szerkeszto 
Március 3-án Prága 7. kerületének bírósága 8 hónap börtönbüntetésre ítélte Josef Skála ismert cseh közéleti személyiséget, Cseh- és Morvaország Kommunista Pártjának korábbi alelnökét, köztársasági elnökjelöltet és két társát. Az ítélet végrehajtását 5 évre felfüggesztették. Ez azt jelenti, hogy a következő öt évben bármilyen jelentéktelen törvénysértést követnek el, azonnal börtönbe viszik őket.
De miről is van szó? Mi az, ami az EU-tag, magát igen demokratikusnak vélő Cseh Köztársaságban bűncselekménynek számít?
Josef Skála és két társa ellen azután indult eljárás, hogy 2020 tavaszán egy nyilvános rádióvitában kijelentették, hogy az úgynevezett katyńi vérengzésért nem a Szovjetunió felelős, ahogyan manapság a nyugat állítja, hanem a fasiszta Németország. Skála kijelentette, hogy 1940 tavaszán Katyń területén nem a szovjet belügyi népbiztosság (NKVD) emberei mészároltak le lengyel tiszteket, hanem a fasiszta SS alakulatai. Az „NKVD-s tömegmészárlás” nem több, mint legenda, mondta. Skála véleményét amerikai, orosz, francia és lengyel szakértők véleményével támasztotta alá. Skála arra is rámutatott, hogy 1946-ban a Nürnbergi Nemzetközi Bíróság is a németeket tette felelőssé.
A cseh igazságszolgáltatás azonban nem volt kíváncsi a tudományos bizonyítékokra. A cseh BTK 405. cikkelyéből indultak ki. E szerint „a népirtás tagadása vagy igazolása bűncselekmény.” Az ügyészség 2020-ban vádat emelt Skála és társai ellen „általános ismert tények tagadása” címén.
Figyelemre méltó, hogy a bírósági tárgyalást vélhetően a bíróság legkisebb termében tartották, így megakadályozták, hogy az érdeklődők és a vádlottak igazságát követelő több száz ember tanúja lehessen az eljárásnak. A bíróság a védelem kérése ellenére nem hívott meg szakértőket, akik igazolhatták volna Skála állítását. A bíró kijelentése szerint az ügy így is „tiszta”, semmi szükség tanúk vagy szakértők meghallgatására. A bíró szerint a katyńi vérengzés tagadása olyan bűn, mintha Auschwitz létezését tagadná. A bíró persze nem tette hozzá, hogy az auschwitzi koncentrációs tábor létét senki sem vonja kétségbe, és még a nyugati világ sem kételkedik abba, hogy a haláltábor a nácik műve volt.
Katyń azonban egészen másról szól. Ismeretes, hogy Németország 1941-ben lerohanta a Szovjetuniót és jelentős szovjet területeket szálltak meg, köztük Szmolenszk megyét is, ahol Katyń található. 1943 áprilisában a szovjetek felszabadították a térségét, és megindultak Lengyelország felszabadítására.
A németek érdeke az volt, hogy a lengyel népet, különösen az értelmiséget a Szovjetunió ellen hangolják, ellenállást váltsanak ki, ezzel gátolják a szovjetek előrenyomulását Németország felé. A németek ezért a már akkor is létező médiaháború részeként bedobták a köztudatba, hogy a szovjet NKVD többszáz lengyel tisztet végzett ki és hantolt el Katyń területén. Az állítást „tudományos vizsgálatra” alapozták, amelyet egy Butz nevű SS-tiszt vezetett.
A térség felszabadítása után Burdenko akadémikus vezetésével egy szovjet bizottság újra exhumálta a sírokat, és megállapította, hogy a halottakat 1941 után, azaz a térség német megszállása után lőttek agyon. A német állítás szerint a kivégzésekre 1940 áprilisa és májusa között került sor. A szovjet vizsgálatra 1943-ban, azaz három évvel később került sor. A maradványok elemzése világosan megmutatta, hogy jóval később végezték őket ki, tehát semmiképpen sem a szovjetek bűne.
A háború után a Nürnbergi Nemzetköz Bíróság, amelyet a győztes hatalmak a náci bűnök kivizsgálására hoztak létre, kimondta: 1941 szeptemberében 11 ezer lengyel hadifogoly-tisztet végeztek ki Katyńban. 1941 őszén itt már csak német katonák és SS-alakulatok voltak.
De miért van szüksége a mai Nyugatnak a nyilvánvaló hazugságra? Nos, bűnösnek nyilvánítanak mindent, amihez a szocializmusnak köze volt, nehogy az emberek visszavágyjanak a szocializmusba. Bűnösnek nyilvánítanak mindent, amihez Oroszországnak köze lehetett, nehogy valaki ma elfogadja Oroszországot. A tőkés lengyel vezetésnek még külön érdeke is van: a durva oroszellenességgel szítja a háborús leszámolás hangulatát a lengyel társadalomban.
Sajnálatos és felháborító, hogy az antikommunista őrület az egész Európai Uniót magával ragadta. Magyarországom a 2012-ben módosított Büntető Törvénykönyv kimondja: „333. § Aki nagy nyilvánosság előtt a nemzetiszocialista vagy kommunista rendszerek által elkövetett népirtás vagy más, emberiesség elleni cselekmények tényét tagadja, kétségbe vonja, jelentéktelen színben tünteti fel, vagy azokat igazolni törekszik, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
Bármi is történt Katyńban, elfogadhatatlan, hogy az EU tiltja, sőt bünteti, ha egyeseknek más véleményük van a múltról, mint azoknak, akik hatalmon vannak. Barátságunk és szolidaritásunk a demokrácia és az igazság igaz harcosa, Josef Skála mellett van.
About the Author
Kós Zoltán 
