Könnyen lehet, hogy a világnak búcsúznia kell Sanna Marintól

Kövess és lájkolj minket:

„Az orosz-ukrán háború kitörése után több mint egy évvel országgyűlési választást rendeznek Finnországban vasárnap. És hogy mi köze a kettőnek egymáshoz? Nagyon is sok. Finnországnak hosszú közös határszakasza van az agresszor Oroszországgal és ettől nem függetlenül kérte – a semlegesség évtizedei után – felvételét a NATO-ba. Sanna Marin miniszterelnök nemzetközi sztárpolitikus lett, azon politikusok egyike, akik a legkeményebben állnak ki Ukrajna szuverenitása mellett.

A választás útvesztőiben finnországi emberünk, az egykori iNteRNeTTo helsinki mutációjának szerkesztője, Jyrki Halonen segített eligazodni.

Marin még nem nyert választást

Marin úgy lett miniszterelnök, hogy nem neki kellett megnyernie a 2019-es választást. A Finn Szociáldemokrata Párt Antti Rinnével nyert, de néhány hónap múlva kénytelen volt távozni, mert az ötpárti koalíció egyik tagja elégedetlen volt azzal, ahogy a postássztrájkot kezelte. Így lett miniszterelnök a szintén szociáldemokrata Sanna Marin, Rinne kormányának közlekedési és hírközlési minisztere, Rinne pedig az Országgyűlés egyik alelnöke. (Magyarországon sok minden elképzelhetetlen, ami Finnországban nem, így az is, hogy egy bukott miniszterelnök megelégedjen egy ilyen háttérszereppel.)

Finn miniszterelnökről alighanem még nem írt annyit a világsajtó, mint Sanna Marinról, pedig egy teljes ciklus sem jutott még neki. És nem csak azért, mert ilyen fiatalon, 34 éves volt megbízatásának kezdetén, senki sem töltötte be ezt a posztot. Az nem volt különösebben érdekes, hogy nő miniszterelnöke lett Finnországnak, hiszen a kétezertízes években volt már két nő elődje, mindketten a Centrumpárt tagjai, igaz, összesen kicsivel több mint egy évig kormányoztak. Az már érdekesebb, hogy az ötpárti koalíció valamennyi vezetője nő. Marin a koronavírus-járvány idején egyike volt azon női politikusoknak, akik a legeredményesebben vették fel a harcot a Coviddal.

Bocsánat!

A világsajtóban a legnagyobbat a tavaly nyári táncolós, bulizós videója futott. A felvételek megosztották Finnországot, ezért pont nem kért bocsánatot – nem is volt oka rá -, szemben más ügyekkel, amikért elnézést kért.

Ezek az ügyek nem ártottak a népszerűségének, az viszont kérdéses, hogy a pár héttel ezelőtti kijevi látogatásán elhangzottak nem okozzák-e a bukását. Sanna Marin nem tartotta kizártnak, hogy Finnország leszerelt Hornet vadászgépeit Ukrajnának adja át. Megint magyarázkodnia kellett, nemcsak a választópolgárok, hanem a meglepett védelmi minisztere és a köztársasági elnök előtt is. Azt mondta, nem tett ilyen ígéretet, csupán úgy érzi, Ukrajnának egyre komolyabb fegyverekre lesz szüksége, hogy megvédje magát, így helyes, ha a vadászgépek szállításáról is megindul egy konzultáció. (Még maga a kérdést feltevő újságíró is meglepődött, miért lett ebből ekkora ügy.)

Marin kijelentéséből azért is lehetett akkora botrány, mert Finnországban a köztársasági elnöknek – a kormánnyal közösen – hagyományosan nagy szerepe van a külpolitika alakításában. Ebben az esetben úgy tűnhetett, hogy Marin megkerülte Sauli Niinistőt. (Sokak szerint a miniszterelnök hasonló lépései messze nem váltanának ki akkora felháborodást, ha történetesen nem egy fiatal nő, hanem egy középkorú férfi lenne.)

