A Munkáspárt Szent István ünnepén a béke és függetlenség megőrzéséért emelt szót
Az idén Debrecenben ünnepelte a Munkáspárt az államalapítás évfordulóját. A Fórum üzletház előtti tér lett a munkáspárti megemlékezés központja. A debreceni párttagok Edelényiné Nagy Mária megyei elnök vezetésével kora reggeltől segítették a táborverést. Az ünnepség technikai kivitelezését az idén is Kovács István, az Országos Elnökség tagja irányította.
Folyamatosan érkeztek a párt Országos Elnökségének tagjai, több megyei és budapesti pártszervezet vezetői. A vörös ingbe öltözött nagyszámú munkáspárti ünneplőre felfigyeltek a debreceniek és sokan mások, akik a nemzeti ünnep előtti bevásárlásukat intézték.
Az ünnepséget Kovács Máté, a megyei pártszervezet aktivistája nyitotta meg. Köszöntötte a párt vezetőit és tagjait, és külön is az ünnepség vendégét, Simó Endrét, a Magyar Békekör elnökét.
Az ünnepi rendezvény szónoka a párt elnöke, Thürmer Gyula volt. A beszédek elhangzása után a pártelnök megszegte az új kenyeret, köszönetet mondva a magyar falu népének, és mindazoknak, akik az idén is megtermelték az ország kenyerét.
Az augusztus 20-i rendezvény záróaktusaként Thürmer Gyula és Edelényiné Nagy Mária a párt tagjainak kíséretében koszorút helyezett el Szent István debreceni szobránál.
Ma nem elég vállalni a múltat, harcolni kell a jelenért!
Debrecenbe jöttünk ma, nemzeti történelmünk számos jeles eseményének színhelyére. Örülünk városuk fejlődésének, örömet, nyugalmat, biztonságot, békét kívánok Önöknek – kezdte beszédét Thürmer Gyula.
Az államalapításra emlékezünk ma itt, Debrecenben. Első királyunk, Szent István előtt hajtunk fejet. A magyar ember ezen a napon szegi meg az új kenyeret és ezzel válik teljessé, ezzel lesz maivá a történelmi ünnep.
Itt Debrecenben mondunk köszönetet a magyar vidék népének, a magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar dolgozóinak, a magyar agrárértelmiségnek, akik évről-évre megtermelik a kenyerünket. Köszönjük és jó egészséget kívánunk.
Minden évben megemlékezünk augusztus 20-ról. Minden évben ünneplünk, de nem egyformán ünneplünk.
Ma olyan időket élünk, amikor nem elég felidézni a múlt dicsőségét, nem elég vállalni a történelmi folyamatosságot elődeinkkel, nem elég büszkén vállalni a történelmi eredményeket.
Ma harcolnunk kell! Ma küzdenünk kell. Küzdenünk azért, hogy a független magyar államiságot jövőre is, tíz év múlva is, sőt száz év múlva is ünnepelhessük. Ma meg kell védenünk Szent István történelmi örökségét, a magyar államot!
Ma harcba kell szállnunk függetlenségünkért! Ma vállalnunk kell az élethalál küzdelmet a magyar nemzeti létért!
Ma a világ liberális erői el akarják tiporni a magyarságot. Jók vagyunk, ha hajbókolunk, ha szó nélkül elfogadunk mindent, ami nyugati.
De rosszak vagyunk, ha nem adjuk meg magunkat. Ha nem lelkesedünk az LMBTQ-propagandáért, ha kiállunk a családért, a nemzetért, ha védjük gyermekeinket.
Jók vagyunk vendégmunkásnak. Jók vagyunk, ha megvesszük az ő termékeiket. De rosszak vagyunk, ha mi akarunk a világgal üzletelni, ha mi akarjuk eladni mindazt, amit mi termelünk meg nehéz munkával.
Jók vagyunk, ha megszavazzuk az EU és a NATO eszeveszett háborús döntéseit. De rosszak vagyunk, sőt bűnösök vagyunk, ha nem háborút akarunk, hanem békét.
Szent István a nyugati politikai modellt, a nyugati rendet vette át. Beleolvadt a nyugatba, hogy megmentse a magyarságot.
Meghajlunk történelmi tette előtt, de a mi utunk nem ez. A célunk ugyanaz, a magyarság jövője, de a mi utunk más.
