Hétfő délelőtt még mindig Hosszú Katinka vasárnap esti 200 vegyese hatása alatt voltunk. Az embernek elszorul a szíve, amikor közvetlen közelről figyeli minden idők egyik legnagyobb úszónőjének búcsúkörútját – hiszen kevéssé valószínű, hogy a családalapítást tervező, éttermet nyitó, augusztusban másodszor is férjhez menő fenomén nekivágna a 2023-as esztendőnek.
Szóval, farewell tour, mint hat éve Kobe Bryantnek, ahogy azt vasárnap meg is írtuk. Nagy valószínűséggel Hosszúnak ugyanazt jelenti az úszás, mint amit Bryantnek a kosárlabda jelentett.
Még azt sem tartjuk kizártnak, hogy Katinka is ír egy ódát szeretett sportágához, ahogy Kobe is tette – mindnyájan emlékszünk megható vallomására, amely így kezdődött: „Dear Basketball…”
Az ember eltöpreng azon, miként vonulnak vissza az óriások. Van, aki a csúcson, megőrizve veretlenségét, mint valaha Rocky Marciano, a profiboksz gigásza vagy Darnyi Tamás, a vegyesúszás négyszeres olimpiai bajnoka. Darnyi az 1993-as sheffieldi Európa-bajnokságon még véres verejtékkel megnyerte a 400 vegyest, de érezte, hogy 200-on már kikapna a finn Jani Sievinentől, és visszalépett a számtól, majd azzal a lendülettel vissza is vonult – igaz, csak egy évvel később jelentette be, hogy ennyi volt.
Darnyinak rengeteget jelentett, hogy vegyesen világversenyen sohasem kapott ki, meg akarta őrizni nimbuszát, ezért nem állt bele egy kétes kimenetelű, mítoszromboló tusába.
Hosszú Katinkát más fából faragták, ahogy például Gyurta Dánielt is. Gyurtát, a 200 mell milliószor megkoronázott királyát nem érdekelte, hogy esetleg kikap, még akkor is folytatta, amikor már nem igazán volt esélye a győzelemre, de képtelen volt otthagyni a medencét. Hosszú hasonlóan kötődik örök szerelméhez, az úszáshoz. Igazából már tavaly egyértelművé vált, hogy ő már nem az Iron Lady, de nem baj, még rátett egy szezont, valahogy nem engedi el őt a sportág.
És aki ezt úgy értelmezi, hogy Katinka most éppen lebontja a saját szobrát, annak fogalma sincs a sportolói lélektanról.
Hosszú már csak azért úszik, mert szeret úszni, nincs rajta nyomás, fényévekre van saját világcsúcsaitól, és megtanulta, hogy mindig ki lehet tűzni reális célokat.
Ami most éppen a döntőbe jutás, és az vasárnap meg is volt. Mint ahogy a közönség féktelen tombolása, ünneplése is.
Hétfőn Gál Olivér nyitotta a sort a magyarok közül az 50 méter mell selejtezőjében. Nem azért mondom, mert a 21 éves Gál Olivértől, a Hód Úszó SE sportolójától nem reméltünk világcsúcsot, de azért az reális elvárás lett volna, hogy legalább megközelítse legjobbját, az ob-n teljesített 27,10-et. Ehelyett 28,26 másodperccel összesítésben csak a 28. helyen végzett, és persze nem jutott be az elődöntőbe.
Pádár Nikolett az 1:57,91 perces egyéni csúcsát április 22-én, Debrecenben úszta az országos bajnokságon, és a hétfő délelőtti selejtezőben a 4-es futamba kapott besorolást, azon belül is a 7-es pályára. A 16 éves szegedi kislány – Gellért Gábor tanítványa – tagja volt szombaton a döntőbe jutó és ott a nyolcadik helyen végző 4×100 méteres magyar váltónak. Most durván egy másodperccel elmaradt a Debrecenben úszott egyéni legjobbjától, 1:58,90-nel a 18. időt érte el, és nem került be az elődöntőbe, illetve második helyre került a várólistán.
Délelőtt korábban még sohasem úsztam 1.59-en belül, ilyen szempontból nem rossz az időm, de az nagyon bosszant, hogy öt századdal lemaradtam az elődöntőről. Pedig annyira szerettem volna este is úszni, tudniillik akkor sokkal jobban megy, mint reggel. Most szurkolok, hogy legalább ketten lépjenek vissza…
Mi is, de ettől függetlenül le kell szögeznünk, hogy eddig többnyire elmaradnak úszóink az egyéni csúcsuktól ezen a világbajnokságon.
Na, majd a királyszámunkban, a férfi 200 méter pillangón! Kenderesi Tamás – riói olimpiai bronzérmesünk, háromszoros Eb-dobogósunk – a negyedik futamban a negyedik helyen végzett 1:56,09-cel, és mint később kiderült, simán, a nyolcadik helyen kvalifikált az esti elődöntőbe.
Egy kicsi még maradt bennem, a második-harmadik helyet tűztem ki magamnak a futamomban, negyedik lett belőle, a svájci Ponti óriási egyéni csúccsal győzött, kíváncsi vagyok, este mire lesz képes
– mondta Kenderesi a vegyes zónában.
De mindezt már az ötödik, utolsó futam után, amelyben Milák Kristóf, az egész vb egyik legnagyobb figurája – és ez nemcsak a tudására, hanem a habitusára is értendő – úgy játszadozott a mezőnnyel, mint apa a fejlődésben enyhén visszamaradott kisfiával. Százötvennél még fél testhosszal az amerikai Trenton Julian mögött evickélt, aztán 175-nél tett néhány tempósabb karcsapást, és a fél testhossz hátrány hirtelen majdnem egy testhossz előnyre változott… Ideje 1:54,10 mp, sima első hely.
Százötvennél megfordult a fejemben, hogy odaadom a győzelmet az amerikai srácnak, de aztán annyira lelassult, hogy nem tudtam nem megnyerni a futamot – mondta a tőle megszokott stílusban az olimpiai, világ- és Európa-bajnok, világcsúcstartó. – Nagyjából rendben volt az úszásom, este is valami hasonló időt, 1:53 végét vagy 1:54 elejét szeretnék teljesíteni. Ez a mostani előfutam jólesett, úgy úsztam, komolyan és szerényen, mint a képességeim…
Az ember sohasem tudhatja, amikor Milákkal készít interjút, hogy most névértékén kell-e kezelni, amit mond, vagy csak színház az egész világ, ahogy Shakespeare is mondta négyszáz éve…
Színház ide, színház oda, Milákról eltűnt a babaháj, 22 évesen már tényleg úgy néz ki, mint egy igazi sportember, duzzadnak az izmai, nem lennénk meglepve, ha a keddi döntőben veszélybe kerülne az önmaga által tartott 1:57,10-es világcsúcs, amit Kvangdzsuban állított fel három éve.
Amúgy az olasz Alberto Razzetti, aki novemberben a rövidpályás Eb-n megverte Milákot, szintén itt van, 1:55,71-gyel az ötödik időt úszta.
Végül a 800 férfi gyors előfutamában Kalmár Ákos 8:06,67 perccel, legjobbjától 12 másodperccel elmaradva nem jutott a döntőbe.
Este a 200 pillangó elődöntőjében vagyunk érdekeltek, Milák és Kenderesi révén, 19 óra 35 perckor.”
Címlap fotó: Milák Kristóf olimpiai világ- és háromszoros Európa-bajnok válogatott úszó a Duna Arénában 2022. június 16-án, a magyarországi vizes vb kezdete előtt két nappal. Fotó: Kovács Anikó / MTI
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
