szerkeszto 
„Úgy tudott zongorázni, ahogyan csak kevesen. Louis de Funès csak azért nem maradt a billentyűk mellett, mert mindig is a színpadra vágyott. Az egyik leghíresebb nevettetővé vált. A szíve vitte sírba 1983. január 27-én.
Évekig játszott jazzt, bárzenét, s miközben ez az alacsony, vézna és kopasz emberke nyomta a mollokat és dúrokat, a lelke mélyén nagy színészként látta magát. Louis de Funès a példa arra, hogy 164 centiméteresként is lehet óriás, igaz, ehhez rendesen ki kellett várnia a sorát.
[merimag_video media_type=”external_media” title=”” author=”” url=”https://youtu.be/YafNrFMyrwc” upload=”” cover=”” controls_color=”” width=”” height=”” align=”none” block_id=”element-63da72d4abb26″ _fw_coder=”aggressive” __fw_editor_shortcodes_id=”01c0802a8f13aa27fc15cdb840b70711″][/merimag_video]
Bár ma már az egyik legnagyobb francia nevettetőként tartják számon, a nevét spanyolosan kellett ejteni. Ennek oka egyszerű: spanyol nemesi családba született. A neve ennek megfelelően meglehetősen hosszú:
Louis Germain David de Funès de Galarza.
Harmadik napja tartott az első világháború, amikor 1914. július 31-én megszületett, és csak a második világháború utolsó évében kapta meg első szerepét egy olyan film forgatásakor (Jean Stelli: La Tentation de Barbizon), amelyben angyalok és ördögök küzdenek az emberi lelkekért. A vézna, kopasz és alacsony Funès a paradicsom portását alakította.
Csendőr és komikus
Talán ez a szerep is arra predesztinálta őt, hogy az ezt követő évtizedekben mintegy százharminc filmben és száznál is több színpadi előadásban kapjon szerepet. Köztük a számára nagy áttörést jelentő, 1958-as Horgász a pácban és az 1964-es A Saint-Tropez-i csendőr és a Fantomas című filmben.
[merimag_video media_type=”external_media” title=”” author=”” url=”https://youtu.be/xvY3swNZbY4″ upload=”” cover=”” controls_color=”” width=”” height=”” align=”none” block_id=”element-63da72d4abb26″ _fw_coder=”aggressive” __fw_editor_shortcodes_id=”f658d4f41d7f4deb960984d8804661a9″][/merimag_video]
Pályafutása alatt két becenevet is kapott:
- Fufu,
- A percenként negyvenarcú ember.
S valóban: mimikája egészen sajátossá tette őt, grimaszaival olyan sok érzelmet tudott megjeleníteni, amire csak kevesen képesek. A kisember nagysága lényének mélyéről fakadt, ettől maradt mindig hiteles: akkor is, ha komédiában játszott, és akkor is, ha szerepe szerint esendő, drámai karaktert alakított.
[merimag_video media_type=”external_media” title=”” author=”” url=”https://youtu.be/4DNYGuoHkHU” upload=”” cover=”” controls_color=”” width=”” height=”” align=”none” block_id=”element-63da72d4abb26″ _fw_coder=”aggressive” __fw_editor_shortcodes_id=”9d1978e35c676a55307c0e780fb04646″][/merimag_video]
Nem tért vissza a zongorához
Élete nagy vágya az volt, hogy megfilmesíthesse Molière A fösvény című művét, s bár a sors ezt ugyan megadta neki, nagy sikert nem aratott vele. Három év múlva pedig, 1983. január 27-én egy második szívroham véget vetett földi és filmes pályafutásának. Hatvannyolc évet élt.
Az első infarktust még 1975-ben túlélte, de ezt követően már visszafogta alkotói és komikusi kedvét. Orvosai tanácsára csöndesebb, visszahúzódóbb életet élt, ám ez mit sem von le abból a teljesítményből, amit az utókornak örökül hagyott.
Ezzel a kvízzel a franciák nagy nevettetőjére, Louis de Funèsre emlékezünk. Most tesztelheti tudását, vajon mennyire ismeri a komikust, aki szó szerint a szívét-lelkét beletette abba, hogy a nézők jól érezzék magukat.”
Címlap fotó: Louis de Funés a Saint Tropez-i csendőr film forgatásán. Fotó: Sunset Boulevard / Getty Images
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
About the Author
Kós Zoltán 
