szerkeszto 
Nem értek egyet Önökkel, de tisztelem azokat, akik mernek az árral szemben úszni. Egy nagyon ismert közéleti személyiség mondta nekem. Valójában ő is árral szemben úszik, mondjuk úgy, hogy az EU szennyes árjával szemben. Küzdjön csak tovább, ez a mi érdekünk is, éppen ezért ne nehezteljenek rám, hogy nem árulom el a nevét.
Hát igen, mi, munkáspártiak az árral szemben úszunk, s ez nemcsak nehéz, de gyakorta kellemetlen is. Főleg azért, mert nem mindenki érti. Demokrácia van, ti is szerepelhettek a médiában, vélik sokan. Azért nem szerepeltek, mert ügyetlenek vagytok, nincsenek ötleteitek. Hű de sokszor halljuk ezt!
Szinte lehetetlen megmagyarázni, hogy a sajtószabadság legfeljebb a parlamenti pártokra vonatkozik. Mondhatnak bármilyen baromságot, nekik helyük van még a közmédiában is. Mi rengeteg okos dolgot mondtunk már, de a média kapuja zárva. Az EU demokráciakritikus emberei pedig még sohasem tették szóvá, hogy a választási törvény módosítása 2022-ben a Munkáspártot sújtotta, amire a médiaelszigetelés csak hab volt a tortán.
Milliószor elmondják a konzervatív oldalon, hogy de jó lenne, ha lenne egy baloldali nemzeti párt. Van ilyen, uraim, a Munkáspárt! Engedjétek szóhoz jutni, mindenki jobban jár!
Szóval, munkáspártinak lenni feltételez nem kevés civil kurázsit. Szerencsére nem Lengyelországban, vagy Csehországban vagyunk, ahol képesek kommunistákat megvádolni, sőt letartóztatni és bebörtönözni. Az antikommunista őrületnek nálunk a civilizáltabb formái honosodtak meg. A lényeg ugyanaz, de legalább nem csuknak le.
Úszunk az árral szemben, de ezt könnyebb kimondani, mint megélni a mindennapokban. Nálunk nem üldözik a kommunistákat. Miért, hallottak már olyanról, hogy valakit a meggyőződése miatt kirúgták volna? Nem, nálunk legfeljebb az fordul elő, hogy a főnök szigorúan magánbeszélgetés keretében választás elé állítja munkatársát: vagy Munkáspárt, vagy a cég!
Higgyék el, egy családját eltartó fiatal embernek ez a legszörnyűbb dilemma. És bizony azt sem könnyű józan paraszti ésszel felfogni, hogy miért tilos nekünk az, ami egy liberális ellenzékinek vagy kormánypártinak nagyon is szabad.
Vannak, akik azt mondják, hogy áldozatot igazából csak az aktív korúak hoznak, azok, akik ma is munkában vannak. Könnyű, úgymond, a nyugdíjasnak, semmit sem kockáztat.
A nyugdíjas párttag is áldozatot vállal. Tölthetné az idejét mással, költhetné a pénzét sok egyébre. Az idősebbek közül sokan még a családban is az árral szemben úsznak, a saját gyerekeikkel és unokáikkal szemben. Önök szerint lehet szörnyűbb érzés annál, amikor a gyerekek, az unokák homlokegyenest mást gondolnak a világról, mint mi?
A Munkáspárt különbözik minden más párttól. A többiek a mai világot akarják átgyúrni a saját arculatukra, mi a világot akarjuk megváltoztatni és egy új világot teremteni. Ez a mi munkánk nehézsége és egyben szépsége is.
Egy álmot, a szocializmus álmát akarjuk valóra váltani. Tudjuk, hogy ez nem megy egyik napról a másikra, de mégis nehéz újra és újra szembesülni azzal, hogy ez az út hosszú. Nem értjük, hogy milliók miért nem értik azt, amit mi értünk, hogy miért nem csatlakoznak, amikor mi kitesszük értük a lelkünket. Igen, nem értjük, és ilyenkor elkeseredünk.
Mindenki elkeseredik, senki sem örül annak, hogy nem jön a várva várt siker. Sokan vagyunk így a Munkáspártban. Én is elkeseredek, dühöngök, csalódott vagyok. De egy idő múlva belátjuk, hogy folytatni kell.
Folytatni kell, mert, ha nem folytatjuk, azt jelenti, hogy az ellenfeleink, az ellenségeink legyőztek bennünket.
Ha nem folytatjuk, akkor sodródunk az árral, megyünk azokkal, akik belenyugodtak a mai világba, sőt odadugják a fejüket a hatalmasoknak, hogy üssetek rá még nagyobbat.
Amit mi teszünk, nem önmagunkért tesszük, a gyermekeinkért, az unokáinkért tesszük. De ha megtesszük, ha nem csüggedünk, ha nem adjuk fel, akkor nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk mindenkinek és főleg önmagunknak, hogy mi megpróbáltuk, mi csináltunk valamit, mi tartalommal töltöttük meg a hitünket, mi különbek voltunk, mint mások.
Úszunk az árral szemben. Érezzük, hogy nehéz, de tudjuk, hogy az árt is le lehet küzdeni.
About the Author
Kós Zoltán 
Nagy István 