A szerb tavaszt nem lehet megállítani: bizonytalan az államfő, Aleksandar Vučić jövője
szerkeszto 
„Június elején a sorrendben ötödik kormányellenes tömegtüntetést tartották Belgrádban. Azokban az órákban az államfő érettségi találkozójára volt hivatalos. Aleksandar Vučić azonban nem tudott ellazulni egykori osztálytársai társaságában – folyamatosan mobilja kijelzőjét bújta.
„Szerbia az erőszak ellen” mottóval szervezik a demonstrációkat rendre, minden héten azóta, hogy egy hetedikes, kiskorú diák még május elején tüzet nyitott iskolájában, és előre megfontolt szándékkal végzett diáktársaival, egy iskolaőrrel, történelemtanárnőjét pedig súlyosan megsebesítette.
A tüntetők célkeresztjében azonban a köztársasági elnök áll. Az ő távozását követelik minden héten tízezrek.
Ennek egyik jellegzetes üzenete – az arabra utalva: „a szerb tavaszt nem lehet megállítani”. Egy másik szerb szójáték, az „AVetinjo odlazi”, szó szerinti fordításban: „Takarodj, kísértet” – ebbe beleszőtték Aleksandar Vučić nevének kezdőbetűit. „A szabadság vár ránk” – ezt is sokan skandálták.
Érthető, hogy a parázs hangulatban az elnök az érettségi bulin nem lazult el felhőtlenül. A tüntetés végén azt üzente honfitársainak – különös hangsúlyt fektetve arra, hogy este fél tíz körül a munkahelyéről, az elnöki hivatalból jelentkezik –, hogy fogjanak össze a fellendülés reményében. Azt kívánta jelezni, hogy miközben egyesek az utcán munkálkodnak, ő fáradhatatlanul dolgozik.
Rövid üzenete végén köszönetet mondott támogatóinak, és azoknak is, akik „akasztással fenyegetik”. Utólag derült ki, hogy kissé lódított. Abban az időben, amikor üzenetét közzétették, többen látták egy rakparti étteremben és előtte, ahol a gimnáziumi évfordulót ünnepelték.
Előrehozott választások
A miniszterelnök már korábban értett a szóból, pontosabban: felfogta a tüntetők követeléseit, és bejelentette, hogy hajlandó megválni tisztségétől. Ana Brnabić nem kötötte feltételekhez a lemondását, de hivatalos választ sem kapott felajánlására.
Nyomban híre ment, hogy Miloš Vučević, a Szerb Haladó Párt újonnan megválasztott elnöke lehet utóda. A honvédelmi miniszter azután került a kormánypárt élére, hogy az államfő évek óta ismételt ígéretei után tényleg leköszönt pártelnöki pozíciójáról a közelmúltban.
Ivica Dačić szocialista külügyminiszter neve is felmerült potenciális kormányfőként, kivált azok után, hogy – saját bevallása szerint – „jó beszélgetést” folytatott az államfővel.
A mendemondáknak végül maga Vučić vetett véget. Bejelentette, hogy Szerbiában nem lesz átmeneti kormány, helyette előrehozott választásokat írnak ki.
„Már csak az a kérdés, hogy melyik hónapban” – közölte a nagy érdeklődéssel kísért sajtóértekezletén (utóbb kiderült: valószínűleg már szeptemberben az urnákhoz járulhatnak a szavazók), oldalán a miniszterelnökkel, aki norvég szakértőkre hivatkozva gyakorlatilag elutasította a tüntetők követeléseit.
„Nincs rosszabb egy tragédia átpolitizálásánál – utalt Ana Brnabić az egy hónappal korábbi szerbiai vérengzésekre. Az iskolai lövöldözés másnapján ugyanis egy ámokfutó autójából tüzelve ölt meg még nyolc vétlen járókelőt.
