A magyargyűlölőnek megismert Robert Fico Orbán Viktor szövetségeseként térhet vissza a politikába

Kövess és lájkolj minket:

Boldogan felolvadtak volna a szláv népek tengerében

Volodimior Zelenszkij ukrán elnök a múlt héten Szlovákiába is ellátogatott, ami némileg meglepő volt, hiszen északi szomszédainknál beindult a szeptember 30-i parlamenti választás kampánya, miközben a győzelemre esélyes Robert Fico pártja pedig erősen oroszbarát politikát folytat. És ez még nem minden, a bejutásra esélyes két szélsőjobboldali párt szintén ezt a vonalat követi.

Mennyire kampánytéma az orosz-ukrán háború? – kérdeztük Szalay Zoltántól, a pozsonyi Napunk vezető szerkesztőjétől, aki segít bennünket eligazodni a szlovák politika útvesztőiben. Nos, a háború a legfontosabb kampánytémák egyike. Rendkívül erős a közvélemény megosztottsága Ukrajna támogatásának kérdésében. Fico és pártja, a Smer (Irány) – akárcsak a magyar kormány – úgynevezett békepárti politikát folytat, ami az agresszor Moszkvának kedvez. Ami a különbség: Fico retorikája Orbánénál erőteljesebben ukránellenes, még az is el szokott hangozni, ami Magyarországon pártelnöki szinten azért nem: aki képes drága kocsival átjönni a határon, az nem is menekült.

Zelenszkij pozsonyi látogatásának meglepetésszerűségét azért árnyalja, hogy az elmúlt évek kormányai Ukrajna mellett álltak az Oroszország elleni háborúban. A Kijev uniós- és NATO-tagságát támogató Zuzana Čaputová köztársasági elnök kifejezetten baráti viszonyt ápol Zelenszkijjel, de az egyébként a nyugat-európai szélsőjobb felé kacsingató Boris Kollár házelnök (Sme Rodina / Család Vagyunk), a harmadik közjogi méltóság is oroszellenes, atlantista elkötelezettségű.

Közben ott van annak a rémképe, hogy szeptember 30. után minden megváltozhat. Fico már Zelenszkij látogatása előtt hangoztatta, hogy hatalomra kerülve leállítaná az ukrajnai fegyverszállításokat, Kijev NATO-csatlakozását pedig nem támogatná.

Da vajon miért népszerű Robert Fico oroszpártisága a szlovákok körében? Ahogy Fico elővette az oroszkártyát, a közvélemény is úgy lett egyre oroszbarátabb, de ez a táptalaj egész más, mint Magyarországon, ahol az oroszbarátságot (és ukránellenességet) inkább az energiafüggőség erősíti. A 19. században a pánszláv Ľudovít Štúr vezette szlovák nemzetébresztők (róla nevezték el Štúrovónak az Esztergommal szemközt fekvő Párkányt) ideája az volt, hogy a szlovákságnak fel kell olvadnia a nagy szláv tengerben, és ennek az oroszok vezetésével kell megtörténnie. Mindez a szlovákiai magyarok is jól tudják, hiszen a szlovák irodalomórák jórészt erről szólnak.

Minden Fico kezére játszik

Fico 2006-10 és 2012-20 után immár harmadik visszatérésére készül. (2018-ban lemondott ugyan a kormányfői posztról, pártelnökként valójában ő irányított.) Nem kis bravúr, tekintve, hogy 2020-ban megsemmisülve távozott a hatalomból, sokáig az is kérdéses volt, hogy pártja eléri-e valaha is a parlamentbe jutáshoz szükséges 5 százalékos küszöböt. De hogyan sikerült ez azután, hogy öt évvel ezelőtt, Ján Kuciak tényfeltáró újságíró és élettársa meggyilkolása után, a népharag elsöpörte a hatalomból?

Kapóra jött neki a Covid, meglovagolta a rendszer- és oltásellenesek haragját, olyan politikát folytatott, ami Magyarországon a szélsőjobboldalra vagy a Gödény György-féle csoportokra volt jellemző. Jól jött neki az is, hogy a 2020-ban alakult Igor Matovič, majd az azt követő, Eduard Heger vezette kormány (a koalíció vezető ereje az Egyszerű Emberek volt) látványosan megbukott, a koalíciós partnerek összevesztek, kormányzásukkal egyedül az alkalmatlanságukat bizonyították. Heger közvetlen bukását végül a földművelésügyi miniszter korrupciós ügye okozta.

Az összes párt közül a Smer építkezik a legprofibban, naponta tart sajtótájékoztatókat, ahol felkészülten és meggyőzően megy szembe a kormányokkal, a kritikusai is kénytelenek elismerni: teljesítménye mögött komoly munka van. A párt képviselői eljárnak valamennyi politikai vitaműsorba (Szlovákiában még a közszolgálati televízióban is létezik ilyen), sőt, megjelennek a szélsőséges, sokszor antiszemita alternatív médiában is.

