A magyar színháztörténet legnagyobb alakjai a Csikyből indultak

Kövess és lájkolj minket:

„Örvendetes, hogy a kaposvári Csiky Gergely Színház két egykori tagja is esélyes a Prima Primissima díjra, amelyre az utóbbi évtizedben az idén érkezett a legtöbb jelölés. Csákányi Eszter és Lázár Kati emlékezetes alakításai örökre beleíródtak a kaposvári teátrum közönségének szívébe-lelkébe; a régebb óta fiatal színházrajongók örömmel emlékeznek e két kiválóságra, kiknek pályáját ma is kitüntetett figyelemmel kísérik.

Amikor 2005-ben jubileumot ültünk – ekkor volt 50 esztendeje annak, hogy állandó társulattal mutatja be előadásait a Csiky –, az azóta már főszerkesztővé lett Takács Zoltánnal (24 Óra), egykori kollégámmal Kaposvári Thália címmel készítettünk egy fotókkal gazdagon illusztrált interjúkötetet. Az innen elszerződő művészek karéjában, akik szakmai bölcsőjüknek tekintették Kaposvárt, e két kiválóság is megszólalt. A hazai színházi élet jelentős művészeit arról faggattam, mit éreznek, ha ezt a szót hallják: Kaposvár.

Lázár Kati, Kossuth-díjas színész, rendező így emlékezett:
– Még mielőtt a Csiky Gergely Színházhoz kerültem volna, már akkor felkavart e szó: Kaposvár. Főiskolásként és fiatal színészként is mindig odavágytam. Az élet úgy hozta – nem volt talán elég önbizalmam –, hogy különböző társulatoknál játszottam, de a 80-as évektől már Kaposváron lehettem, s a színház, a társulat egy pillanatot sem vesztett abból a csodából, amit az álmaimban fantáziaként éltem meg. Kaposvár jelentette azt a művészi világot, ahova minden, színházzal foglalkozó művészember vágyik. A kiváló kollégákon és remek szerepeken kívül különös szellemisége volt a vezetésnek. Ez Zsámbékitól maradt, de Babarczynak is sajátja, csakúgy, mint a csodálatos rendezőknek, dramaturgoknak: Spirónak és a drága Eörsi Pistának, akik velünk voltak és nekünk is írtak. Kinyitották az agyunkat, és nagyon egyformán tudtunk gondolkodni. Úgy érzem: sok jóban részesültünk Kaposváron, és sok jó angyal volt felettünk. Lányomnak, s minden olyan jó színésznek, mint amilyen ő, azt kívánom, tapasztalják meg azt a csodát, amit én is átéltem-átélek Kaposváron.

Az azóta Kossuth-díjassá lett Csákányi Eszter Jászai-díjas színész, érdemes művész, aki a 70-es évek elejétől húsz éven játszott itt, így összegzett:
– Az indulásomat, s a múltamat jelenti Kaposvár. Ott tanultam meg igazán megismerni önmagamat. Amikor odaszerződtem, egy komoly színházi szakember, Komor István volt az igazgató. Művészetre, életre tanított a Csiky Gergely Színház, ami helyettesítette a színművészeti főiskolát. Zsámbéki Gábort, Ascher Tamást, Babarczy Lászlót tartom a mestereimnek, de rajtuk kívül nagyon sok rendezővel is dolgozhattam, és pazar volt az a színészgárda is, akikkel átizzadtuk a próbákat és vártuk az előadásokat. A magyar színháztörténet legnagyobb alakjai ebből a színházból indultak. Az egykori kaposvári színészekkel ma is élő a kapcsolatom.

– Szerepekből, szerelemből is bőven jutott a tizenkilenc kaposvári év alatt. Amikor eljöttem, a búcsúztató kollégák kilencven szerepet írtak fel a papírlapra. A gyermekdarabtól a drámán, az abszurdon át a musicalekig mindenben játszottam. A színházat folyamatos útkeresés és kíváncsiság jellemezte, és elképesztően sok munka. Éjjel-nappal dolgoztunk. De ez így volt jó, én azóta is így képzelem el a színjátszást. Komolyan kell tanulni, enélkül nem megy. Amikor eljöttem, akkor önmagamban is lezártam egy korszakot, mert tudtam, hogy le kell zárni. Nem szabad a múltból élni.
Folyamatosan figyelem a kaposvári színházat; sokszor elmegyek, hogy megnézzek egy-egy előadást. Ez már egy más korszak, s úgy érzem, ha most újból ott játszanék, akkor a mostani társulat tagjai talán nem is lennének kíváncsiak rám. De ez így van jól. Ha különféle rendezvényekre hívnak fellépni, mindig örömmel megyek Somogyba.

Lázár Kati pazar színpadi alakításaival és filmszerepeivel, rendezéseivel üde színfoltja a művészvilágnak, így nehéz kiemelni bármit is e gazdag életműből. Brecht Kurázsi mama és gyerekei című darabban Kurázsi mamaként éppúgy felejthetetlen, mint Fassbinder Petra von Kant keserű könnyei-ben Petraként, de Böll Katharina Blum elvesztett tisztessége is revelációval hatott, amelyben Else Woltersheimt alakította. Rejtő Jenő–Hamvai Kornél Vesztegzár a Grand Hotelben című zenés vígjátékában szintén, amelyet Ascher Tamás rendezett, s amelyben Signora Rellit, a kiérdemesült primadonnát játszotta-énekelte. Schwajda György komédiáját, A szent családot a stúdiószínpad nézőterének első sorából láthattam a szerző fia, Schwajda Gergő rendezésében. Lázár Kati volt a főszereplője e rekeszizom-tornáztató darabnak, melyben egy sajnálni való ám olykor irtóztató öregasszonyt formált meg, akiről soha nem tudtuk pontosan eldönteni, mikor lódít, és mikor mond igazat. Még most is előttem a kép, amikor tőlem egy méterre, kezében apró tükröt tartva, oly vehemensen (félre)rúzsozza ajkát…

Csákányi Eszter kaposvári alakításainak sorából szintén nagy merészség lenne objektíven kiemelni bármelyiket. Így aztán maradok a szubjektivitásnál; Kálmán Imre A csárdáskirálynő nagyoperettjének bohókás Stázija, Stella A vágy villamosából, de felejthetetlen a My Fair Lady virágáruslánya, Eliza szerepében is, és kaposvári évinek csúcspontja számomra Gombrovicz Yvonne, burgundi hercegnő címszerepe.

A két művésznő régen elszerződött a Csiky Gergely Színházból, ám az itt töltött évekről, pályatársakról, szerepekről, rendezőkről mindig szeretettel beszélnek televízióban, rádióban. 2017–2018-ban egy beszélgetéssorozat zajlott a Kaposvár-jelenség színészeivel a Roxínházban; ott is így tették.

Kövess és lájkolj minket: