„Egyre sokasodnak azok a kutatások, amelyek a múltbéli klíma és a történelem egyes eseményeit összekötő kapcsolatokat vizsgálják.
Az egyiptomi Ptolemaida-dinasztia uralkodása (időszámításunk előtt 305-30.) során lezajlott, történelemformáló klímaesemények okát vizsgálta egy nemzetközi kutatócsoport, a Climate of the Past szakfolyóiratban közzé tett tanulmányában. A Nílus medencéjének éghajlati változásaira koncentráltak, és négy jelentős, rövid időn belüli (időszámításunk előtt 168-158 közti) vulkánkitörést találtak, amelyek hatottak a csapadékviszonyokra a régióban, s ezzel a megélhetésre is. A kutatócsoport most a NASA által kifejlesztett modell segítségével részletes számításokat végezett e négy vulkánkitörés légköri és éghajlati hatásairól a Nílus régiójában. Az ugyan nem ismert, hogy pontosan mely vulkánokhoz köthetőek a kérdéses kitörések, ám a sarkvidéki jégfuratokból az kiolvasható, hogy milyen nagyságrendű kén-dioxid jutott a légkör magasabb régióiba ezek során. Az első kitörést e szempontból a Pinatubo 1991-es kitöréséhez hasonlították, annál kb. harmadával több, 22,5 millió tonna kénnel járult hozzá a globális átlaghőmérséklet csökkenéséhez, a rá következő három kitörést pedig 6,5-7,5 millió tonna kén feljuttatásáért lehetett felelőssé tenni a jégminták mérései szerint.
Ha egy nagy, robbanásos kitörés a trópusokon történik, a légkörzés miatt ez az egész bolygóra hatást gyakorol, s a nyomait mindkét sarkvidék jégfurataiban ki lehet mutatni. Ha azonban csak egyik sarkvidéken mutatkozik meg a jégbe zárt kén formájában egy kitörés, akkor az magasabb szélességen zajlott, s az éghajlati hatása is csak az adott féltekére korlátozódik. Az időben közeli, ám kisebb kitörések pedig egymás hatását felerősítik.
Az első, a trópusokon kitört vulkán 1,5 Celsius-fokkal csökkentette a globális felszíni hőmérsékletet, a rá következő három északi féltekés pedig ezt a csökkenést 15 évre meghosszabbította, ám csupán az északi féltekén. A hőmérséklet a monszun kialakulását, erősségét befolyásolja, amely az Etióp-magasföld esőin át a Nílus vízhozamára van hatással, így a kutatók ezt is kiszámították a kitörések alapján.
Az eredmények szerint a klímaviszonyok átalakulása azzal is együtt járt, hogy a Nílus éves áradásai elmaradtak az átlagtól, a számítások szerint az első két évben 29-38 százalékkal kevesebb vizet szállított a folyó, amelyet a rá következő években kitörésenként 5-18 százalékkal alacsonyabb vízjárás követett.
A hatások a mezőgazdaságon keresztül az egész birodalomban érezhetőek voltak, az érintett évtizedben háborúk, lázadások nehezítették a helyzetet, annak köszönhetően, hogy valószínűleg nagy területen éhínséget okozott az éghajlati viszonyok átalakulása.”
Címlap fotó: PIXABAY
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