Nem az utcán fog eldőlni, hogy ki került hatalomba – erősítette meg Vučić, aki közölte: az ellenzék válaszát várja a párbeszéd elkezdésére vonatkozó kezdeményezésével.
Hangulatjavító intézkedéseket: egy kenyérfajta árának csökkentését, a nyugdíjak növekedését, az ápolók és pedagógusok fizetésemelését lengette be, és azt ígérte, hogy minden gyermek Szerbiában 16 éves életkorig tízezer dináros egyszeri juttatásban részesül.
Fogas kérdés, hogy ez mennyire fogja csillapítani a kedélyeket.
A hatodik tüntetés
A jelek szerint semennyire, mert két nappal az ígéretek elhangzása után újra tízezrek, a hírek szerint a korábbiaknál is többen vonultak Belgrád utcáira.
Először is elmondanám, miért járok a tüntetésekre – üdvözölte a tömeget egy ünnepelt színésznő. Azért – magyarázta Jelisaveta Seka Sablić –, mert mindannyian ellenezzük az erőszakot.
„Erőszak akkor van, amikor nincs igazság, vagy nehezen elérhető” – a művésznő szavait heves taps fogadta. Kollégája még élesebb ellenállást jelentett be.
„Nincs visszaút. Nem adjuk fel. A győzelem küszöbén állunk. Neki annyi!” – utalt az elnökre Nenad Hadži Maričić színész.
„Vučić, takarodj!” – visszhangozták a demonstrálók a szerb kormány épülete előtt, és „lemondást” követeltek.
Vészjósló jelek
Slobodan Milošević több mint két évtizeddel ezelőtti bukása óta ezek a hatalom elleni legnagyobb tömegtüntetések Szerbiában. Vučić nem reagált a tüntetők követelésére, ehelyett szinte szó szerint azt ismételte meg, amit Milošević jelentett ki közvetlenül bukása előtt.
„Egyesek nem kívülről rombolják Szerbiát Vučić miatt, hanem Vučićot ostromolják Szerbia miatt” – mondta az államfő a közösségi médiában megosztott üzenetében.
És ezt mondta a balkáni háborúkat kirobbantó Slobodan Milošević 2000-ben:
„Nem Milošević miatt támadják Szerbiát, hanem Szerbia miatt támadják Miloševićet” – jelentette ki a később háborús bűnökért elítélt elnök, aki a „Szerbiában működő külföldi titkosszolgálatokra” utalt. Vučić – aki Milošević idején sajtóminiszter volt – szintén előszeretettel hivatkozik idegen kémekre.
Mindketten áldozatként tetszelegtek a nyilvánosság előtt. Idővel elválik: tartós tünet-e, hogy Vučić Milošević közvetlen bukása előtti retorikáját idézi fel, a két rezsim közötti hasonlóság azonban nyilvánvaló – állapította meg a Nova portál.
A másik párhuzam sem túl biztató Vučić számára. Korábban egyik elődje, Tomislav Nikolić volt az egyetlen államfő, aki megválasztása után – Vučićhoz hasonlóan – lemondott pártelnöki posztjáról. Ezzel azonban elvesztette támogatottságát a párton belül, és elnöki mandátumának lejárta után szinte teljesen eltűnt a politikai színtérről.
Az erőszak kultúrája
A „Szerbia az erőszak ellen” elnevezésű, május eleje óta heti rendszerességgel ismétlődő tüntetések egyre nagyobb lendületet kapnak. A két vérengzés felháborította a közvéleményt. Az erőskezű vezető, Aleksandar Vučić és a hozzá hű média által támogatott „erőszak kultúrája” ellen tiltakoznak.
„Elég volt az erőszakból, a gyűlöletből, a megfélemlítésből és a megaláztatásból” – összegezte a demonstrálók véleményét Zoran Kesić, egy televíziós műsorvezető.
