„Az 1992-es barcelonai olimpiára készülő amerikai férfikosárlabda-válogatott ezen a napon játszotta le első mérkőzését, és a Kuba elleni összecsapás valahol talán már azt is előrevetítette, mit várhatunk az immár NBA-sztárokkal felálló, formálódó Dream Teamtől.
Amióta a kosárlabda bekerült az ötkarikás programba (1936) az Egyesült Államok uralta a sportágat, az első hét kiírást egyaránt megnyerte, mielőtt 1972-ben, Münchenben a Szovjetunió egy ponttal felülkerekedett (50–51).
Az 1976-os montreali tornán visszaszerezték az amerikaiak az aranyat, 1980-ban Moszkvában bojkott miatt nem indultak, négy évre rá Los Angelesben újra győztek, de 1988-ban olyan fordult elő, ami addig egyszer sem: a Team USA nem jutott be a döntőbe.
Az elődöntőben őket két vállra fektető szovjetek a fináléban a jugoszlávokat is legyőzték, ez az 1988-as viadal pedig alapvető fordulatot hozott az olimpiai kosárlabda történetében.
Jött ugyanis az 1992-es torna, Barcelonában pedig először indulhattak NBA-kosarasok, miután 1989-ben a nemzetközi szövetség megszavazta, hogy innentől a világ legerősebb bajnokságának kiemelkedő sztárjai is részt vehetnek.
A válogatott fel is kérte a ligát, hogy állítson össze egy kiemelkedő keretet, amelyet a Sports Illustrated 1991-ben szimplán csak „Dream Team” néven, azaz álomcsapatként aposztrofált, és hát nehéz lenne azt állítani, hogy elhamarkodott lett volna a felmagasztalás.
Persze hogyan is lehetett volna bármi más az eredmény, amikor olyan játékosok kerültek be, mint Michael Jordan, Magic Johnson, Larry Bird vagy éppen Charles Barkley.
No de ne fukarkodjunk a hellyel, íme a Dream Team teljes kerete (mezszám szerint növekvő sorrendben):
Christian Laettner (Duke Egyetem), David Robinson (San Antonio Spurs), Patrick Ewing (New York Knicks), Larry Bird (Boston Celtics), Scottie Pippen (Chicago Bulls), Michael Jordan (Chicago Bulls), Clyde Drexler (Portland Trail Blazers), Karl Malone (Utah Jazz), John Stockton (Utah Jazz), Chris Mullin (Golden State Warriors), Charles Barkley (Phoenix Suns), Magic Johnson (Los Angeles Lakers).
Agyongálázták Amerikát
A barcelonai verseny felkészüléseként a Tournament of the Americas (az Amerikák tornája) elnevezésű viadalon állt össze az álomcsapat, hogy aztán a riválisok számára rémálommá „varázsolja” a rendezvényt.
A napra pontosan 31 évvel ezelőtti nyitány már jelezte, mi várhat a többiekre: Kuba legjobbjai ellen 136–57-re, azaz 79(!) ponttal nyertek Jordanék, de a többiek sem jártak jól, Kanadát 44-gyel, Panamát telibe 60-nal, Argentínát 41-gyel, Puerto Ricót 38-cal (ez volt a legszorosabb meccs!), a döntőben pedig Venezuelát 47-tel verték meg.
A kubaiak edzője nem is finomkodott a gála után:
Nem takarhatod be a napot az ujjaddal
– utalt a felek közötti óriási szakadékra Miguel Calderón Gómez.
Az esemény kommentátora, Marv Albert a torna kapcsán arról beszélt, hogy olyanok voltak a meccsek, „mintha gimis vagy általános iskolai csapatok ellen játszottak volna, elképesztően elsöprőek voltak, kiütés kiütés hátán”.
Barkley meccsenként szerzett 16,3 pontjával vitte a prímet, de heten is 10 fölött átlagoltak, Magic Johnson 9,7 pontja mellé találkozónként kiosztott 9 gólpasszt is, de Jordan (5) és Pippen (6,2), Drexler (6,6) és Stockton (6) is szórta az asszisztokat a társaknak – nem nagyon kellett hát attól félni, hogy a túl sok egyéniség a csapatjáték rovására menne.
| A Dream Team meccsei az Amerikák tornája viadalon | |||
| dátum | ellenfél | eredmény | különbség |
| 1992. jún. 28. | Kuba | 136–57 | 79 |
| 1992. jún. 29. | Kanada | 105–61 | 44 |
| 1992. jún. 30. | Panama | 112–52 | 60 |
| 1992. júl. 1. | Argentína | 128–87 | 41 |
| 1992. júl. 3. | Puerto Rico | 119–81 | 38 |
| 1992. júl. 5. | Venezuela | 127–80 | 47 |
A világ többi részének sem volt egy fikarcnyi esélye sem
Az olimpia sem alakult érdemben máshogy, Angola élhette át először testközelből a csodát, Barkley-ék 64–16-os félidő után 116–48-ra nyertek. A Phoenix Suns sztárja persze már előre jelezte: „nem tudok semmit Angoláról, de Angola nagy bajban van”.
