hogy miért értékesebb itthon élni, mint külföldön, és hogy a rengeteg tűrés során mikor szakad el végleg a cérna.
A könyv olvastatja magát, egyáltalán nem ismétli az Eldorádó történeteit. A könnyed hangvétel pedig annak köszönhető, hogy Bereményi rengeteg filmforgatókönyvet alkotott, s ez a mű is így formálódik, érdekes, különleges karakterek adják tovább egymásnak a stafétabotot, filmes stílusban, folyamatos párbeszédekkel, kevés részletező környezetleírással, sokkal inkább a cselekedetek, a személyes sztorik épülnek egymásra. No és mélyebb értelmezést, kor- és környezetrajzot kapnak legendás Cseh Tamás dalok hősei is, Fáskerti elvtárstól drága Irénig. ”
Címlap fotó: bama.hu
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
