„Hírportálunk írt egy férfiról, aki rettegésben tartja Pécs városát. A cikk megjelenése után felkeresték szerkesztőségünket a férfi szülei. A házaspár elmesélte gyermekük szomorú történetét.
Pár napja „Egy agresszív fellépésű, idióta férfi sokkolja a járókelőket Pécs belvárosában” címmel jelent meg egy írás lapunkban. A cikkben arról írtunk, hogy a férfi félmeztelenül jár, nem hord cipőt, a lába már kékes színű, és sokszor kiabál a járókelőkkel. A férfi ellen többször intézkedtek a hatóság emberei, többször leszállították már a helyi járatú buszokról, illetve a belvárosi szórakozóhelyekről is kitiltották. A cikk megjelenése után egy idősebb házaspár kereste meg lapunkat, akik elmesélték a férfi történetét.
– Egy beteg emberről van szó, a fiunk skizofréniában szenved. Már 33 éve tart ez az állapot, de mégiscsak a gyerekünk
– mondta könnyeivel küszködve az édesanya, aki azt kérte, hogy ne írjuk ki a nevét.
Szakmát tanult, kőművesként dolgozott
A férfit, akiről most írunk, nevezzük Péternek. Pécsett született 1970-ben. A szülei elmondása szerint jó gyermek volt, az általános iskola elvégzése után szakmát tanult, kőműves lett. Több helyen is dolgozott, majd a rendszerváltás előtt behívták katonának. Abban az időben még kötelező volt a katonai szolgálat a fiatalembereknek.
– Mikor fiam visszatért Szolnokról, minden megváltozott
– mondta az édesanya, majd elkezdtek hullani a könnyei, így a történet további részét a férje mesélte el.
Péter Szolnokra került katonai szolgálatra, ahol a konyhán kapott munkát. Ott dolgozott mint konyhafőnök, ő intézte a beszerzéseket, az ételek kiadását.
Egy idő után a leltárban hiány mutatkozott. Vizsgálat indult, három férfit fogságra ítélték, míg Pétert három napon keresztül vallatták, hogy ki volt az, aki a leltárból hiányzó dolgokat eltüntette.
– A fiam nem mondta meg, hogy ki volt az. Mikor hazatért, pár évre rá a történettel kapcsolatban csak annyit mondott: jobb lett volna, ha őt is bezárják, és nem vallatják
– említette az édesapa.
Otthon azt állította Péter, hogy munkába jár
Péter, amint hazatért, minden reggel elment munkába, vagyis a szüleinek mindig azt mondta. Egy idő után gyanús lett a fiatalember viselkedése, különös dolgai voltak. A szülőknek olyan érzésük volt, hogy a fiuk nem dolgozik. Egy nap az édesapa korábban tért haza a munkából, és a fiát otthon találta. Ekkor derült ki, hogy Péter minden reggel a Mecsek útjait járta fel-alá. A fiú ezután elköltözött szüleitől, vettek neki egy kertvárosi lakást. A férfi különleges viselkedésére ott is felfigyeltek a szomszédok, akik egy idő után szóltak a közös képviselőnek, félnek, hogy leugrik a kilencedikről, vagy valami más váratlan dolgot csinál. Végül a lakást eladták a szülei, és a fiuk egy időre visszaköltözött hozzájuk.
A javulás csak egy rövid ideig tartott
– Volt olyan rendőr, aki azt mondta, hogy egy időzített bomba a fiam, aki egyszer engem is megtámadott – említette az édesapa, aki elmondta, hogy fiukat már korábban szakemberhez vitték. Az orvos megállapította, hogy skizofréniában szenved, gyógyszeres, injekciós kezelést kapott, és az orvos megtalálta a közös hangot Péterrel. A javulás nem tartott sokáig, a kezelőorvos nyugdíjba vonult, és Péter állapota újra romlani kezdett. Tőlünk elkérte a pénzt a lakásért, hogy albérletbe költözhessen. Több mit ötmilliót oda is adtunk neki, ám amint elköltözött tőlünk, a pénzt hamar felélte, azóta az utcán van, velünk egyszer találkozott. Olyan állapotba került, hogy minket sem ismer meg – magyarázta az édesapa.
Péter lábára is kitért az édesapa. Mint mondta, fiának érszűkülete van, emiatt sebes a lába, nagyon fáj neki, de erre sem szed semmilyen gyógyszert. A szülők próbálnak segíteni, egy mohácsi intézetbe adták volna be fiukat, de amikor elmehetett volna, akkor bezárták különböző szabálysértések miatt. Péternek van egy kijelölt gondnoka, aki beosztja számára a nyugdíját, heti húszezer forintot ad neki, amit egy nap alatt elkölt. – A fiam 53 éves. Remélem, nem csinál semmi nagy bajt. Fáj, ami vele történt, beteg, segítségre szorul. Jó lenne, ha bekerülhetne végre az intézetbe. Neki is jobb lenne, nekünk is – mondta elcsukló hangon az édesapa.”
Címlap fotó: Raggedstone
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
a cikk meglehetősen pongyola munka… az újságíró megjegyzi, hogy rendszerváltás előtt vonult be az illető, de hogy a tényleges szolgálat mikor volt és mikor szerelt le, azt szemérmesen elhallgatja… nem ártana az igazsághoz ezt is tisztázni… másrészt, a konyhai beszerzéseket a honvédségben nem kőműves sorkatonákra bízták, különösen nem a szolnoki alakulatnál, ami preferált hely volt… hogy ki vallatták és miféle módon valami konyhai sikkasztás ügyében? szintén csak lebegtetés, mintha a szerzőnek nem is a hír lett volna a célja, hanem keverni a kulimászt, sárral dobálózni hátrafelé, úgyis majd eltalál valakit… ezt az újságírás eszmeiségével ellentétesnek tartom, inkább propaganda tevékenység… de miféle propaganda az, ami nem valamiért, hanem minden ellen való, aminek csak bomlasztás és bajkeverés a célja?
visszatérve a témára, ha valóban olyasmi történt 33 éve, amit fentebb megpróbált leírni a szerző, még ha csak firkálásra jutott is a tehetségéből, kérdezem, hogy az eltelt 33 évben miféle társadalom az, amelyik hagyja ilyen parttalanul folyni a történetet, ahelyett, hogy megnyugtató pontot tennének a végére?