Szélviharként söpör végig a drasztikus áremelkedés, munkahelyek kerülhetnek veszélybe
szerkeszto 
„Januárra csúcsosodott ki az építőipar tavalyi, utolsó negyedévben végbement fékezése. Visszaeső új szerződések, parkoló beruházások, illetve az alapanyagárak drasztikus elszállása jellemzi a piacot. Munkahelyeket veszélyeztethet, ha a legrosszabb forgatókönyvből készül az iparág idei filmje, amire a nemzetgazdasági moziban sem szívesen váltanának jegyet. Emellett még egy extraprofitadóként felfogható rendelet is borzolja a kedélyeket, amely mögött állóháború sejlik fel.
Gyűlik a porfelhő az építőipar felett. A Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb, keddi nyers adatai szerint 3,6 százalékkal maradt el az építőipari termelés volumene 2023 januárjában az egy évvel korábbitól. Havi viszonylatban is visszaesést jelez a KSH: a szezonálisan és munkanaphatással kiigazított indexek alapján az építőipar termelése 5,0 százalékkal kisebb volt a decemberinél.
Nem ért minket meglepetésként az iparágra nézve kedvezőtlen adatsor. 2022 utolsó negyedévében szép csendben apadt az építőipar megrendelésállománya – mondta az Indexnek Koji László, a Építési Vállalkozók Országos Szövetségének elnöke.
Váratlanul ért viszont a megkötött új szerződések volumenének 28 százalékos visszaesése. Számítottunk csökkenésre ezen a területen, de a mértéke meglepetést okozott. Ezen belül drasztikusan – 29,6 százalékkal – csökkent a vasúti, úti, valamint a mélyépítés volumene
– tette hozzá az ÉVOSZ első embere, aki szerint amennyiben nem történnek lépések ezen a területen, és az előttünk álló hónapokban is két számjegyű szerződésszám-csökkenés következik be, az a legrosszabb forgatókönyv is megvalósulhat, hogy átlagosan 15 százalékkal csökken az építőipar teljesítménye 2023-ban.
A segédmunkások ihatják meg a levét
Bár az építőipari cégek minden erejükkel azon dolgoznak, hogy megtartsák a szakmunkásokat, mérnököket, egy 15 százalékos vagy annál nagyobb mértékű volumencsökkenés nem teszi lehetővé az építőipar által jelenleg foglalkoztatott közel 400 ezer munkavállaló megtartását – mutatott rá az elnök, aki szerint mindez nemzetgazdasági kérdéseket is felvet, hiszen az építőipar adja a teljes foglalkoztatottság körülbelül 8 százalékát.
„Egy vállalat teljes költségkeretének 50-55 százalékát teszik ki a munkabérek. A szakmunkások, illetve a mérnökök megtartására tett erőfeszítések levét a szakképzetlen segédmunkások ihatják meg, nehéz helyzetben tőlük szabadulhatnak meg elsőként a cégek.”
Hiányzó ösztönzők
Továbbra sem tudni, hogy Magyarország mikor jut hozzá a befagyasztott, de a jogállamisági aggályok teljesítése hatására hozzáférhetővé nyilvánított uniós támogatásokhoz.
Kétéves késésben vannak azok a pénzek, amelyek jelentős része építési célú beruházásokhoz kapcsolódik. A Magyarországnak járó uniós támogatási keretből 6200 milliárd forint „építéssel együtt költődne el” – mondta az ÉVOSZ elnöke.
Az év elején jelentősen akadozott azon – hazai, akár nemzetközi – befektetések ösztönzése, amelyek építési beruházással járnak. A magyar kormány 2021-es árakon számítva 2300 milliárd forintnyi állami építési beruházást halasztott későbbre oly módon, hogy az ne legyen hatással a a 2023–2024-es költségvetésre.
Az idei évben nem az a kérdés, hogy van-e elegendő építőipari kapacitás, hanem az, miként lehet finanszírozni az építési feladatokat
– tette hozzá.
Égető problémát jelentenek még a két számjegyűre hízó kamatok. „Ilyen kamatok mellett nem kelendők az ingatlancélú hitelek, a lakosság ekkora költség mellett nem vesz fel kölcsönt felújításra vagy építkezés céljából, a rendelkezésre álló megtakarítások pedig a mérhetetlen árváltozások miatt nem elegendők az elgondolt műszaki tartalom megvalósításához. Ezért a lakosság kivár a felújítással, építkezéssel” – mondta Koji László.
Egekben az alapanyagárak
Az energia-, munkabér-, illetve egyéb költségek elszállása miatt, tetézve az orosz–ukrán háború általi kedvezőtlen gazdasági folyamatokkal, továbbra is igen erőteljes a drágulás az iparágban, ami főként az építőanyagárak növekedésében csapódik le. Ennek következtében 2022-ben átlagosan 24,5 százalékkal voltak magasabbak az építőipar termelői árai az előző évihez képest.
Az építőanyagok tekintetében átlagosan 25 százalékos emelkedésről beszélhetünk a tavalyi évre nézve.
