szerkeszto 
„Hiába volt a választás eredményei után hajszálnyi esélye, hogy Spanyolországban Pedro Sánchez szociáldemokrata miniszterelnök megtarthatja kormányfői posztját, ezek az esélyek a hétvégén semmivé váltak. Ugyanakkor jobboldali kihívója, Alberto Núnez Feijóo sincs jobb helyzetben, ha koalíciós partnerekről van szó.
Mint arról az Indexen részletesen beszámoltunk, július 23-án tartottak előrehozott parlamenti választásokat Spanyolországban, miután a májusi helyhatósági választásokon nagyon fontos régiókban vesztette el a többségét a szociáldemokrata PSOE és újbaloldali koalíciós partnere, az immáron Sumar-mozgalomba beolvadó Podemos.
A választásokat decemberben tartották volna, ám a PSOE-s Pedro Sánchez miniszterelnök ezt végül nyárra előrehozta, mondván: a spanyolok májusban településenként és régiónként döntöttek kormánya politikájáról, ezért úgy demokratikus, ha mindezt országosan is megtehetnék minél hamarabb.
Mint azt a májusi választás után kifejtettük, alapvetően Sánchez ezzel előremenekült, és ahogy a választási eredményeken láthattuk, terve valamennyire bevált: országos szinten egyáltalán nem esett olyan szinten vissza a pártja, mint az önkormányzati választáson, sőt,
a PSOE még bővítette is mandátumainak számát 2019-hez képest, azonban így is elmaradt szavazat- és mandátumszámban is a választásokat megnyerő Spanyol Néppárttól.
A jobbközép-konzervatív Néppárt (Partido Popular, PP) vezére és miniszterelnök-jelöltje, Alberto Núnez Feijóo a választás estéjén elmondta, kisebbségi kormány létrehozásán ügyködik, miután a spanyol politika jobboldali palettájának nem lett meg a többség a 350 fős törvényhozás alsóházában.
Akkor úgy tűnt, hogy matematikailag a PSOE-nek lehet nagyobb esélye kormányt alakítani, ha külső támogatására, vagy a kormányról való szavazás kapcsán a kis regionális, sok esetben függetlenségi vágyakkal rendelkező katalán és baszk pártokat maga mellé állítja a megfelelő ajánlatért cserébe.
Ugyanakkor Sánchez álmai szertefoszlottak, és jelenleg a legnagyobb esély egy ismételt választásra van, hacsak a PSOE nem engedi át a kormányrudat egy PP kisebbségi kormánynak.
Minimális esélyből patthelyzet
A választás éjszakáján mind a Néppárt, mind a PSOE eredményváróján nagy öröm fogadta az első eredményeket, ugyanakkor az este folyamán Feijóoék számára nyilvánvalóvá vált, hogy matematikailag a PSOE nagyobb eséllyel rendelkezik a kormányalakításra.
Ennek oka, hogy a PSOE már korábban is együttműködött a Spanyol Királyságtól függetlenedni kívánó katalán függetlenségpárti pártokkal, míg a PP-vezér kampányában pont Sánchez kormányzását és a katalán, illetve baszk pártokkal való együttműködését kritizálta – a tévés vita folyamán kijelentette, hogy Spanyolországot nem irányíthatják a kisebbségek, mint ahogy szerinte a Sánchez-kormány alatt történt –, így e pártok nem szívesen állnának be egy PP, illetve azzal potenciálisan együttműködő, pont a függetlenségi mozgalmak ellenében létrejövő szélsőjobboldali Voxszal vezetett kormány mögé.
Ugyanakkor szombaton a külföldön élő spanyolok szavazatait is hozzáadva az eredményekhez változott az augusztusban összeülő spanyol alsóház összetétele:
a külhoni szavazókkal a madridi körzetben a PSOE vesztett egy mandátumot, amit a PP zsebelt be, így most a két potenciális tömb 171–171 mandátummal áll.
Ezen szavazatok előtt ugyanis a PSOE által vezetett tömbnek 172 potenciális szavazata volt az alsóházban, míg a Néppártnak csak 171 – ha Sáncheznek sikerült volna az emiatt királycsináló szerepbe kerülő, a 2017-es, Madrid szerint illegális katalán függetlenségi népszavazás óta száműzetésben élő Carles Puigdemont vezette 7 mandátumos Juntsot a távolmaradásra biztatni, akkor meglett volna a relatív többség egy kisebbségi PSOE–Sumar-kormányhoz.