Nekünk nemet kell mondani a nyugati modellre, el kell vetnünk a nyugati rendet. Nekünk ki kell válnunk a nyugat politikai és szellemi elnyomásából, hogy megmentsük a magyarságot.
István üzenete:
Több nyugat, kevesebb kelet!
A mi üzenetünk:
több kelet, kevesebb nyugat!
István azt üzente: Több nyugat, kevesebb kelet! A mi üzenetünk ma más: Több kelet, és kevesebb nyugat! – hangsúlyozta Thürmer Gyula.
Szent István belépett Európába, mert így tudta megvalósítani a magyarság érdekeit. De mit értünk el mi az Európai Unióban?
Gazdagabbak lettünk, úgy élünk, mint a németek vagy az osztrákok? Megvédték a magyar nemzeti kisebbségeket? Lett magyar autonómia Romániában? Megvédik ma a kárpátaljai magyarságot a teljes pusztulástól?
Megvédtek bennünket a covidtól? Segítik Magyarországot az európai határok védelmében? Megvédenek bennünket attól, hogy háborúba keveredjünk Oroszországgal?
Nem és nem!
Ideje lenne leszámolni azzal az illúzióval, hogy az EU tulajdonképpen jó szervezet, csak most éppen rossz emberek irányítják. De majd jönnek új emberek, akik persze, ahogy miniszterelnök úr mondta, csak franciák vagy németek lehetnek, és akkor minden jóra fordul.
Az EU-t nem azért találták ki, hogy segítsen a gyengébbeknek, felkarolja a lemaradókat. Az EU a nagyoké.
Mi nem vagyunk elég erősek ahhoz, hogy a nagyokra kényszerítsük a saját érdekeinket. Különösen úgy nem, hogy állítólagos partnereink sorra átállnak a nagyok oldalára.
Az Európai Unió a múlt, nem lehet a jövő. Az EU nem képes a mai problémákat megoldani.
Nekünk az segítene, ha sürgősen új partnerek, új barátok után néznénk. Ott, ahol szükség van ránk, ott, ahol nem akarnak diktálni nekünk, ahol hosszútávon is közösek az érdekeink, ott, ahol megoldást találunk korunk problémáira.
Hála Szent István döntéseinek mi élve maradtunk, míg más népek halvány emlékképet jelentenek a múltból. Ma mi, magyarok részesei vagyunk a mai világnak. Részesei akarunk maradni a holnap sokszínű, többpólusú világának is.
Ma nincs fontosabb kérdés, mint a béke. Ha béke lesz, van esélyünk a túlélésre. Ha háborúba keveredünk Oroszország ellen, végünk lehet. A Trianonban kifosztott magyarságot végképp eltüntethetik a térképről.
Magyarország a NATO keleti szárnyának része. Tudják, mit jelent ez? Azt jelenti, hogy mindent, amit ma teszünk, amit építünk, amit termelünk, a NATO-t fogja szolgálni, ha a NATO megnyomja a gombot.
A NATO-nak a mi területünk kell, az útjaink, a vasútjaink kellenek. Kellenek a magyar energiatartalékok, a magyar élelmiszer, kellenek a magyar kórházak.
A magyar kormány nem akar háborút, de szövetségeseink a térségben a legkeményebb kardcsörtetők, háborúba sodorhatnak bennünket is.
A románok fegyverkeznek. Mindent megvesznek az amerikaiaktól, németektől, amit csak lehet. A románok mindenben támogatják Ukrajnát, azaz a háború folytatását.
A lengyelek vérszomjasok. Hatalmas hadsereget csináltak, aminek előbb vagy utóbb cselekednie kell. Alig várják a pillanatot, hogy meginduljanak kelet felé.
A lengyel és az amerikai csapatok együtt gyakorlatoznak Lengyelország területén. Vegyük már észre, hogy ezekből a hadgyakorlatokból semmi jó sem származik. Ha a lengyelek beszállnak a háborúba, magukkal ránthatják az egész térségét, benne Magyarországot is.
Felejtsük el a magyar-lengyel barátságot! A magyar-lengyel barátságot felváltotta a román-lengyel barátság. Háborút akarnak, Oroszországot akarják eltiporni, megsemmisíteni.
Barátaim!
