„Az emberek elsöprő többsége csak egy-két nyelvet tanul meg élete során, kivételes emberek azonban 5 vagy akár 10 nyelvvel is kiválóan boldogulnak.
Világszerte rengetegen beszélnek két nyelven, és a kétnyelvűség agyi folyamatait is sokat vizsgálták már, ám mindössze az emberiség kevesebb mint 1 százaléka tartozik a poliglottok közé, vagyis azon csoportba, amelynek tagjai legalább öt nyelven beszélnek, ez az egyik oka annak, hogy elég keveset tudunk a mögöttes agyi helyzetről. Nemrégiben egy kutatócsoport őket vizsgálta meg. 25 poliglott részvételével végeztek funkcionális MRI agyi képalkotó vizsgálatokat, amelyről a Science számolt be. (Csak érdekesség: e személyek közt 16 fő tíznél több nyelvet beszélt, egyikük pedig 54 nyelvet!)
Az MRI készülékben az alanyoknak 16 másodperces hangfelvételeket játszottak le, nyolc nyelv valamelyikén, a szövegrészek vagy a Bibliából vett részletek vagy az Alice csodaországban részletei voltak, amelyeket 25, illetve 46 nyelvre lefordítottak. A nyolc vizsgált nyelv közt volt az alany anyanyelve, három az általuk később megtanultakból, valamint 4 olyan, amelyet nem ismertek. Ez utóbbi négyből azonban kettő olyan nyelv volt, amely az alany anyanyelvével rokonságban állt (pl. olasz anyanyelvű számára a spanyol), a másik kettő teljesen független nyelveket képviselt.
Igen érdekes volt, hogy e nyelvek bármelyikét hallgatták az alanyok, pontosan ugyanazon az agyi régió vált aktívvá, mint a csupán egyetlen nyelvet beszélőknél, ugyanazokat az alapvető „agyi áramköröket” használták a hangok értelmének kinyeréséhez, a nyelvtől függetlenül. E nyelvi áramkörök aktivitásának erőssége attól függően változott, hogy mennyire értette az adott alany az adott nyelvet. Felerősödött az aktivitás, amikor az anyanyelvükkel rokon, ám az alany által nem beszélt nyelven szólalt meg a szöveg, a kutatók szerint ez amiatt lehetett, hogy ilyenkor a szokásosnál jobban igyekezett az agy a hasonlóságokban értelmet keresni.
Amikor viszont az alany az anyanyelvét hallotta, sokkal kisebb volt az agyi aktivitás, s ez akkor is ugyanígy maradt, ha más nyelveken is anyanyelvi szinten beszéltek az alanyok. A kutatók úgy vélik, a kisgyerekként elsajátított nyelv feldolgozásához egyszerűen kevesebb erőfeszítésre van szüksége agyunknak. Hasonló a helyzet akkor is, ha valamiben szakértővé válunk pl. a hobbink vagy a munkánk útján, azon témák esetében kevésbé kell felpörgetni az agyunkat, mint számunkra ismeretlenebb témáknál.
A kutatók bíznak abban, hogy a hasonló vizsgálatok segítenek feltárni a nyelvek tanulását segítő agyi folyamatokat, amivel pedig majd azokon lehet segíteni, akiknek például egy sztrókot követően újra kell tanulniuk anyanyelvüket.
A kutatás eredményei egyelőre szakmailag ellenőrzött folyóirati közlésre nem kerültek, preprintként olvashatók.„
Címlap fotó: BIORXIV
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
