szerkeszto 
Oroszország Napját ünneplik Oroszországban június 12-én, emlékezve arra, hogy 1990-ben ezen a napon kiáltották ki az Oroszországi Föderáció függetlenségét.
Egy latin-amerikai ismerősöm megkérdezte tőlem, hogy mitől is lettek függetlenek az oroszok. Feléjük ugyanis a függetlenség kivívása valami olyasmit jelent, hogy harcoltak a spanyolok ellen, vagy mostanság az amerikaiak ellen. De ki ellen harcoltak az oroszok és a többi szovjet tagköztársaság?
Valójában senki ellen, és szó sem volt függetlenségi harcról. A tőkés világgal szövetkező és rendszerváltást akaró erők így nyelették le a Szovjetunió szétverését 286 millió emberrel, akik nem csak orosznak, ukránnak vagy grúznak vallották magukat, hanem szovjet embernek is.
Nem kellett szégyenkezniük. Egy olyan ország polgárai voltak, amely legyőzte a hitleri fasizmust, a világűrbe küldte Gagarint, évtizedeken át biztosította a világ békéjét, munkát, tisztességes megélhetést, emberi viszonyokat adott lakosainak.
Igaz, sokakat csábított a nyugati jólét. Sokan gondolták, hogy a nyugati demokrácia minden tehetség előtt megnyitja a gazdagodás útját. Örültek, hogy vége a hidegháborúnak, lehet utazni, világot látni. A nyugat látszólag nem is kért cserébe semmit, csak annyit, hogy felejtsétek el a Szovjetuniót és mindenki menjen a maga útján.
Ne hibáztassuk az orosz embereket, vagy a többi tagköztársaság polgárait! Mi se voltunk különbek! Bennünket is átvertek a demokrácia, a közös Európa ígéretével, és mi is bedőltünk nekik.
A kapitalizmus gyorsan megmutatta igazi arcát. Megjelentek az orosz milliárdosok, a jachtjaik, magánrepülőik ellepték Európát. A dolgozó tömegek pedig elvesztették mindazt, amit a szocializmustól kaptak. A biztos munkát, a kiszámítható jövőt, a szolidaritást pedig aligha pótolhatja, hogy sokan fizethetnek be all inclusive törökországi nyaralásra.
A gazdasággal majd csak lesz valahogy, gondolták sokan, de legalább a nyugat békén hagy bennünket. A balti államok menjenek csak, nem osztanak, nem szoroznak, de Ukrajna, Belarusz nem lesz se NATO-tag, se EU-s ország. Mi adjuk a gázt, az olajat, ők a nyugati kocsikat és minden szép és békés lesz.
Csakhogy a nyugatnak több kellett, Közép-Európa, Kelet-Európa, a világ. Terjeszkedni akart, és terjeszkedett is. A NATO néhány év alatt ezer kilométerrel közelebb került az orosz határokhoz. A Kelet-Európába telepített amerikai csapatok világosan mutatták, hogy a nyugat nem áll meg itt.
„Ha Európában új területről és új termőföldről beszélünk, akkor csak Oroszország és az azt környező államok felé tekinthetünk.” Nem az EU vezetői mondták, nem is az amerikai elnök, hanem Hitler írta a Mein Kampfban. Az EU vezetői és az amerikai elnökök csak valóra váltják Hitler terveit.
2022-ben Oroszország Napja ezért kap más jelentést, mint három évtizede. Ma inkább arra gondolnak sokan, hogy ezen a napon született Alekszandr Nyevszkij, aki a 13. században vlagyimiri, novgorodi és kijevi nagyfejedelem is volt és sikerrel védte meg hazája földjét a germán és svéd agresszorokkal szemben. Tudják, hogy mit jelent Kijev minden orosz embernek, és nem értik, hogy mi közük mindehhez az amerikaiaknak.
Ma Oroszországban milliók gondolnak arra, hogy a nyugati világ újra Oroszország pusztulását akarja. Ez a háború nem az ukránok függetlenségéről szól, nem a szabadságról és demokráciáról, hanem Oroszország megsemmisítéséről.
Az orosz emberek óhatatlanul felidézik a második világháborút, ami nekik a Nagy Honvédő Háborút jelentette, négy év kegyetlen küzdelmét a fasizmus ellen és 27 millió szovjet ember áldozatát. És most a nyugat újra Oroszország ellen fordul, beveti a fasizmust, az AZOV-ezredet, az amerikai halállaboratóriumokat.
Az oroszok nem akarták ezt a háborút. A belaruszok sem. Csak annyit akartak, hogy a nyugat fogadja el őket olyannak, amilyenek. A nyugat ne akarjon a belarusz és orosz társadalomból nyugati nyílt társadalmat csinálni! Ne akarja rakétákkal, tankokkal, támaszpontokkal és új katonai szövetségekkel bekeríteni! Ne akarja fegyverrel sakkban tartani és térdre kényszeríteni őket!
Van kiút? Mindenki keresi, de mindenki a maga módján. Az USA kész az utolsó ukrán katonáig harcolni, de a világháborút aligha vállalja be. Nem hülyék! Tudják, hogy az eddigi két világháború nem csak az amerikaiakat segítette uralomra, de radikális társadalmi változásokhoz, forradalomhoz, a szocializmus megszületéséhez vezetett.
Az EU úszik az amerikai árral, képtelen felismerni, hogy az amerikaiak győzelme a független Európa végét is jelentené.
A háború meghozta a kapzsik étvágyát. Lengyelország ukrán és belarusz földek megszerzésével akarja a történelmi lengyel birodalmat újrateremteni. A románoktól se lenne idegen, ha a háború ürügyén úgy segítenék meg Moldáviát, hogy nem is jönnének már ki onnan.
Magyarország érdeke csak a béke lehet. Ne törődjünk mások igényeivel! Ne vegyük mások bajait a nyakunkba! Andrássy Gyula, aki történelmünk legrealistább politikusai közé tartozik, mondotta egy ízben: Magyarország hajója annyira túl van terhelve, hogy bármely túlsúly elsüllyeszthetné, éppen ezért nem kívánatos, még ha egy mázsa arany volna is.
Békét Oroszországgal! És mielőbb!
About the Author
Nagy István 
Kós Zoltán 