Az elnök a fokozódó nyomás ellenére sem hajlandó teljesíteni a tüntetők követelését. Nem engedélyezte a belügyminiszter menesztését, a magas rangú rendvédelmi tisztviselők elbocsátását és a műsorszórási engedélyek visszavonását a kormánypárti televízióktól. Ez utóbbiak kegyetlen, erőszakos valóságshow-ikról híresültek el, meg arról, hogy mellőzik az ellenzéki politikusokat.
Ellentétben a 2000 októberében, a futballhuligánok és randalírozók részvételével zajló hatalmas tüntetéssel, amely végül kikényszerítette Milošević lemondását, a mostani tüntetések békések – leszámítva néhány összecsapást a tüntetők és a kormánypárti agitátorok között.
Vučić több korábbi utcai tüntetést túlélt, de egyik sem volt olyan nagyszabású, mint a mostani tiltakozáshullám, amely idővel egy szélesebb körű, mindeddig békés lázadássá nőtte ki magát Vučić egyre tekintélyelvűbb uralma ellen. Fontos fejlemény, hogy míg a korábbi demonstrációkat az ellenzéki pártok szervezték, és a szerbiai vezetés hívei zavarták meg, a mostani tüntetés nem az ellenzékről szól. Ezt mondta a tiltakozók egyike is, aki állítja: erős motiváció fűti őket.
„Ez azokról az emberekről szól, akik megelégelték a jelenlegi hatalom ténykedését” – hangoztatta a 48 éves Ivan Ivanović.
A tömegek felvonulásába idővel (szélső)jobboldali csoportok is beszivárogtak, hogy saját, nacionalista programjukat népszerűsítsék. A helyzet ismerői szerint a csoportok némelyike szoros kapcsolatban áll a szerb biztonsági szolgálattal. Egy külföldi újságíróra gumibottal támadtak az ultranacionalisták támogatói, akik közül néhányan nagy Z feliratú pólót viseltek, az Ukrajna elleni orosz agresszió jelképét – jelentette a Washington Post belgrádi tudósítója.
A gyűlöletbeszéd szítása
„Távozz, Vučić!” – ezt a feliratot biggyesztették az elnök nagyméretű portréjára, amit lufikkal engedtek a szerb parlament előli térről a magasba.
A tüntetők és az ellenzék egyaránt azzal vádolja Vučićot, hogy egyre autokratikusabbá váló uralma alatt szítja az intoleranciát és a gyűlöletbeszédet – miközben törvénytelenül átvette az összes állami intézmény feletti ellenőrzést. Vučić ezt tagadja, és azt állítja, hogy erőszakkal akarják megbuktatni.
A populista elnök – Orbán Viktor szövetségese – tizenegy éve kormányozza a balkáni országot, először miniszterelnökként, majd elnökként.
Vučić politikai karrierjét radikális nacionalistaként kezdte a kilencvenes évek balkáni háborúi idején – emlékeztetett múltjára a New York Times. Az utóbbi években Európa-párti vezetőként mutatkozott be, aki arra törekszik, hogy fokozza Szerbia uniós csatlakozási törekvéseit. Ezzel egyidejűleg elzárkózott attól, hogy szankciókkal sújtsa az Ukrajnát megszálló Oroszországot, viszont az ENSZ-ben Szerbia is elítélte az orosz inváziót.
A tavaly elsöprő fölénnyel újraválasztott elnök eltökélt szándéka, hogy megőrzi tisztségét. Elutasít minden felelősséget a válságért, és elereszti a füle mellett a lemondását követelő felszólításokat. A tüntetéseket ellenfelei „politikai trükkjének” minősítette.
De „soha nem fognak megijeszteni” – nyilatkozta egy kormánypárti tévéállomásnak.
Szerbiai elemzők azt sem tartják kizártnak, hogy Vučićtyal a népharag végez majd, ugyanúgy, mint a román diktátorral 1989-ben.”
Címlap fotó: Aleksandar Vučić az érettségi találkozón Forrás: Twitter© Technológia: Euronews
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
About the Author
Kós Zoltán 
Nagy István