„Húsz méterenként veszítünk el egy embert” – ukrán frontharcosok a megtépázott morálról beszélnek
Nagy István 
Egyes katonák arról számolnak be, hogy egységeik folyamatosan szenvednek az állandó és felhalmozódó veszteségek, a gyenge támogatás és csekély terület-nyereség miatt, amit meg sem ünnepelnek, mint a hadjárat kezdetén, annyira fáradtak már.
Nem számolt kellően a hadvezetés a mélyen beásott orosz ellenféllel?
Az Ukrán Fegyveres Erők (AFU) besorozott katonái a Kyiv Post személyes interjúiban mondták el, hogy a hadsereg jelenleg szándékosan lassú támadási taktikát alkalmaz, és emiatt a harcosokat egyre inkább hatalmába keríti a félelem, hogy előbb meghalnak, mint az áttörés megtörténne.
„Az oroszok túl sok időt kaptak, hogy felkészüljenek a világsajtóban többször beharangozott ukrán ellentámadásra. A vak is láthatta, hogy csapásunk fő iránya Zaporizzsija lesz” – mondja egy katonai orvos. Az oroszok persze alaposan és sokoldalúan felkészültek erre.
„Minden négyzetcentimétert aláaknáztak, és visszavonuláskor távvezérléssel aktiválják a robbanó szerkezeteket, miután ők már épségben átjutottak a veszélyzónán.”
Május végén Volodomir Zelenszkij ukrán elnöknek már védekeznie kellett a szövetségesek nyomásával szemben, akik több milliárd dollár értékű fegyverrendszert és lőszert szállítottak a háborús erőfeszítések elősegítésére, és sürgették a mielőbbi folytatást.
Az elnök érvei között szerepelt a csapatok megfelelő kiképzésének időigénye, és hogy erőinek még mindig nincs elég nyugati fegyvere ahhoz, hogy oktalan humán veszteség nélkül törjön át.
Mindez időt adott az oroszoknak arra, hogy kialakítsák és előkészítsék védelmi pozícióikat – Zelenszkij nem emberölésre kérte a kazettás bombákat
Az orosz védelmi háló napról-napra exponenciálisan növekedett. Egyes területeken az aknákat két vagy akár három sávban is telepítik, és nem csak a védelmi vonalak előtt, hanem azok mögött is. Azért, hogy egy áttörés ne folytatódhasson zavartalanul.
Ezzel több kilométer mélységű védelmet hoznak létre. Ehhez jönnek még a tankelfogó árkok is (trench), melyekből a legmodernebb harckocsi is nehezen kászálódik ki.
A sokat emlegetett, és a világsajtóban elítélt kazettás bombákat (cluster) azért kérte az ukrán elnök, hogy ezekkel „végigszántsák” az elaknásított szakaszokat, és nagyobb biztonsággal lehessen rajtuk átkelni.
„Persze hogy számoltunk aknákkal, de azt már senki nem gondolta, hogy az oroszok az egész terepet több sávban is telepetézik. Ezért mindenütt aknamezőkbe vertük a fejünket, csigatempóban haladva – mondja az orvos. – Nagyon sok utászt veszítettünk el, és mindig megelőztek minket a telepítésekkel. Azért, mert az gyorsabb és veszélytelenebb, mint a hatástalanításuk, és nem is kell hozzá túl sok ész.”
Egy másik katona megemlítette még a különféle csapdákat, távoli dombok túlsó oldaláról érkező ballisztikus lövedékeket, a drónnal vezérelt tüzérséget, a célzott és gravitációs légibombákat és a mesterlövészeket is.
Mindegyikük kész meghalni, de az elkerülhető halál az demoralizál
„Egy hónap alatt csak másfél kilométert nyomultunk. Hüvelykekkel haladunk előre, de ez nem éri meg az erre költött emberi erőforrást és hadianyagot-”
Ezt egy frontharcban magas tapasztalattal rendelkező AFU őrnagy mondja, aki szerint az ukrán tüzérség lövedék-szűkössége miatt a frontparancsnokoknak alig akad más taktikai lehetőségük, mint rövid és gyors támadásokat indítani a felkészült orosz pozíciók ellen, beletörődve ennek vérköltségébe. Ezek nem támadások, hanem inkább kommandóakciók, amiknek egészen más a funkciójuk, mint a területszerzés – mondja az őrnagy.
Más dolog rajtaütni pár tucat szédült katonán, megölni őket és visszahúzódni, és megint más elfoglalni egy területet és megszállva tartani.
