szerkeszto 
” Jó napot kívánok ezen a forró nyári napon, államalapításunk közelgő 1123. évfordulóján, a Munkáspárt békegyűlésén! Köszönöm a meghívásukat, örülök, hogy olyanokkal lehetek együtt Debrecenben, akikkel ügyünk, a béke és egy emberségesebb társadalmi rendszer ügye közös!
István királyunkat 940 évvel ezelőtt, 1083-ban azért avatták szentté, mert felismerte, hogy népünk fennmaradása azon múlik, hogy kiegyezik-e a keresztény Európával, vagy szembesül vele. Szent István a kiegyezést választotta, és beillesztette Magyarországot az európai népek nagy családjába.
Történelmi tettének köszönhetjük, hogy még megvagyunk, tanításának pedig azt, hogy annak, aki felelősséget érez népünk sorsáért, tudnia kell alkalmazkodni a mindenkori történelmi körülményekhez. A Magyar Békekör, Önökkel együtt, államalapító királyunk erkölcsi-szellemi örököseként abban látja a magyar nép jövőjét, hogy kiegyezzen a Kelettel, és beilleszkedjen abba a számunkra furcsa, olykor idegennek tűnő keleti civilizációba, amelyből pedig mi magunk is származunk.
Nem könnyű választani Nyugat és Kelet között! De megkönnyíti a dolgunkat, hogy nem is kell! Nekünk nem csapódnunk kell ide-oda, hanem jó viszonyban kell tudnunk élni Kelettel és Nyugattal egyaránt. Nem lerombolni kell, amit az ember ezer év alatt felépített, hanem tovább építkezni, új irányba! Felfedezni az új lehetőségeket, és élni velük! Nekünk olyan világhoz fűződik érdekünk, amelyben Kelet és Nyugat együttműködik, nem pedig szemben áll.
Magyarország az Európai Unióval bonyolítja le kereskedelmének 80 százalékát, az energia 80 százaléka viszont Oroszországból származik. Mi bizonyíthatná ennél jobban kötődésünket mindkét irányba?
A kooperatív új világrendet ma a Kelet kínálja. Nemzeti érdekünk, hogy ne ragadjunk le abban a mocsárban, mely a békés együttműködést elutasítja, és megértessük a Nyugat többi keresztény népével is, hogy nem feladni kell értékeinket, kultúránkat, hitünket, hanem kiegészíteni másokéval, több ezer éves civilizációk pótolhatatlan anyagi és szellemi értékeivel.
Mint ahogyan István királyunk is óriási ellenállásba ütközött a beillesztéssel, ma is ádáz harc közepette születik az új. A nyugati hatalmak hozzászoktak az uralkodáshoz, és nem akarnak lemondani róla. Fejükbe vették, hogy feldarabolják Oroszországot, és felosztják egymás között mesés természeti kincseit. Ukrajnát szemelték ki hódításuk eszközéül, de falba ütköztek, az orosz falba. Rosszul mérték fel az erőviszonyokat, és kezdik felismerni, hogy téves döntésükkel nem csak Ukrajnát veszíthetik el, hanem más kelet-európai szövetségeseiket, köztük minket is.
Oroszország ugyanis nem hagy kétséget a felől, hogy elsőrendű célja Ukrajna semlegesítése és demilitarizálása, a nácitlanítással összekötve. A harctéri események alapján nem lehet kétséges, hogy csak idő kérdése, mikor és kivel kezdődhetnek el a tárgyalások a semlegességről. Az ukrán ellenoffenzíva kudarcot vallott. Közel 50 ezer ukrán katona halt bele. A NATO eddig több mint 300 ezer ukrán harcos élete árán próbálta maga alá gyűrni Oroszországot – hiába. Most már egymást okolják a kudarcért, bár még nem adták fel a reményt. Hátha sikerül felülkerekedniük azon a népen, amelyen sem Napoleonnak, sem Hitlernek nem sikerült. Most éppen abban reménykednek, hogy Moszkva belemegy valamiféle tűzszünetbe, fegyvernyugvásba, felemás békébe, ami ugyan nem oldana meg semmit, de arra jó volna, hogy ők kihasználják a helyzetet, megerősítsék Ukrajnát és bevonják a NATO-ba. Békéről papolnak, de valójában nem békét akarnak, hanem legyőzni az oroszokat, magukkal rántva a mélybe minket is.
