szerkeszto 
„A háború kezdete óta a legnagyobb mozgósítási hullámnak lehetnek tanúi a kárpátaljaiak, ahol – ugyan kisebbségben és egyre csökkenő számban – magyarok is élnek. Az ő történeteik következnek most, melyeket biztonsági okokból nevek nélkül közlünk. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter is érintette a kárpátaljai magyarok katonai mozgósításának témáját egyik New York-i bejelentkezésében. Mint mondta, nemcsak ukrán, magyar emberek is meghalnak a háborúban.
Több napja jutnak el olyan történetek szerkesztőségünkhöz, amelyek arról szólnak, milyen módon zajlik a mozgósítás Kárpátalján. A háború kezdete óta ez a legnagyobb mozgósítási hullám – vélekednek sokan.
De hogyan is zajlik ez ukrán módra? A történetek szerint váratlanul, kegyetlenül és erőszakkal. Azok, akiket megbíznak a katonai behívók kiosztásával vagy azzal, hogy betuszakoljanak gyanútlan járókelőket egy frontra tartó buszba, nem érdekli, hogy milyen a „célszemély” családi, egészségi vagy mentális állapota. A cél, hogy minél több embert szerezzen az Oroszország ellen vívott háború élvonalába.
Biciklistül a buszba, munkából a frontra
Az egyik beszámoló szerint a magyar határhoz viszonylag közeli településről úgy gyűjtöttek be embereket, hogy a békésen bicikliző férfit két-három katona biciklijével együtt egy buszba kényszerített.
Egy másik hasonló történet is eljutott hozzánk, amikor egy bicikliző férfi elé vágott be egy rendőrautó.
A férfi azonnal megállt, hogy ne ütközzön a járművel, a két intézkedő rendőr kiszállt az autóból, és az adatfelvétel után már a férfi kezében is volt a katonai behívó.
Az ungvári járásban azonban az is előfordult, hogy a munkájából hazafelé tartó negyven év körüli férfit vitték be a közeli toborzóközpontba, ahonnan ugyan hazaengedték, de néhány nap múlva újra megjelentek nála; a frontra szállították.
Egy másik történet szerint a magyar–ukrán határon hazaérkezők akár azonnal is kézhez kaphatják a katonai behívót. A szerkesztőségünkhöz eljuttatott levél szerint a hazautazó férfinak a határőrök nyomták a kezébe a behívót, majd elmondták, egy napja van, hogy minden szükséges dolgot összepakoljon, és jelentkezzen a toborzóirodánál.
Nem számít, ha tehetetlen családtagot ápol
Szintén a szerkesztőségünkhöz eljuttatott történet szerint azért utasította vissza a katonai szolgálatot egy férfi, mert idős édesanyja magatehetetlen betegen fekszik otthon, és ápolnia kell. A sorozást végző katonák azt mondták, ez személyes probléma, amely nem akadályozhatja meg, hogy elvigyék.
A sorozást végző katonák és rendőrök akkor sem hátrálnak meg, ha egy elhagyatott házról van szó. A következő történet szerint a település egy idősödő nője kénytelen volt kinyitni egy olyan házat, amely évek óta üresen áll. Tüzetesen átvizsgálták, nem rejteget-e valakit az ingatlan területén.
Fizetsz, vagy irány a padlás
A legtöbb olyan férfi, aki szeretné elkerülni, hogy a frontra vigyék őket, a padláson bujkál. Egyik határon túli olvasónk elmondása szerint több rokona és barátja is ezt a rejtekhelyet választotta a hatóságok elől menekülve. Mint írta, volt olyan, hogy egy hétig ott húzták meg magukat, elkerülve az intézkedést.
Többen azonban azt állítják, 6-10 ezer dollártól meglágyul a hatóságok szíve – ugyan átmenetileg, de sikerül elkerülni a sorozást. Kérdéses azonban, kinek van ennyi pénze.
Több levélben felháborítónak tartják, hogy a belső menekültek, akik Donyeckből, Luhanszkból, Zaprorizzsjából, Herszonból érkeztek a Kárpátaljára, és szintén a meghatározott 18–60 éves korosztályhoz tartoznak, akiket a sorozás érint, nem kapnak behívót.
Egyik olvasónk egy kisvendéglőben dolgozik a beregszászi járásban, ahol – elmondása szerint – rendszeresen fordulnak meg a sorozást lebonyolító rendőrök és katonák. Mint írta, miután kiosztották a katonai behívókat, ott vacsoráznak.
A magyar emberek is áldozatok
„A nemzetközi közösségnek háborús retorika helyett a béketeremtésre kellene fókuszálnia, az ukrajnai fegyveres konfliktus elhúzódását, eszkalációját kockáztató intézkedések helyett mielőbb párbeszédre lenne szükség” – többek között erről is beszélt Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter csütörtökön New Yorkban.
A Külgazdasági és Külügyminisztérium közleménye szerint a tárcavezető az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülésére érkezve üdvözölte és időszerűnek nevezte, hogy a testület a nap folyamán nyílt vitát tart a béketeremtésről és a béke fenntartásáról.
„Sajnos ez kivételes alkalom, hiszen a nemzetközi politikai életben, dacára annak, hogy békére lenne szüksége a világnak, nagyon kevésszer esik szó a békéről, sőt megbélyegzik, kritizálják azokat, akik erről beszélnek” – vélekedett.
Hangsúlyozta, hogy a magyarok tisztában vannak a béketeremtés fontosságával, minthogy a háború a közvetlen szomszédságban zajlik, így hatásai súlyosan és közvetlenül jelentkeznek hazánkban.
Több mint egymillió menekült távozott Magyarországon keresztül Ukrajnából, a háború és az arra adott „kudarcos” szankciók nyomán 7 milliárd euróról 17 milliárd euróra nőtt az energiaimport éves költsége, az árak az egekben vannak – sorolta.
Arról nem is beszélve, hogy az ukránok mellett magyar emberek is halnak meg ebben a háborúban, hiszen a Kárpátalján élő magyarokat is besorozzák az ukrán hadseregbe. Láthattunk néhány felvételt az elmúlt napokban, hogy néha ez milyen brutális módon történik
– fogalmazott.
Szijjártó Péter leszögezte, „ha valaki, akkor mi, magyarok tudjuk, hogy miért lenne olyan fontos, hogy ez a háború véget érjen”.
„Minél tovább tart a háború, annál több szenvedést láthatunk, annál több ember hal meg, annál több embernek kell elmenekülnie, annál több család szakad szét, és annál tovább szenvednek az európai országok gazdasági szempontból, annál magasabb lesz az infláció, annál nehezebb lesz az európai energiaellátás jövőjéről biztos képet adni” – jelentette ki. Majd hangsúlyozta, hogy a nemzetközi közösségnek hatalmas a felelőssége, különösképpen a nagy és erős országoknak, hogy a politikai diskurzus végre ne a háborúról, hanem a békéről szóljon.
A miniszter végezetül rámutatott, hogy az ukrajnai háború kiterjedésének, elhúzódásának kockázatával járó intézkedések helyett mielőbb párbeszédre lenne szükség a felek között. Ezzel kapcsolatban pedig hozzátette, hogy a kommunikációs csatornák elvágásával a világ még a reményét is feladná a békének.”
Címlap fotó: Sameer Al-Doumy / AFP
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
About the Author
Nagy István 
Kós Zoltán 