Az afrikai csapatot erősítő Herlander Coimbra Star Wars-hasonlattal élt az összecsapást követően:
Ezek a srácok teljesen más szinten voltak, egy messzi-messzi galaxisban.
A meccs után a horvátok érkeztek a vágóhídra (közte 33), aztán Németország (43), Brazília (44), Spanyolország (41), Puerto Rico (38), Litvánia (51) és a döntőben újra Horvátország (32) kapott ízelítőt az amerikai valóságból.
Ez a sorminta azt jelentette, hogy a Team USA meccsenként mintegy 44 ponttal volt jobb a világ legjobb csapatainál.
Talán Magic Johnson foglalta össze legjobban a helyzetet:
Jobbra néztem, ott volt Michael Jordan. Balra néztem, ott volt Charles Barkley vagy Larry Bird… Nem tudtam, hogy kinek adjam a labdát!
És ha a kosártörténelem egyik legjobb irányítója osztogatott ezeknek a klasszisoknak, képzelhetjük, mit élhetett át az aktuális ellenfél…
| A Dream Team meccsei a barcelonai olimpián | |||
| dátum | ellenfél | eredmény | különbség |
| 1992. júl. 26. | Angola | 116–48 | 68 |
| 1992. júl. 27. | Horvátország | 103–70 | 33 |
| 1992. júl. 29. | Németország | 111–68 | 43 |
| 1992. júl. 31. | Brazília | 127–83 | 44 |
| 1992. aug. 2. | Spanyolország | 122–81 | 41 |
| 1992. aug. 4. | Puerto Rico | 115–77 | 38 |
| 1992. aug. 6. | Litvánia | 127–76 | 51 |
| 1992. aug. 8. | Horvátország | 117–85 | 32 |
Halhatatlanok lettek
Aligha meglepő ezek után, hogy az 1992-es Dream Teamet a sportágaktól függetlenül is a világ legjobbjai között emlegetik – leginkább a képzeletbeli ranglista csúcsa környékén.
Az sem annyira meglepő, hogy a gárdát, úgy, ahogy van, együtt emelték be a „halhatatlanok” közé mind az amerikai olimpikonok (2009), mind az egyetemes kosárlabda (2010) berkein belül.
A csapatként történő elismerés mellett 11 játékos és három edző egyénileg is bekerült a Hírességek Csarnokába – mivel 12 kosaras és négy edző volt, így említsük meg, hogy a Shaquille O’Neal helyett bekerülő Christian Laettnernek és P. J. Carlesimónak nem sikerült ez. A trénerek közül Chuck Daly, Mike Krzyzewski és Lenny Wilkins jutott be.
Az ezt követő álomcsapatok egyre kevésbé voltak álomszerűek, mígnem 2004-ben három meccset is elveszítettek az amerikaiak, és csak bronzérmesek lettek. A barcelonai siker után hazai pályán, 1996-ban Atlantában, majd 2000-ben Sydney-ben még nyolc-nyolc győzelemmel, hibátlan teljesítménnyel nyertek (+254-es és +173-as pontkülönbséggel), mielőtt jött volna az athéni kisiklás. A csoportkörben Puerto Rico 92–73-ra, Litvánia 94–90-re győzött, majd az elődöntőben a későbbi győztes Argentína jelentett megoldhatatlan feladatot az amerikaiaknak, akik 89–81-re kaptak ki.
A 2008-as tornára az amerikaiak éppen ezért a „Redeem Teammel” érkeztek, amelynek az volt a feladata, hogy kiköszörülje a csorbát, és újra a legnagyobb sztárokkal felvértezve megmutassák a világnak, hogy még mindig ők a legjobbak. A Netflix erről az együttesről A kosárcsapat visszavág címen készített dokumentumfilmet, amely bemutatta az 1998 és 2006 közötti vb-ken rendre leégő együttes újabb felemelkedését. Pekingben Kobe Bryanték gálájától volt hangos a kosártorna, ezt követően pedig a tokiói nyitómeccsig kellett várni az első vereségig, de ezzel együtt is meglett a 2008-as, a 2012-es, a 2016-os és a 2020-as aranyérem is.”
Címlap fotó: Michael Jordan és Magic Johnson 1991-ben© Fotó Andrew D. Bernstein / Getty Images Hungary
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