Moszkva nem tágít céljától, nem akar többé ellenséges Ukrajnát a szomszédban. Márpedig ha Ukrajna leteszi a fegyvert és deklarálja semlegességét, annak tovagyűrűző hatása lesz egész Kelet-Európára, sőt a NATO egészére is. Ne felejtsük Jens Stoltenberg NATO-főtitkár kijelentését: „Az orosz győzelem Ukrajnában a NATO vereségét jelentené”.
Magam úgy vélem, hogy Ukrajna semlegessé válása elősegítené Magyarország semlegesülését is. Véget vethetne szuverenitásunk NATO általi korlátozásának, és utat nyithatna bekapcsolódásunk előtt olyan tömörülésekbe, mint amilyen a BRICS, az Eurázsiai Gazdasági Unió és a Sanghaji Együttműködési Szervezet. Az amerikai hegemóniát felváltó sokpólusú új világrendbe.
Magyarország értékes láncszemmé válhat a Lisszabontól Vlagyivosztokig terjedő eurázsiai gazdasági együttműködési rendszer megteremtésében. De ne fussunk előre!
Itt és most legfőbb dolgunk, népünk békéjének és országunk szuverenitásának megvédése. Debrecenben is ezért állunk ki. Meg kell védenünk békénket és önrendelkezésünket azokkal szemben, akik minket is szívesen terelnének vágóhídra aljas érdekeik érvényre juttatásáért. A feladat összetett, hiszen szövetség teremtődött a háborúpárti hazai és külföldi erők között. Mint annak idején a náci németekkel. Szerencsére van egy kormányunk, amely békepárti ugyan, noha békepártiságában nem is mindig áll a helyzet magaslatán. Gyakran meghátrál, megalkuszik, egyet mond és mást cselekszik. Lavíroz, pedig nem mindig kellene. De hát még mindig jobb, mintha minket is hagyna ágyútölteléknek használni, mint teszi Kijev a kárpátaljai magyarokkal.
Örülök, hogy a Magyar Békekör a Munkáspárttal együtt, a Fórum a Békéért mozgalom számos más szervezetével közösen támogatja a kormányt a washingtoni és brüsszeli héjákkal szemben, hogy együtt megakadályozzuk hazánk háborúba sodrását, és meghiúsítsuk arra irányuló törekvésüket, hogy háborúpárti kormánnyal váltsák fel a mostanit, akár antidemokratikus úton-módon is.
A Fórum a Békéért keretében tegnap békefelhívással fordultunk Magyarország kormányához és az Európai Unió vezetőihez. Arra kértük őket, hogy Ukrajna további felfegyverzése helyett kezdjenek békéről tárgyalni Oroszországgal!
Remélem, a magyar kormány már megértette, hogy Oroszországot nem lehet katonailag legyőzni, sem szankciókkal térdre kényszeríteni! Ideje volna, hogy az Európai Unió vezetése is megértse!
Történelmi tapasztalataink mondatják velünk, hogy nem elég a béke akarása a háborút akarókkal szemben. A háborúban érdekeltek megfékezéséhez erőre is szükség van, hiszen velük szemben a szó fegyvere nem pótolhatja a fegyverek szavát. Ezek a fegyverek most egy igazságosabb nemzetközi rendszer megszületését segítik elő. Olyanét, amely a nemzetek szuverén együttműködésén és egyenjogúságán alapul a Nyugat világ feletti hegemóniája helyett. Szerintünk ez a cél egyszerre áll nemzeti érdekünkben és minden nép érdekében, beleértve a Nyugat népeit is.
Kérem Önöket, hogy az új kenyér Ünnepén, kenyerük megszegésekor hajtsanak fejet azok előtt, akiknek köszönhetjük, hogy az asztalunkra kerülhetett! Ők képviselik a legfőbb értéket, akikért érdemes küzdenünk.
(A Magyar Békekör elnöke a Munkáspárt felkérésére mondott beszédet Debrecenben.)”
Címlap fotó: Benyovszky Gábor
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
About the Author
Kós Zoltán 