Ahogy a populista és egyre szélsőségesebb álláspontokat hangoztató Fideszt kiutálták az Európai Néppártból, úgy az Európai Szocialista Párt egyszer már felfüggesztette Ficóék tagságát, amikor 2006-ban koalícióra lépett a szélsőjobboldali Szlovák Nemzeti Párttal. Azóta szent lett a béke, de ki tudja, hogy mennyire lesznek megértők egy hatalomra került Smerrel?

Fico és a magyar emberek tisztelete

A 2006-10 közötti időkből emlékezhetünk a magyarellenes Ficóra. Diszkriminatív nyelvtörvény, az ismeretlenek által brutálisan megvert Malina Hedvig eljárás alá vonása, Sólyom László köztársasági elnök kitiltása, a dunaszerdahelyi magyar szurkolók elleni rendőrattak, és a sor még folytatható. Láss csodát, a mai Smerben magyarellenes hangok nincsenek. Amikor Ficót a napi sajtótájékoztatói egyikén a Heger-kabinet bukása után Szlovákiát a választásig elvezető szakértői miniszterelnök, Ódor Lajos magyar nemzetiségéről kérdezték provokatív éllel, ő csak annyit mondott: ezt a kérdést nem akarja feszegetni, sokkal fontosabb ügyekről van szó annál, mint hogy milyen a nemzetisége a szakértői kormány fejének.

A Smer hatalomra jutása esetén akár összeállhat egy populista kelet-közép-európai tengely Orbánal, Ficóval és Aleksandar Vučić szerb elnökkel. A két tőrőlmetszett populista, Fico és Orbán egyre közelebb kerül egymáshoz, a magyar politikában sincs nyoma olyan fokú ellenszenvnek, mint korábban, sőt, Szijjártó Péter tavaly decemberben azt mondta: Fico kiérdemli a magyarok tiszteletét. A kétezres években történtek fényében egyes szlovákiai magyarok körében ez azért kiverte a biztosítékot. A visegrádi miniszterelnökök június végi találkozójához időzítve Orbán és Fico állítólag négyszemközt is tárgyalt egymással Pozsonyban, de ezt sem a szlovák, sem a magyar oldalról nem erősítették meg, igaz, nem is cáfolták.

Ki tudja, Orbán talán még Fico kampányába is besegít, ahogy tette azt 2021-ben Prágában Andrej Babiš esetében. A magyar miniszterelnök megítélése ugyanis a szlovákok körében jobb, mint idehaza.

Fico ugyanazt mondja, amit az m1

Ami 2006-ban vagy 2010-ben még elképzelhetetlen volt, az mára valósággá vált: a 450 ezres felvidéki magyarság egy részében van hajlandóság a Smerre szavazni. 2020-ban nagyjából a magyarok harmada szavazott szlovák pártra, ez a párt akkor jórészt az Egyszerű Emberek volt. Hogy mi változott azóta? Fico és Orbán egy sor kérdésről, így a legfontosabbról, az orosz-ukrán háborúról ugyanazt mondja. A felvidéki magyarok pedig zömmel a magyarországi, leplezetlen Fidesz-propagandát sugárzó közmédiát nézik, és magukévá tették Orbán oroszokkal megengedő politikáját. A kétezres évek pedig – úgy látszik – túl messze vannak.

A békepártiság különben jellemző a legjelentősebb magyar erőre, a Szövetségre is sőt, az egyik leghangosabb politikusok, Gyimesi György kifejezetten ukránellenes és melegellenes vonalat visz, rendkívül megosztó személyiség. Ezzel együtt a parlamentbe jutásra nincs sok esélyük. (Nem is olyan rég még a Híd is része volt a Szövetségnek, de összevesztek, távoztak és a volt miniszterelnök Mikuláš Dzurinda pártjával közösen indulnak – inkább az a kérdés, hogy elérik-e az állami támogatást jelentő 3 százalékos küszöböt, a parlamenti 5 százaléktól ugyanis túl messze vannak.)

Szinte kizárt a két dudás egy csárdában

Szlovákiában a választási rendszer arányos, vagyis kizárt, hogy a legfeljebb 20 százalék körülire mért Smer egyedül tudjon kormányt alakítani. Természetes szövetségese lehetne az éppen a Smerből kivált Hang – Szociáldemokrácia (Hlas – sociálna demokracia). Peter Pellegrini valaha Fico párttársa volt, ő követte a miniszterelnöki poszton, miután Fico a Kuciak-gyilkosság miatt távozni kényszerült. Sokáig egyébként a Nyugat- és így Ukrajna-párti Hang – Szociáldemokrácia vezette a népszerűségi listát, most lemaradóban vannak Fico mögött, 16 százalékon állnak, de nem kizárható az ő győzelmük sem.