Az építőanyag-gyártók, építésitermék-forgalmazók 2023 eddig eltelt két és fél hónapja alatt 10 százalékos átlagos áremelést hajtottak végre, illetve hasonló mértékben drágultak az építési szolgáltatások árai.
Az ÉVOSZ prognózisa szerint a piac nem lesz befogadóképes az áremelésekre, ami akciókra, időszakos árengedményekre készteti az építőanyag-gyártókat, építésitermék-forgalmazókat, vagyis a vállalatok felsorakoznak az árverseny rajtkövénél – várhatóan az év közepétől. „Az árversenyt azon cégek tudják állni, akik az elmúlt években elég tőketartalékot halmoztak fel” – monda Koji László, ugyanakkor leszögezte, hogy középtávon – 2023–2024-ben – az időszakos árengedményeken felül nem várható az építőanyagok, építési szolgáltatások árának csökkenése.
Emelkedés ellenben volt. Míg az elmúlt két évben a fánál és az acélnál volt árrobbanás, addig most a tégla, a cserép, illetve a cement drasztikus drágulása van porondon. Az egész Európai Unióban, de a közép-kelet-európai nem uniós országok tekintetében is monopolhelyzetben lévő cementiparban 2,5-szeres áremelkedés ment végbe – utalt a cementpiacon kialakult torz viszonyokra Koji László.
Parkol a piac
A KSH adatai szerint 2022-ben 35 ezer új lakásra vonatkozó jogerős építési engedélyt adtak ki a hatóságok, ám a kivitelezés lényegesen kevesebb számú lakás tekintetében indult meg, ez az olló pedig folyamatosan nagyobbra nyílik.
2022-ben kicsivel több mint 20 ezer új lakás épült, némileg több, mint egy évvel korábban, vagyis tartotta a szintet tavaly az átadott új lakások száma. Az ÉVOSZ becslései szerint 2023-ra vonatkozóan a 17-18 ezer körüli számot is kitörő örömmel kell fogadni, 2024-ben pedig még ennél is lényegesen alacsonyabb számú új lakást adnak majd át.
Koji László a hazai építési piac nagymértékű kitettségére is felhívta a figyelmet. Az építőanyagok és építési termékek közel felét (48 százalékát) szerzik be importból. Magyarország nem rendelkezik a saját maga ellátására elegendő réz-, fa-, alumínium-, acél-előállító kapacitással.
E termékek behozatala nagyrészt Ukrajnából, Oroszországból történt, ami a háborúval gyakorlatilag megszűnt.
A nagyobb importőrök találtak alternatív behozatali lehetőségeket, a forintárfolyam ingadozása azonban megint csak nagy kitettséget jelent. Az év eleje óta tapasztalt forintkonszolidáció a megrendelőnek, valamint a kivitelezőnek is hasznot hajt.
Extraprofitadó ütötte fel a fejét
Február közepén látott napvilágot a Magyar Közlönyben a gazdaság újraindítása érdekében fizetendő kiegészítő bányajáradékról szóló kormányrendelet módosítása, ami azt mondja ki, hogy a kerámiatégla és -cserép építőanyagok 2020. januári árához mérten fix szorzókkal meghatározott ár felett 90 százalékos bányajáradékot kell fizetniük a gyártóknak.
Ez azt jelenti, hogy annak a vállalkozónak, aki e fölötti áron értékesíti termékét, extra, 90 százalékos adót kell fizetnie a különbözet után, vagyis minden pluszban jelentkezett 10 forintból csak egyet tarthat meg magának, a maradék kilenc a központi költségvetés kasszájába csordogál. Hasonló, bányajáradékról szóló szabályozást a cementpiacon korábban már láthattunk.
Koji László úgy véli, a rendelet gyakorlatilag extraprofitadónak tekinthető, de egyben elrettentő mögöttes szándéka is lehet, hiszen a gyártónak nem éri meg árat emelni, ebből pedig a piac egésze profitál.
Egy ilyen intézkedés célja nem lehet az építési anyagok gyártásának ellehetetlenítése, mert annak az egész építőiparra nézve kedvezőtlen hatása van. Állóháborút látok a kérdésben a kormányzat, illetve a monopolhelyzetben lévő, döntő többségben külföldi tulajdonban lévő óriáscégek között. Minden szereplőt figyelembe véve újragondolást igényel a rendelet
– mondta az ÉVOSZ elnöke, aki arról is beszélt, hogy a kormány eddigi lépései megakadályozták a tartós építőanyag-hiány kialakulását. Ilyen volt például az építőanyagokra vonatkozó exporttilalom, ami előnyben részesítette a hazai megrendelőket. „Az árproblémákat azonban nem oldották. Jó példa, hogy a cementgyártók olyan mértékű áremelést hajtottak végre, amibe a profitadó jelentette költségnövekedést is beépítették, vagyis a vevővel fizettették meg” – tette hozzá.”
Címlap fotó: Akos Stiller / Bloomberg / Getty Images
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
About the Author
Kós Zoltán 