A mai napra időzítettük az új „Nem kell NATO!” könyv megjelenését. Az első „Nem kell NATO!” könyv 1995-ben, azaz 28 éve jelent meg.
1995-ben még meggondolhattuk volna magunkat. Még messze voltunk az 1997-es NATO-népszavazástól. A NATO is csak 1999-ben indítja el háborúját Jugoszlávia ellen. Az ország vezetése azonban teljes gőzzel igyekezett a NATO-ba.
De nem gondoltuk meg magunkat. Láttuk a háborút, láttuk az amerikai katonákat, hiszen a balkáni háború a közvetlen közelünkben folyt. Láttuk, mindent láttunk, de nem vettük komolyan.
Ma is sokan mondják: miről beszélünk? Nincs is háború! A Munkáspárt csak Orbánék szekerét tolja ezzel a szöveggel.
A háború ma Ukrajna területén folyik, de lényegében az egész nyugati világ katonai és anyagi támogatásával.
Minden nap tesznek egy-egy lépést a háború kiterjesztésére. Újabb és újabb fegyvereket adnak, bevonják a finneket és a svédeket a NATO-ba. Provokálják Belaruszt. Egy ponton átszakadhat a gát, és senki sem lesz képes a világháborút megakadályozni.
A háborút most kell megakadályozni. Ha hullanak a bombák, ha hozzák haza a magyar katonák koporsóit, ha összeomlik a gazdaság a háború terhei alatt, már késő lesz!
Az első NATO könyvben elmondtuk, hogy mivel járhat, ha belépünk a NATO-ba. Sajnos, mindenben igazunk lett!
Idegen csapatok jöhetnek Magyarországra! Nos, itt vannak az amerikaiak, olasz és más NATO katonák Pápán, Székesfehérváron, Veszprémben és másutt.
Magyar katonákat vihetnek külföldre! Nos, ma számos helyen vannak magyar katonák és végeznek el megalázó feladatokat. Nem a hazát védik, hanem az USA érdekeit.
Háborúba sodródhatunk! Nos, ott voltunk 20 évig Afganisztánban, most meg megszavazunk mindent, ami háborúba vihet bennünket Oroszország ellen.
Most az a kérdés, hogy miként kerülhetjük el a háborút, hogyan mászhatunk ki az életveszélyes slamasztikából.
Lépjünk ki a NATO-ból, de legalábbis Magyarország ne vegyen részt a NATO katonai akcióiban! Ezt évtizedek óta követeljük és ma még inkább időszerű.
Követeljük, hogy magyar területen ne helyezzenek el atomfegyvereket! Követeljük, hogy Magyarország semmilyen formában ne vegyen részt az Oroszország elleni háborúban!
Követeljük, hogy ne adják át a NATO-nak a magyar katonai kórházakat! A magyar anyagi és emberi tartalékok felett csak Magyarország rendelkezzen, és nem a NATO!
Vegyük észre a levegőben repülő NATO-gépeket! Lássuk meg a Dunán gyakorlatozó amerikai tengerészgyalogosokat! Ne hagyjuk szó nélkül, amikor amerikai tiszteket látunk a magyar kórházakban, mert biztosan akarnak valamit!
Beszéljünk az atomháború iszonyú veszélyéről! Arról, hogy az atombomba bevetése után már nincsenek racionális döntések.
Tiltakozzunk Ukrajna NATO-felvétele ellen! Tiltakozzunk az EU és a NATO összefogása, az EU militarizálása ellen!
Támogassuk a magyar kormány békepolitikáját, mindaddig, amíg az valóban a béke keresését szolgálja és nem rendeli alá Magyarországot a NATO-nak!
Támogassuk Oroszország jogos biztonsági követeléseit! Támogassuk Kína békejavaslatait!
Támogassunk mindent, ami megköti a NATO kezét, és nem engedi pusztulásba vinni az emberiséget!
Fogjunk össze mindenkivel, akinek drága a béke!
És beszéljünk arról is, hogy a NATO a kapitalizmus szülötte. A NATO a tőke uralmát védi. A kapitalizmust kell megszüntetni, és akkor a NATO is megszűnik.
Becsüljük meg a magyar kenyeret, szeressük és védjük a magyar falut, óvjuk meg a magyar függetlenséget, ha tetszik, az ezeréves magyar államiságot! Boldog ünnepet Önöknek!