Fico a lemondása után féltékeny lett Pellegrini sikereire, már beszélőviszonyban sincsenek, szinte kizárt, hogy ők ketten egy kormányban üljenek, de kategorikusan egyikük sem zárta ki ezt a lehetőséget. Rebesgetnek egy olyan háttéralkut, hogy a két párt koalíciójában Pellegrini nem venne részt, cserébe a Smer jövőre támogatná egykori politikusa elnökjelöltségét.

Ficónak elvileg a két szélsőjobboldali párttal, a parlamentbe várhatóan visszatérő Szlovák Nemzeti Párttal (ez a hírhedt magyargyűlölő Ján Slota egykori pártja) és a Köztársasággal, de eddig egyetlen felmérésben sem volt meg a kormányzáshoz szükséges többségük.

Életképtelen salátakoalíció

Ha Fico nem tud kormányképes többséget szerezni, akkor a köztársasági elnök a választás második helyezettjét, a papírforma szerint a Hang – Szociáldemokráciát kérné fel kormányalakításra. Ebben az esetben egy nagyon színes és várhatóan nem túl hosszúéletű koalíció jönne létre, hasonlóan a 2020-ashoz. Tagja lehetne:

Nagy kérdés, hogyan lehetne összeboronálni a programokat egy ilyen salátakoalíció esetében. A Progresszív Szlovákia például az LMBTQI-jogok szószólója, miközben a Kereszténydemokrata Mozgalom még az abortusztörvényen is szigorítana. Ennél is érzékenyebb kérdés, hogy melyik párt felügyelné a rendőrséget, a múltból ugyanis bőven vannak még elvarratlan szálak.

Demokrácia és infláció

Az orosz-ukrán háborún kívül két erőteljes kampánytéma van: a szlovák demokrácia jövője és az infláció.

Magyarországról nézve akár irigykedhetnénk is a szlovákiai demokráciára. A választási rendszer arányos, az őszi választáson nagyon valószínűtlen, hogy egy párt nemhogy kétharmadot, de akár csak abszolút többséget szerezzen. Ez persze nem zárja ki, hogy ne jöjjenek létre rémálomkoalíciók vagy ne emelkedjenek fel olyan populisták, mint amilyen a kilencvenes években Vladimír Mečiar, később pedig maga Fico volt.

Sokan féltik most a szlovák demokráciát Robert Ficótól, attól tartanak, hogyha újra hatalomra kerül, akkor úgy bebetonozza magát, hogy Orbán Viktorhoz hasonlóan nehéz lenne már őt onnan kipiszkálni. Népszerű a demokrácia leépítésével járó, Orbán által képviselt magyar út Szlovákiában. Köszönhető mindez a 2020 után miniszterelnökként igazi ámokfutást végző Igor Matovičnak is, akinek pártja, az Egyszerű Emberek várhatóan éppencsak eléri a bejutáshoz szükséges szavazatokat. Alig több mint egyéves kormányzása igazi rémálom volt, játékszerként tekintett az államra, egyik napról a másikra hozott sok ember életét befolyásoló előkészítetlen döntéseket. A szlovákiai közvélemény atombombának nevezte ezeket és elegük lett. Pont az ilyen kaotikus viszonyok szoktak megágyazni a populizmusnak, lásd a magyarországi zűrös kétezres évek után választást nyert Fideszt és az azt követő 13 évet.

Szlovákiában ugyan a magyarországinak csak a fele az infláció, most lassult 15 százalék alá, de az euróövezetben messze itt a legmagasabb, miközben szemmel láthatóan nem nagyon tudnak vele mit kezdeni, a szakértői kormány sem hozott érzékelhető intézkedéseket. Ficóék egyik fő témája a drágulás, a demokratikus oldal ezzel nem nagyon tud mit kezdeni.

A választási földrajz Szlovákiában is hasonló a magyarhoz, bár van némi különbség. A liberális, nyugatosabb pártok Pozsonyban és az ország második legnagyobb városában, Kassán a legnépszerűbbek. A Smer – ahogy régen Vladimír Mečiar, a második világháború alatt pedig a fasiszta bábállamot vezető Jozef Tiso pártja – északon és keleten tarolhat, a szélsőjobboldal pedig a munkanélküliség által erősen sújtott, sok cigány által lakott Közép-Szlovákiában a legerősebb.

(A borító- és a címlapképen Orbán Viktor magyar és Robert Fico akkori szlovák miniszterelnök 2017 októberében a pozsonyi várban.)

Címlap fotó: Technológia: 444.hu
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Kövess és lájkolj minket: