szerkeszto 
„A varázslatos Balin pár nappal ezelőtt történt lifttragédia a lehető legrosszabbkor jött a szigetnek. A Covid-járvány után kezdett magához térni a turizmus, ezen a nyáron már havonta háromszázezren érkeztek. A szám azonban csökkenhet, mert sokan felteszik a kérdést, biztonságban vannak-e a turisták – már csak a vallási ellentétek miatt is.
A brit–francia származású sztárépítész, Gordon Shaw nagyot álmodott, amikor Bali szigetén az egyik legvarázslatosabb folyóvölgy irtózatosan meredek lejtőjére megtervezte a Függőkertekre keresztelt luxushotelt. Az évezred elején történt mindez, azóta is a világ egyik legexkluzívabb hoteljének számít fekvése miatt. Egy éjszakáért 300 ezer forintot kérnek el, igaz, csak 32 szoba van, ráadásul mindegyik kis méretű, de saját feszített víztükrű medencével rendelkezik, s ezek valósággal ráborulnak a méteres leveleivel pazar látványt nyújtó völgyre.
Ideutaztunk, hogy az ismert és milliónyi turista által látogatott tengerparttól, a szörfözők és jetskizők által zsúfolt strandoktól távol a nyugalmat és a luxust kutassuk. Ezért jártunk a sziget közepén, a kulturális központban, Ubudban, de akkor még nem tudtuk, jóval távozásunk után véres tragédia történik a közelben.
Kávészem a macskaürülékben
A városkában 70 ezren élnek, erre zúdul rá évente hárommillió külföldi, akik jókedvűen szürcsölik a jéghideg, olcsó, de jóízű helyi sört a pálmalevelekkel védett, árnyékos falatozókban. Világhírűvé viszont a kávé vált, mégpedig a kopi luwak elnevezésű. A magyarázat egyszerű: a kávészemeket a helyi ázsiai pálmacibetmacska előszeretettel nyeli le, de mivel feldolgozni nem tudja, a szemek az ürülékkel együtt épségben távoznak. A turisták pedig minden pénzt megadnak a 10 dekás csomagolású kávéért, hogy otthon elmesélhessék annak csavaros történetét…
A varázslatosan szép hindu templomok vagy a teraszosan megművelt, üdezöld domboldalakon lefutó rizsültetvények látványa miatt is sokan jönnek, vagy azért, hogy találkozzanak a helyi királlyal. Merthogy Balin ez is van – igaz, Indonéziában hivatalosan nincs uralkodócsalád, Jáva, Borneó, Bali és néhány kis sziget azonban kivételt képez. Balin a Karangasem família 1890 óta uralkodik. A helyi hatalmasságok, a szultánok és hercegek múltja egyébként a holland gyarmati hagyományokból ered, a hivatalos kormány a függetlenség elnyerése után ezért is szüntette meg a címeket.
Ubud kanyargó, poros utcáin mindenhol fafaragók és szobrászok nagy műgonddal készített alkotásait látni. Persze akadnak méretes darabok is, de az utca pora telepedik a hatalmas kőszobrokra, mert ezekből csak keveset tudnak eladni, azt azonban milliókért. Főleg amerikai és ausztrál turisták vásárolnak, hajón hazavitetik az olykor tonnás szobrokat, hogy otthon kertjük féltett kincse legyen.
A turizmusból élnek
Indonézia az idegenforgalomból él, ami a nemzeti össztermék 40 százalékát adja. Az ország turizmusa azonban szinte kizárólag Balin alapszik, mert az ágazat összbevételének több mint fele a szigetről származik! Az indonéz szigetvilág több mint 18 ezer szigetből áll, de ezek közül csupán hatezer lakott. Bali a legjelentősebb, itt minden második ember megélhetése a turizmustól függ, többek között a kétgyermekes Ni Komang Wiyandi megélhetése is. Minden esztendő 210. napját várja a legizgatottabban: az egyik legnagyobb vallási ünnepet, a gonosz szellem elűzését. Kókuszpálma-fedésű, ezért mindig viszonylag hűvös műhelyébe invitál, és büszkén mutatja azt a díszt, amely leginkább a mi májusfánkra emlékeztet. Olyan pálmafa rúd, amilyet ilyenkor minden házra kitesznek.
A fő bevétele persze a faszobrokból származik, amelyekért több tízezer forintot kérnek el manapság. A család apraja-nagyja ott nyüzsög a műhelyben: az ügyes kezű asszonyok helyben szoptatnak, a nagyobbacska gyerekek pálmaleveleket keresgélnek a közeli erdőben, a nagyok hozzák a fát, amiből a szobor készül. Balin nagy a verseny a fafaragók között,
legalább 400 helyi üzemben dolgoznak a turizmus napszámosaiként számontartott művészek.
