szerkeszto 
„Az utóbbi hetekben több közösségi média posztban is lehetett olvasni, hogy varjak támadtak meg járókelőket. A helyzet olyannyira fokozódott, hogy a XIII. kerületi önkormányzat csapdákat helyezett ki a madarak számára. Az eset hatalmas felháborodást keltett…valóban a varjú lenne az új közellenség?
Az ember számára úgy tűnik, egyre nehezebb együtt élni a természettel. Számos fajt sodortunk a kihalás szélére, melynek meg is lett a hatása a biodiverzitásban. Akár csak egyetlen faj eltüntetése is súlyos károkat okozhat a törékeny ökoszisztémában. A vetési varjak 92%-át kiirtották a 2000-es évekre, mígnem 2001-ben védetté nyilvánították őket.
Hatalmas felháborodást keltettek a varjú csapdák
Budapest XIII. kerületének önkormányzata nemrég egy Facebook-posztban jelentette be, hogy két helyre is ún. Larsen-féle élvefogó csapdákat helyeztek ki, hogy megfékezzék a támadó varjakat. Azt írták, egy embert kórházba kellett szállítani az agresszív madarak miatt, és többeket is megtámadtak. A posztban ismertették, hogy a varjak ilyenkor a fiókáikat védik, ezért ne merészkedjünk költőhelyük közelébe. Ha pedig mégis összetűzésre kerülne a sor, ne essünk pánikba, és hadonászva álljunk szembe a madárral, miközben rákiabálunk.
A Larsen-féle csapda élve fogja el a varjakat és a szarkákat, de hogy ezután mi lesz a sorsuk, az csupán az ember lelkiismeretétől függ. A szakértők szerint a legtöbb esetben megölik őket, hiszen elég messzire való szállításuk igen költséges lenne. A fent említett poszt hozzászólásaiból is jól látszik, hogy a többség embertelen állatkínzásnak tartotta a csapdázást. Petíciót indítottak és tüntetést szerveztek, de még a tiltakozás előtt visszakozott az önkormányzat, és begyűjtötte a csapdákat. Állításuk szerint két varjat fogtak be, melyeket egy vidéki vadasparkba szállítottak.
Ez is az ember hibája?
A dolmányos és a vetési varjú egyre gyakoribb vendég a városokban, urbanizálódásuknak pedig nagyon jó oka van. Fontos kiemelni, hogy ezek a madarak rendkívül intelligensek, és részükről teljesen érthető, hogy inkább a városokban keresnek menedéket. Bár a vetési varjú védett, dolmányos rokona dúvadnak minősül, így gyéríthető. Éppen ezért menekülnek inkább a városokba, hiszen ott nemcsak az ember, de a többi ragadozó is kevésbé vadászik rájuk. Emellett a kukák bőséges ellátmányt biztosítanak számukra, hiszen tele vannak ételmaradékkal. Így a varjak akár köztisztasági feladatot is ellátnak.
Persze, nem lehet kellemes egy fészkét védő varjúval szembetalálni magadat, de náluk ez az intenzív időszak csak rövid ideig tart. Leginkább májustól június közepéig léphetnek fel a „betolakodókkal” szemben, így érdemes kerülni fészkelési helyeiket, melyekre egyre többször már felirat is felhívja a járókelők figyelmét.
Hasznos is lehet a varjú
De mi szükség a varjakra? Bár sokan kiirtandó, agresszív dúvadnak titulálják, aki hatalmas károkat okoz a gazdáknak és az óvatlan járókelőknek, ez távol áll az igazságtól. Nincs arról adat, mekkora károkat okoznak a varjak a gazdáknak és arról sem, hogy hányan kerülnek miattuk kórházba. Az azonban tény, hogy táplálékuk nagy részét férgek, ízeltlábúak alkotják, melyek a mezőgazdasági terményre is veszélyt jelentenek. Ilyenek például a drótférgek, cserebogár pajorok, lótetűk, sáskák. Bár előfordul, hogy a növényt is kiforgatja a talajból, valójában inkább az arra leselkedő élőlényeket keresi.
Amikor a varjak elhagyják fészkeiket, új lakók pályáznak rájuk, akik nem képesek maguknak építeni. Ilyen faj például a kék vércse, az Európai Unió egyik legértékesebb madara, melynek állományának 40%-a Magyarországon költ. De varjúfészek-albérlő még az erdei fülesbagoly is, amely szintén igen hasznos tagja a madártársadalomnak, hiszen a vércséhez hasonlóan ő is kisebb rágcsálókkal táplálkozik.
Törékeny ökoszisztéma
Láttunk már tanulságos eseteket a történelem során, amikor is kiirtottunk egy-egy feleslegesnek vélt állatfajt. Mao Ce-tung például hadjáratot indított a verebek ellen, ugyanis őket okolta az éhínségért. Kevesebb mint egy év alatt 2 milliárd verebet irtottak ki, hogy ne egyék meg a búzát. Nem is ette, annál inkább egyik fő tápláléka, a sáska, ami rendkívüli módon elszaporodott, és ezzel hatalmas károkat okozott, emberek milliói haltak éhen. A verebek egykori számát csupán a kilencvenes évekre sikerült visszahozni a kínai kormánynak.
A gyurgyalag az utóbbi időben lett kikiáltva a méhek ősellenségének, pedig ez sem az ő hibájuk. A virágos területek csökkenésével a beporzók száma és sokfélesége is jelentősen csökken, így a gyurgyalag kénytelen a házi méhekkel táplálkozni.
Ebből a két példából is látszik, hogy a madarak rendkívül hasznosak, egy-egy faj eltűnése súlyos károkat okozhat, és sokszor az ember kényszeríti őket olyan helyzetbe, ami miatt nem marad más választásuk, csak „kárt okozni”.”
Címlap fotó: © Getty Images
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
About the Author
Kós Zoltán 
