szerkeszto 
„A pécsi portréfotózás százéves jubileuma és azóta is folytatódó hagyománya előtt tiszteleg a Nick Galériában nyílt kiállítás. Öt pécsi személyt láthatunk hat fotográfus képein, bemutatva a műfajban rejlő sokszínűséget.
A január 20-a óta megtekinthető kiállítás apropóját az adta, hogy a városban 1922 januárjában nyílt meg az Elit fényképészeti szalon, amely meghatározó eseményt jelentett a helyi portréfotózás történetében, mintájára hamarosan több belvárosi műterem is létrejött.
A Vizuális Nevelésért Alapítvány szervezésében a Nemzeti Kulturális Alap és a Fotoplus támogatásával megvalósult kiállítás ötletéül az szolgált, hogy a különböző régi fotószalonok kirakataiban gyakran ugyanazon személyekről is láthatóak voltak portrék, amelyeket elérhető áron készítettek a város lakóiról, polgárairól. Ebből kiindulva a kiállítás szervezői hat pécsi fotográfust kértek fel, akik öt azonos, karakteres arcú pécsi polgárról alkottak portrékat.
A kiállítás jól tükrözi azt, mennyire más hangulatú és stílusú fényképek készülhetnek ugyanazon modellről. Habár ma már egyre egyszerűbbé válik kattintani egy-egy felvételt, a végeredmény csak részben múlik a rendelkezésre álló technológiai felszereléstől, a legfőbb szerepe annak van, aki a kamera túloldalán áll. A portréfotózás során a fényképész szakmai ismeretei mellett elengedhetetlennek tűnik az intuíció, az emberi arc mögötti lélek meglátása.
Ennek vizuális megjelenítése látható az elkészült képeken, amelyek a modellek mellett az alkotók lelkületéről is tanúskodnak.
Az öt modellt, Győrfi Attilát, Hágen Zsuzsát, Mazár Mária Ibolyát, Nagy Júliát és Wesztl Lászlót Deutsch Richárd, Kalmár Lajos, Kovács Tamás, Krász Kíra, Marsalkó Péter és Ruprech Judit kapták lencsevégre.
Deutsch Richárd, akit leginkább esküvői és jegyesfotóiról ismerhetnek a pécsiek, álomszerű, aranyló naplementében mutatja be az öt különböző karaktert, némelyikük esetében a hétköznapi egyszerűség kontextusában, másnál a divatmagazinok stílusát idézve.
Kalmár Lajos munkái fekete-fehér és enyhe szépia árnyalataikban rendkívüli kifejező erővel köszönnek vissza szemlélőikre a falakról, a modellek egy-egy olyan oldalát bemutatva, amelyek a portréfotózás és a filmkészítés aranykorát, az ismert színészek, művészek arcképeinek világát idézik.
Kovács Tamás fekete-fehér sorozata mindegyik alanyt új megvilágításba helyezi – egyetlen, keskeny fénycsíkot vezet végig az arcokon, a sötétben enyhén kirajzolódó vonásokat a tiszta, világos háttér kontrasztjával emeli ki.
Krász Kíra a háttér és a modellek közötti harmóniával játszik, az okkersárga árnyalatok által dominált fényképei mögött néhol mintha egy kínai festmény vagy falikárpit húzódna, máshol középkori kapubéllet motívumaival egészíti ki az arcképet.
Marsalkó Péter munkái vibráló légkört teremtenek, a minden modellről más-más stílusban készített felvételek az adott személyek egy-egy különleges, egyben mégis jellegzetesnek tűnő pillanatát örökítik meg, a valószerű dinamizmus és az időtlen fantázia határain átívelve.
Ruprech Judit felvételei az élénk vörös, illetve a fekete és a szürke árnyalatok kontrasztját emelik a sorozat vezérmotívumává, bensőséges hangvételű portréit látva úgy érezhetjük, a modellek lelkét hozza közel a szemlélőhöz, a számukra legkedvesebb környezetben lencsevégre kapva őket. ”
Címlap fotó: Tóth László
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
About the Author
Kós Zoltán 