„Az volt az alapötlet, hogy nem használjuk fel a fő tartalékainkat, majd csak akkor, amikor erőink végre áttörik a háromszoros orosz erődvonalat, és majd akkor foglalkozzunk azokkal, akik az erődítményekben ülnek” – mondta az őrnagy. Ez párszor működött is, de a tömeges áttörésre alkalmatlan.
Az oroszok által birtokolt Donyeck közelében harcoló egyik gyalogos azt mondta, hogy az ő szemszögéből a siker egyre inkább növekvő fájdalommal jár. Elmesélte, hogy egységével egy orosz lövészárkot elfoglaltak, viszont nem gyakorolták be az viszonttámadások elleni védekezést.
„A helyzet az, hogy egy orosz erődítés elfoglalása azonnal célponttá tesz minket, és ezzel senki nem számolt” – mondja. Elmeséli, hogy ilyenkor az orosz tüzérség minden erejével munkába áll, és hátulról „kalapálja” az általuk megszerzett állásokat. Nincs más hátra, mint menekülni onnan, elveszítve a sok vérrel megszerzett pozíciót.
Szerinte egy olyan ellenféllel állnak szemben, akinek tüzérsége már minden erődítményt előre bemért és célba vett, amelyet az ukrán csapatok valószínűleg el akarnak majd foglalni, ezért egy fontos épület megszerzése egyben halálos csapda is lehet.
Az optimális megoldás a fontos épületek, raktárak, logisztikai központok lebombázása volna, de attól még messze áll az ukrán légierő.
A frontvonalon lévő csapatok egyszerűen beletörődnek abba, hogy eltalálják majd őket
A katona egy hasonlattal is él, ami szerint egy zuhanó gépben utazó 100 embernek nincs esélye az életben maradásra a statisztikák szerint. „Nekünk a 30 százalékunk halt meg, 40 százalék megsebesült, tehát van sansz a túlélésre, szóval nem olyan rossz ez. A hétköznapi életben is a fejedre eshet egy tégla” – teszi hozzá keserűen.
A Kreml által ellenőrzött Telegram csatornán néhány napig pörgött, majd törlődött egy videó, amiben az ukrán 10. Hegyi Rohamdandár fogságba esett katonái beszéltek. Mindannyian a halmozódó áldozatokat nevezték meg a katonamorál romlásának fő okaként. „Oda parancsoltak minket, nulla volt a fegyverünk, nulla a lőszerünk, se élelem, se víz. Amikor esett, ponyvát tekertünk és vizet gyűjtöttünk, hogy ihassunk. Panaszt tettem a parancsnokságon, hogy csak fasírthúsnak használnak minket, de nem volt semmi foganatja.”
A profi orosz katonai bloggerek viszont gyorsan kiszúrták, hogy a hadifoglyok nem ukránok voltak, de még csak katonák sem, mert összevissza beszéltek, egymásnak ellentmondóan. Viszont mind a tizenketten hűen elismételték a kedvenc orosz propagandaszövegét a „darált húsról”. Ezt még a leginkább Kreml-barát szakértők se veszik be.
Az összkép az, hogy egyes körzetekben a parancsnoki feladatokat jól végzik, máshol meg kapkodnak
A Kyiv Post szélesebb anyaggyűjtése pozitív elemekről is beszámol. Ezek szerint az AFU-egységek morálja még mindig egészségesnek mondható. A Bahmuti szektorban megszólaltatott katonák elégedettek és sikeresnek érzik magukat.
Szerintük javult a koordináció a gyalogság, a harckocsik, a drónkezelők és a tüzérség között, és pontosak a hírszerzési információk is. Egy régóta ott szolgáló őrmester szerint az élelmiszer- és lőszerellátás kiváló.
A 3. rohamcsoport megerősítette, hogy egysége napi 1,5-1,8 km-t haladt a legutóbbi támadásban, és nem szenvedtek emberveszteséget. A morál az egységben mindvégig kiváló volt, mondta.
Az ukrán hadsereg vezérkarának szóvivője, Andrij Kovaljov szerint az AFU által elfoglalt pozíciókat tartják. A front három szektorában értek el sikereket, és az ukrán tüzérség már túlszárnyalja az oroszt. Ahogy azonban a legtöbb hivatalos ukrán nyilatkozat, ez sem tesz említést az ukrán veszteségekről, sem a frontegységek moráljáról.
Külföldi források
Címlap fotó: Technológia: Euronews
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
About the Author
Kós Zoltán 
