„A legtöbb lánynak van egy olyan korszaka, amikor topmodell akar lenni. Ehhez filmek és valóságshow-k is hozzájárulnak. Utánozzuk a járásukat, mindenféle ruhát, ékszert magunkra aggatunk és divatbemutatót tartunk a családnak. Igazából most is ezt tesszük, ha új ruhákat vásárolunk, szóval egy kicsit mindig is manökenek leszünk.
Talán kevesen tudják, hogy egykoron a pécsi Nevkó a manökenség fellegvárának számított. Számos versenyt rendeztek itt, ahol a magasságot és a testsúlyt is mérték azzal az univerzális mérleggel, amelyet sok iskolában még mindig használnak. Az egyik ilyen megmérettetésen a döntőbe jutott hat fürdőruhás lányt Laufer László fotóriporter az uszodában fotózta, amit az akkor csobbanók igazán értékeltek.
A Dunántúli Napló egyik 1985-ös márciusi számában így írtunk az egyik fürdőruhás bemutatóról: „[…] az egyberészes fürdőruhába öltözött hölgyek pattogó zene ütemére – az igazi manökenek járását utánozva – elvonultak a jobbára nőkből álló zsűri előtt.”
Volt olyan tervező a városban, aki saját manökeneket tartott, mint például Kovács Kata, aki igen különleges ruhákat készített, mint az egyik képen is látható félig áttetsző, félig valamilyen vadmacskamintás lenge darabot. De Rostás Gabriellának is voltak modelljei, akik például a Lee Cooper farmerboltnak a ruháit reklámozták, és ott van még Csendes Ildikó egykori manöken és gyermekmodell-oktató, akit ma sokan különleges, több száz fajta paradicsomjáról ismernek.”
Címlap fotó: Laufer László
Eredeti írás: CZECZON ENIKŐ