Emiatt két dolog biztossá vált:
- Immáron nem elég, ha a Junts csak távolmaradásával támogatná az egyik lehetséges tömb hatalomra kerülését, hanem legalább egy képviselőjének a szavazata is kéne;
- Ha eddig felmerült VI. Fülöp spanyol királyban, hogy esetleg Feijóo helyett első körben Sánchezt kérné fel kormányalakításra esélyesebb jelöltként, most már biztosan nem: a választásokat a PP nyerte és kormányalakításra ugyanakkora esélyük van – csekély.
Sánchezből a mostani választás után már nem lesz miniszterelnök
Így az alapvetően zavaros parlamenti összetétel még zavarosabbá vált. A Junts távolmaradásával nyújtott támogatása is elég valószínűtlen volt a PSOE számára, de az, hogy a jobboldali függetlenségi katalán párt megszavazza a kormányt, már szinte esélytelen. (Az, hogy a 2017-es, a madridi rendőrség által szétvert népszavazás idején kormányzó Néppártot támogassák, lényegében fel sem merülhet.)
A múlt hét folyamán a párt megnevezte, hogy csak abban az esetben tennének így, ha a 2017-es, madridi olvasat szerint zendülésnek minősített függetlenségi népszavazás kapcsán mindenki számára amnesztiát hirdetne a kormány – azaz a már meglévő bírósági eljárások és a jövőbeni jogi eljárások kapcsán sem lehetnének elítélhetők a népszavazásért a vádlottak, köztük a pártelnök Puigdemont –, emellett pedig ezúttal a madridi kormány szentesítésével dönthetnének a függetlenségükről egy népszavazáson a katalánok.
Mindkettő vörös vonalnak számít az unionista spanyol politikában, így Sánchez hiába szokott néha túl nagy rizikókat vállalni, ezzel konkrétan aláírná politikai halálos ítéletét.
Pedig karrierje során többször is veszélyes manőverekbe kezdett: például 2018-ban az ő javaslatára indítottak egy végül sikeres bizalmatlansági indítványt Mariano Rajoy PP-s miniszterelnök ellen, vagy 2019-ben a második választás után a katalán pártok külső támogatásáért cserébe újjáélesztette a megrekedt tárgyalásokat a madridi és barcelonai kormányok között. Sőt kilenc függetlenségpárti politikust a javaslatára kegyelemben részesítettek – így szabadult a börtönből például a legnagyobb függetlenségi párt, az ERC pártelnöke, Oriol Junquerast.
Azonban ezt a vörös vonalat vélhetően nem lépné át a választás óta ügyvivő miniszterelnökként dolgozó Sánchez, aki ehelyett inkább egy új választásra vár – igaz, kérdéses, egy új választás után hogyan tudná elkerülni, hogy függetlenségpárti képviselők nélkül is meglegyen a többsége, hiszen országosan a Néppárt tarolt.
Van lehetőség a válság elkerülésére, de nem sok rá az esély
Mivel a Junts esetleges távolmaradása a kormány parlamenti megszavazása során érdemben nem segíti a baloldali tömböt, így adná magát a lehetőség, hogy ezzel esély adódik a Feijóo és a Néppárt előtt.
Ugyanakkor mint fentebb jeleztük, a Junts sosem szavazna a szerintük függetlenségi álmokat szó szerint szétverő, politikusait börtönbe záró Néppárt kormányára, így az egyetlen lehetőség egy Feijóo–Sánchez-alku lenne.
Ugyanakkor erre szintén nem sok az esély: Sánchez sokszor szokott kockázatos politikai lépéseket tenni, így a jelenleg rendkívül jó állapotban lévő gazdaság idején nem valószínű, hogy átengedné a kormányrudat Feijóonak – ha csak Feijóoék nem tudnak megfelelő ajánlattal előállni a PSOE számára, de ez szintén nem valószínű. Ugyanakkor erre hathat az az érv, hogy az Európai Unió soros elnökségét július 1-től fél évig Spanyolország látja el, és egy belpolitikai válság az uniós politikára is hatással lenne.
Így jelenleg egyre biztosabb, hogy miután VI. Fülöp felkéri a választásokat megnyerő Néppártot a kormányalakításra, Feijóoék nem tudják majd felmutatni a relatív többséget az alsóházban, ahogy majd Sánchezék sem. Így, hacsak nem köt a két mainstream párt egy paktumot, akkor még ebben az évben ismét az urnákhoz járulnak a spanyolok – csak úgy, mint 2019-ben.”
Címlap fotó: Pedro Sánchez 2023. július 23-án© Fotó Cesar Luis de Luca / picture alliance / Getty Images Hungary
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
About the Author
Kós Zoltán 