Centire megismétlődhet a 2019-es választás

Finnországban a magyarnál jóval arányosabb a választási rendszer, így nem csoda, hogy az elmúlt száz évben alig-alig volt olyan koalíció, amit négy pártnál kevesebb alkotott volna, a mostaniban speciel öten vannak (zárójelben a 2019-es helyezésük és eredményük):

A parlamentbe még négy párt jutott be, közülük a szociáldemokraták mellett az akkori második Finnek Pártjának és harmadik Nemzeti Koalíciónak van esélye a vasárnapi választások megnyerésére. Ők hárman egyébként 2019-ben is fej fej mellett végeztek. Íme, az ellenzék pártjai és négy évvel ezelőtti eredményük:

Az egészben a legcsodálatosabb, hogy a 2019-es sorrend akár centire is megismétlődhet. Az első három helyezett között ismét a napi forma fönt majd, a végső győztes megtippelhetetlen, a többiek pedig nagy valószínűséggel ugyanott végeznek, ahol négy éve. Az első három helyezett közötti sorrend így áll a közvélemény-kutatások elmúlt 30 napi átlaga alapján:

1. Nemzeti Koalíció (20,3 százalék)
2. Finnek Pártja (19,3 százalék)
3. Finn Szociáldemokrata Párt (19,3 százalék)

A szociáldemokraták (SDP) támogatottsága a Covid-járvány kezdete óta viszonylag stabil, a szélsőjobboldali Finnek Pártjáé (PS) hullámzó, most éppen felfelé jönnek, a jobboldali Nemzeti Koalíció (KOK) pedig tavaly év végén már 25 százalék körül járt, de pont a kampányban zuhanórepülésben vannak. Marin egyébként jóval népszerűbb a pártjánál.

Hogy lesz ebből kormány?

A legizgalmasabb kérdés az, milyen koalíció alakulhat a választás után. Ebben a kérdésben a Finnek Pártjához való viszony számít kulcskérdésnek, ami egyes pártokon belül sem egyértelmű.

Ha a szociáldemokraták győznek, akkor sem marad a mostani koalíció, a Centrumpárt ugyanis jelezte, nem kívánják folytatni, elsősorban az eltérő gazdaságpolitika miatt.

Ha a Nemzeti Koalíció győz, akkor akár a Finnek Pártjával is összeállhatnak, bár van egy szárnya a Nemzeti Koalíciónak – ők a Fidesznek is komoly ellenfelei voltak az Európai Néppártban -, akik nem tolerálják a Finnek Pártja bevándorlásellenességét. A szociáldemokratákat is felkérhetik koalíciós társnak, a gazdaságpolitikai kérdésekben viszont jókora viták lennének közöttük.

Ha a Finnek Pártja győz, akkor nem világos, hogy a szintén jobboldali Nemzeti Koalíció és a Centrumpárt be akar-e kerülni egy szélsőjobboldali miniszterelnök vezette kormányba. Nélkülük pedig lehetetlen lenne a kormányalakítás, mivel a baloldali, kisebbségi és zöldpártok kizárták ennek lehetőségét.

A háborúban nincs vita

Az ukrajnai háború megítélésében az Oroszországgal csaknem 1300 kilométeren határos Finnországban nincs vita a parlamentbe jutásra esélyes pártok között. Még az a Finnek Pártja is elítéli Moszkvát, ahol egykor a legtöbb Putyin-rajongó volt. (Érdemes megnézni a fenti táblázatban a népszerűségük alakulását: a háború kitörésekor – talán a régi emlékek miatt – bezuhantak, de mostanra elérték a háború előtti szintet.)

Az ország NATO-tagságát is valamennyi párt támogatta, bár a koalíciós Baloldali Szövetség, Finnország Kommunista Pártjának egyfajta utódpártja 16 képviselője közül hatan nemmel szavaztak, de közülük is csak ketten vádolhatók oroszbarátsággal. (Nem tett jót Magyarország finnországi megítélésének a NATO-tagságukról szóló szavazás folyamatos lebegtetése, a migrációs kérdésben a Fidesszel egy véleményen lévő Finnek Pártja viszont feltűnően megértő.)

De ez még semmi: Finnországban valamennyi párt – a Finnek Pártját is beleértve – egyetért abban, hogy Ukrajnának fegyvert kell szállítani annak érdekében, hogy megvédhesse magát az agresszor Oroszországgal szemben.

Nem akarnak Svédország lenni

Finnországban 8,8 százalék volt a februári infláció, de például az áram ára zuhanni kezdett. Ezzel együtt a gazdasági, megélhetési kérdések ott is előtérbe kerültek. A szociáldemokratákat különösen a Nemzeti Koalíció verné meg ezen a terepen; az eladósodás megállítására, az állami kiadások csökkentésére helyezték a hangsúlyt. A Finnek Pártja a már jól bevált témájával, a bevándorlás megfékezésével kampányol, és – egyébként a Fideszhez hasonlóan – arra figyelmeztetnek, hogy Svédország lehet Finnországból, utcai bandák alakulhatnak, akik a külvárosokban háborúznak egymással.

Tudta-e ön?

Végül néhány érdekesség, egynémelyikre magyarként különösen rácsodálkozhatunk:

Kövess és lájkolj minket: