Bezár a kaposvári adomány-porta: árulták vagy követelték a támogatást a rászorulók
Kós Zoltán 
Bezár a kaposvári adomány-porta: árulták vagy követelték a támogatást a rászorulók
„Ennyi volt
Fél éven át működött az apró szociális ellátóhely, egy család kapubejárójában a Vadkörte utcában Kálmánné Kovács Kata jóvoltából, aki önzetlen adományaival már korábban felhívta magára a figyelmet.
A Szeretet-fogason minőségi, frissen mosott ruhák sorakoztak a ház előtt, előbb a könyvek jelentek meg a polcon, aztán ezt a helyiek kérésére Enni-adok dobozzal is bővítette a háziasszony. A közeli kiskertekben termesztett zöldséget, valamint konzerveket, rizst vagy sütőolajat raktak ki az ételdobozba a környékbeliek felajánlásaiból. Az ötletgazda boldog volt, hogy a kertvárosi emberek példát mutattak önzetlenségből, azonban végül nem alakult minden jól.
– Rossz irányt vett a jól induló kezdeményezés – vallotta meg Kálmánné Kovács Kata szomorúan. – Pedig sokan mellénk álltak, hoztak ruhákat. De amikor a rászorulók összevesztek az adomány ruhákon, és kocsmákban árulták italért cserébe az visszatetsző volt. Néha éppen annak kínálták eladásra, aki szívjóságból felajánlotta. Az adományozók ezt szóvá tették, előbb a kertvárosi csoportban írták meg az itt élők. Én is jeleztem, hogy ez így nem lesz jó…
A helyzet azonban nem változott, sőt a betérők összevesztek a kihelyezett ételen. Ha valaki később érkezett, és üres ételszekrényt talált, néha dühösen becsapta az ajtaját, sokszor becsengettek a házba, hogy reklamáljanak. Végül a férje elégelte meg, és elhatározta, hogy ezt így most befejezték. Kata a családi béke miatt elfogadta, hogy a házuk előtt megszüntetik az adományozást.
– De nem tudok más lélekkel élni, a történtek ellenére folytatom a gyerekeknek szóló adományvarrást – számolt be róla Kálmánné Kovács Kata. – Iskolakezdésre sok textil holmit varrtam a diákoknak. Az adományozást nem tudjuk folytatni a ház előtt, úgy sajnos kivitelezhetetlen. Más közegbe kell áthelyeznünk, mert azt tapasztaltuk, hogy sokakon nem lehet segíteni, bármennyire szeretnénk, és nem hálásak, hanem inkább dühösek, és indokolatlan elvárásaik vannak. Amikor mindez teherré válik, akkor nem tölti az embert, hanem inkább elvesz belőle…
Kata reméli, hogy követői nagyobb sikerrel jártak, mert azóta az ötletét többen átvették, így Egerből is megkeresték, hogy megpróbálkoznának a kezdeményezéssel. ”
Címlap fotó: sonline.hu
Eredeti írás: KOVÁCS GÁBOR LÁSZLÓ
About the Author