Érthető, hogy özönlenek hát az influenszerek is Ubudba, mert rendkívül hangulatos városka, a helyi iparművészek alkotásai különlegesek. De azért is, mert aligha készíthető látványosabb felvétel jó nyolcemeletnyi magasságból az Ayung folyó elképesztően buja dzsungelvölgyéről, mint a Hanging Gardens (Függőkertek) bejáratánál elhelyezkedő étteremből – és a nyitott liftből, ami a budapesti Siklóra emlékeztet azzal a különbséggel, hogy jóval meredekebb, és csak öten férnek el benne. Hasonló eljárással készíthették ezt is, mint a néhány napja öt ember halálát követelő másikat – pár száz méterrel odébb egy másik luxusszállóban, ahol az egy éjszakára számított ár egyébként 350 ezer forint körül mozgott. Ugyanannak a folyónak, az Ayung vájta völgynek a lejtőjére szédítő meredeken kúszik fel a szerencsétlenséget szenvedett lift, 45 fokos szögben.
Korábban már jártunk a Függőkertekben, s a francia menedzsert megkérdeztük, az egymásra épített, feszített víztükrű medencék mellett hogyan bírja a lift a megpróbáltatásokat. Azt válaszolta, rendszeresen ellenőrzik a kábeleket. Mint felvételünk mutatja, a liftszekrény két vágányon kúszik le és fel, de egy fő sodronykötelet láttunk csupán.
Hány húzókábel működött?
Pontosan ez okozhatta a bajt az Ayuterra hotelben. A szálloda fenntartási részlegén dolgozó öt alkalmazott felfelé indult a völgyből, de körülbelül 100 méteres kapaszkodás után a liftszekrény irtózatos robajjal leszakadt és szétporladt, amikor nekicsapódott a földnek. Elszakadt a húzókábel – a rendőrségi főember, Ketut Widiada azt érzékeltette, csak egy működőképes acélhuzal volt, holott négy évvel ezelőtt egy videóvizsgálat még hármat említett. Egy 2022-es újabb vizsgálatról beszélt Cac Ace, Bali kormányzóhelyettese, eszerint biztonságosnak ítélték a felvonót. Helyi lapok most azt írták, hogy a liftben nem volt vészfék – persze ki tudja, ilyen meredek sínpályán az elszabadult kocsit meg lehet-e állítani. Általános a félelem, hogy az ilyen veszélyes helyen levő liftek vagy éppen a ma különösen népszerű kötélpályák, a magaslatok közé kifeszített kötélpályán speciális rögzítéssel csúszó eszközök vajon biztonságosak-e. Tehát vajon megfelelő-e az ellenőrzés, vagy a turizmus rekordszámainak elérésének célját alárendelik a biztonsági meggondolásoknak?
Van azonban aggodalomra okot adó további tény is. Magunk is láthattuk a másik, turistákra leselkedő veszélyt – a kaotikus közlekedést. Szinte mindenki mopeddel jár, elképesztő mennyiségben pöfögnek az utakon, és ha a gyalogos át akar kelni az úttesten, csak saját maga ügyességében bízhat. A szigeten már csaknem hárommillió moped közlekedik, rengeteg a baleset:
évente 1500 ember hal meg az utakon – 80 százalékuk motoros,
s közöttük pár tucat a turista, akiknek nincs kellő tapasztalatuk, mert nem ismerik a helyi közlekedési szokásokat.
Bali számára azonban a legnagyobb gondot a vallási megosztottság jelentheti – mint ahogy ez 2002-ben tragikus módon meg is nyilvánult, amikor a turistaparadicsomnak számító Kután három bomba robbant, és 202-en meghaltak. A támadást feltételezések szerint egy iszlám szeparatista szervezet hajtotta végre, és annak oka a mély vallási megosztottságra vezethető vissza. Indonézia lakosságának 88 százaléka iszlám hitű, ez azt jelenti, hogy – tekintettel a 274 milliós népességre – ez a világ legnagyobb muzulmán országa. Balin viszont az emberek 93 százaléka balinéz hindu. Mindez nem sok jóval és nem örök időkre szóló békességgel kecsegtet a ma még nyugodt turistaparadicsomban.”
Címlap fotó: © Fotó Oltványi Tamás
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
About the Author
Kós Zoltán 
