„A perm végén, 252 millió évvel ezelőtt a szibériai trap bazaltáras vulkánkitörése hatására bolygónkon az életkörülmények igen sanyarú fordulatot vettek, s ennek köszönhetően az állatok legnagyobb része örökre eltűnt a történelem színpadáról. Azonban a következő geológiai korban, a triászban (252-201 millió éve) annál nagyobb erővel újult meg, s amint azt a kutatók feltárták, az állatok ügyesebbé és gyorsabbá váltak.
A világ állatai közt ma drámai különbségek vannak, így egyrészt a madarak és az emlősök, másrészt a hidegvérű hüllők közt. Bár ez utóbbiak is képesek gyors mozdulatokra, nem élhetnek meg a hideg környezetben és nem képesek kitartó mozgásra. „Ugyanez a helyzet az óceánokban is” – magyarázta Dr. Fejhsziag Vu, a pekingi Gerinces Paleontológiai Intézet kutatója. „A perm végi kihalást követően a halak, rákok, puhatestűek, tengeri csillagok új vadászati stratégiákat fejlesztettek ki. Őseiknél gyorsabbá, ütőképesebbé és erősebbé váltak.”
Kínai, triász időszaki kövületeket vizsgáltak a szakemberek, s a rendkívül sokszínű halfaunában megjelenő új zsákmányejtési módszereket találtak, sok olyat, amelynek megjelenését későbbre tették eddig a kutatók.
„A triász kínai halai közt voltak olyanok, amelyek képesek voltak a kagylókat összeroppantani” – mondta Dr. Vu. „Más halak, sőt néhány hüllő is kagylótörővé vált, hatalmas fogazattal. Megtaláltuk a világ legősibb repülőhalát is, amely valószínűleg a ragadozók elöl egy új menekülési formát alkalmazott.” Voltak emellett már a mai cápákhoz hasonló, lesből támadó stratégiát követő halak is.
A szárazföldön hasonló lehetett a változás. A régi, perm időszaki hüllők lassú mozgásúak voltak terpesztett testtartással, s nem voltak kitartóak, nem tudtak egyszerre rohanni és lélegezni is. A kutatók szerint azonban a melegvérűség eredete is a triász időszakhoz köthető, a madarak és az emlősök ősei is a triász elején válhattak melegvérűvé, erre az időszakra már többé-kevésbé emeltebb testtartásúvá váltak, s ezzel hosszabb szakaszokon át tudtak gyorsan mozogni. Ez pedig valamilyen formában már melegvérűséget igénylő mozgásforma volt. Ugyanezen állatoknak ebben az időszakban alakulhatott ki a legkorábbi, testüket szigetelő szőr-, illetve tollborításuk is.
„Mindent egybevetve a tengerben és a szárazföldön is felgyorsultak az állatok, több energiát használhattak és nagyobb sebességgel mozoghattak” – magyarázta Michael Benton professzor. Az ilyen változásokat a biológusok fegyverkezési versenynek hívják. „Ha az egyik fél felgyorsul és melegvérűvé válik, akkor a másiknak is ezt kell tennie. Ez a növényevők egymás közti, illetve a ragadozók egymás közti versengést is befolyásolja, de még a ragadozó és zsákmány közötti kapcsolatokra is kihat, ha a ragadozó gyorsabbá válik, a zsákmányának is muszáj, ha el akar menekülni.”
Ezek ugyan nem új elképzelések, ám az új, hogy mind egyszerre zajlottak le a triászban, s ezek a történések a tömeges kihalási események pozitív oldalára világítanak rá. Bár a tömeges kihalás a kihaltak számára nagyon rossz hír volt, az így felszabadult ökológiai fülkék rengeteg új lehetőséget tartogattak a túlélők számára, s az újjáépítés után a korábbi élettempónál intenzívebbé vált az élővilág.”
Címlap fotó: FEJHSZIANG VU
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