Ki kell egyeznünk a Kelettel!
Jó napot kívánok ezen a forró nyári napon, államalapításunk közelgő 1123. évfordulóján, a Munkáspárt békegyűlésén! Köszönöm a meghívásukat, örülök, hogy olyanokkal lehetek együtt Debrecenben, akikkel ügyünk, a béke és egy emberségesebb társadalmi rendszer ügye közös! – emelte ki Simó Endre, a Magyar Békekör elnöke.
István királyunkat 940 évvel ezelőtt, 1083-ban azért avatták szentté, mert felismerte, hogy népünk fennmaradása azon múlik, hogy kiegyezik-e a keresztény Európával, vagy szembesül vele. Szent István a kiegyezést választotta, és beillesztette Magyarországot az európai népek nagy családjába.
Történelmi tettének köszönhetjük, hogy még megvagyunk, tanításának pedig azt, hogy annak, aki felelősséget érez népünk sorsáért, tudnia kell alkalmazkodni a mindenkori történelmi körülményekhez. A Magyar Békekör, Önökkel együtt, államalapító királyunk erkölcsi-szellemi örököseként abban látja a magyar nép jövőjét, hogy kiegyezzen a Kelettel, és beilleszkedjen abba a számunkra furcsa, olykor idegennek tűnő keleti civilizációba, amelyből pedig mi magunk is származunk.
A kooperatív új világrendet ma a Kelet kínálja
Nem könnyű választani Nyugat és Kelet között! De megkönnyíti a dolgunkat, hogy nem is kell! Nekünk nem csapódnunk kell ide-oda, hanem jó viszonyban kell tudnunk élni Kelettel és Nyugattal egyaránt. Nem lerombolni kell, amit az ember ezer év alatt felépített, hanem tovább építkezni, új irányba! Felfedezni az új lehetőségeket, és élni velük! Nekünk olyan világhoz fűződik érdekünk, amelyben Kelet és Nyugat együttműködik, nem pedig szemben áll.
Magyarország az Európai Unióval bonyolítja le kereskedelmének 80 százalékát, az energia 80 százaléka viszont Oroszországból származik. Mi bizonyíthatná ennél jobban kötődésünket mindkét irányba?
A kooperatív új világrendet ma a Kelet kínálja. Nemzeti érdekünk, hogy ne ragadjunk le abban a mocsárban, mely a békés együttműködést elutasítja, és megértessük a Nyugat többi keresztény népével is, hogy nem feladni kell értékeinket, kultúránkat, hitünket, hanem kiegészíteni másokéval, több ezer éves civilizációk pótolhatatlan anyagi és szellemi értékeivel.
Mint ahogyan István királyunk is óriási ellenállásba ütközött a beillesztéssel, ma is ádáz harc közepette születik az új. A nyugati hatalmak hozzászoktak az uralkodáshoz, és nem akarnak lemondani róla. Fejükbe vették, hogy feldarabolják Oroszországot, és felosztják egymás között mesés természeti kincseit. Ukrajnát szemelték ki hódításuk eszközéül, de falba ütköztek, az orosz falba. Rosszul mérték fel az erőviszonyokat, és kezdik felismerni, hogy téves döntésükkel nem csak Ukrajnát veszíthetik el, hanem más kelet-európai szövetségeseiket, köztük minket is.
Oroszország ugyanis nem hagy kétséget a felől, hogy elsőrendű célja Ukrajna semlegesítése és demilitarizálása, a nácitlanítással összekötve. A harctéri események alapján nem lehet kétséges, hogy csak idő kérdése, mikor és kivel kezdődhetnek el a tárgyalások a semlegességről. Az ukrán ellenoffenzíva kudarcot vallott. Közel 50 ezer ukrán katona halt bele. A NATO eddig több mint 300 ezer ukrán harcos élete árán próbálta maga alá gyűrni Oroszországot – hiába. Most már egymást okolják a kudarcért, bár még nem adták fel a reményt. Hátha sikerül felülkerekedniük azon a népen, amelyen sem Napoleonnak, sem Hitlernek nem sikerült. Most éppen abban reménykednek, hogy Moszkva belemegy valamiféle tűzszünetbe, fegyvernyugvásba, felemás békébe, ami ugyan nem oldana meg semmit, de arra jó volna, hogy ők kihasználják a helyzetet, megerősítsék Ukrajnát és bevonják a NATO-ba. Békéről papolnak, de valójában nem békét akarnak, hanem legyőzni az oroszokat, magukkal rántva a mélybe minket is.
Moszkva nem tágít céljától, nem akar többé ellenséges Ukrajnát a szomszédban. Márpedig ha Ukrajna leteszi a fegyvert és deklarálja semlegességét, annak tovagyűrűző hatása lesz egész Kelet-Európára, sőt a NATO egészére is. Ne felejtsük Jens Stoltenberg NATO-főtitkár kijelentését: „Az orosz győzelem Ukrajnában a NATO vereségét jelentené”.
Ukrajna semlegessé válása elősegítené Magyarország semlegesülését is
Magam úgy vélem, hogy Ukrajna semlegessé válása elősegítené Magyarország semlegesülését is – hangsúlyozta a szónok.
Véget vethetne szuverenitásunk NATO általi korlátozásának, és utat nyithatna bekapcsolódásunk előtt olyan tömörülésekbe, mint amilyen a BRICS, az Eurázsiai Gazdasági Unió és a Sanghaji Együttműködési Szervezet. Az amerikai hegemóniát felváltó sokpólusú új világrendbe.
Magyarország értékes láncszemmé válhat a Lisszabontól Vlagyivosztokig terjedő eurázsiai gazdasági együttműködési rendszer megteremtésében. De ne fussunk előre!
Itt és most legfőbb dolgunk, népünk békéjének és országunk szuverenitásának megvédése. Debrecenben is ezért állunk ki. Meg kell védenünk békénket és önrendelkezésünket azokkal szemben, akik minket is szívesen terelnének vágóhídra aljas érdekeik érvényre juttatásáért. A feladat összetett, hiszen szövetség teremtődött a háborúpárti hazai és külföldi erők között. Mint annak idején a náci németekkel. Szerencsére van egy kormányunk, amely békepárti ugyan, noha békepártiságában nem is mindig áll a helyzet magaslatán. Gyakran meghátrál, megalkuszik, egyet mond és mást cselekszik. Lavíroz, pedig nem mindig kellene. De hát még mindig jobb, mintha minket is hagyna ágyútölteléknek használni, mint teszi Kijev a kárpátaljai magyarokkal.
Örülök, hogy a Magyar Békekör a Munkáspárttal együtt, a Fórum a Békéért mozgalom számos más szervezetével közösen támogatja a kormányt a washingtoni és brüsszeli héjákkal szemben, hogy együtt megakadályozzuk hazánk háborúba sodrását, és meghiúsítsuk arra irányuló törekvésüket, hogy háborúpárti kormánnyal váltsák fel a mostanit, akár antidemokratikus úton-módon is.
A Fórum a Békéért keretében tegnap békefelhívással fordultunk Magyarország kormányához és az Európai Unió vezetőihez. Arra kértük őket, hogy Ukrajna további felfegyverzése helyett kezdjenek békéről tárgyalni Oroszországgal!
Remélem, a magyar kormány már megértette, hogy Oroszországot nem lehet katonailag legyőzni, sem szankciókkal térdre kényszeríteni! Ideje volna, hogy az Európai Unió vezetése is megértse!
Történelmi tapasztalataink mondatják velünk, hogy nem elég a béke akarása a háborút akarókkal szemben. A háborúban érdekeltek megfékezéséhez erőre is szükség van, hiszen velük szemben a szó fegyvere nem pótolhatja a fegyverek szavát. Ezek a fegyverek most egy igazságosabb nemzetközi rendszer megszületését segítik elő. Olyanét, amely a nemzetek szuverén együttműködésén és egyenjogúságán alapul a Nyugat világ feletti hegemóniája helyett. Szerintünk ez a cél egyszerre áll nemzeti érdekünkben és minden nép érdekében, beleértve a Nyugat népeit is.
Kérem Önöket, hogy az új kenyér Ünnepén, kenyerük megszegésekor hajtsanak fejet azok előtt, akiknek köszönhetjük, hogy az asztalunkra kerülhetett! Ők képviselik a legfőbb értéket, akikért érdemes küzdenünk.
