Hitelesség, pártatlanság, integritás

„Magyarország lesz a vezető nemzete az Európai Unió legnagyobb katonai műveletének, ami hatalmas felelősséggel jár” – mondja dr. Sticz László vezérőrnagy hazánk balkáni szerepvállalásának következő fejezetéről, egyben a saját feladatáról. Az MH Haderőmodernizációs és Transzformációs Parancsnokság parancsnoka 15 évnyi megszakítás nélküli osztrák vezetés után lép majd az EUFOR (European Union Force in Bosnia and Herzegovina) Althea művelet élére. Túlzás nélkül állítható, hogy ez a lépés nemcsak saját karrierjében, hanem Magyarország missziós történetében is kiemelt jelentőséggel bír.

Az 1992 és 1995 között dühöngő boszniai háború befejezése óta Magyarország mindvégig aktív szerepet vállalt a délszláv válság rendezésében. A fegyveres harcokat lezáró daytoni békeszerződés aláírását követően a Magyar Honvédség részt vett a NATO által vezetett két békefenntartó misszió, előbb az IFOR (nemzetközi végrehajtó erő, Peace Implementation Forces), majd az SFOR (stabilizációs erő, Peace Stabilization Forces) tevékenységében 1995 és 2004 között.

„A magyar katonák abban az időszakban leginkább az újjáépítésben vállaltak szerepet, illetve azokban a feladatokban jeleskedtek, ami biztosította Bosznia-Hercegovinának a háború utáni túlélését” – idézi fel a tábornok azokat az éveket, amikor az Okucsányiban állomásozó Magyar Műszaki Kontingens hidakat épített, s többek között helyre állította a híres mostari Öreg hidat.

Az országépítés időszakát követően – már EU felügyelet alatt, ahogy Sticz vezérőrnagy fogalmaz – manővererővé váltak a bosznia-hercegovinai békefenntartók, soraikban magyar katonákkal. Egy részük a műveleti színtéren szolgál, másik részük, egyre nagyobb számban törzstiszti feladatokat lát el. Hosszú évek óta magyar katonák látják el a szarajevói Butmir tábor táborparancsnoki beosztását, valamint a NATO és EUFOR parancsnokságok törzsfőnöki beosztásait. Az EUFOR esetében a törzsfőnök a parancsnokot támogatva, a teljes katonai tevékenységet összefogja. Ennek a fejlődési folyamatnak a részeként – az EUFOR törzsfőnöki beosztás betöltésének lehetőségét átadva más nemzeteknek – pályázta meg Magyarország az EUFOR Althea művelet parancsnoki pozícióját és jelölte Dr. Sticz László vezérőrnagyot. De ő hogyan jutott el idáig, többek között erről kérdeztük a tábornokot a missziós parancsnoki felkészülésének zárószakaszához közeledve.

Tábornok úr, miért fontos Magyarország missziós jelenléte a Balkánon?

Amikor egy ország saját biztonsága garantálását tervezi, akkor a külső és belső befolyásoló tényezőket egyaránt figyelembe kell vennie. Jelenleg a világban számos, minden állam biztonságát negatívan érintő tendencia tapasztalható, sok azt veszélyeztető esemény zajlik. Gondoljunk csak a régóta jelenlévő migrációra, amivel minden ország folyamatosan küzd, a vele járó nemzetközi terrorizmussal egyetemben. A koronavírus-járvány mindezt megtetézte, majd jött az orosz–ukrán háború és az izraeli–palesztin konfliktus. Az említett események jelzik, hogy saját biztonságára minden országnak kiemelt módon kell figyelnie és annak tervezését komplex módon kell megközelítenie. A Balkán és azon belül a nyugat-balkáni térség Magyarország számára rendkívüli fontossággal bír ebben a komplex megközelítésben. Nemcsak a terület közelsége, hanem azon hatások miatt is, amit egy, a régióban eszkalálódott konfliktus okozhat Európa bármely más országának. Az Európai Unió felismerte, hogy tagországai biztonságát csak úgy képes garantálni, hogy a biztonsági kockázatot hordozó térségekben gazdaságilag és politikailag egyaránt fellép; akár katonailag is. A szervezet a 2003-as szaloniki nyilatkozatával nyilvánította ki ennek a háromirányú fellépésének a szándékát, miszerint a Balkán biztonságát és ezzel együtt az EU biztonságát a tagállamok csak úgy tudják elképzelni, hogy a nyugat-balkáni országok valamilyen úton-módon európai uniós érdekszférába kerülnek. Ennek a törekvésnek a katonai megnyilvánulása, hogy a NATO által Bosznia-Hercegovinában korábban indított műveletet átvette az Európai Unió. Az ENSZ-mandátum alapján zajló EUFOR Althea jelenleg az unió legnagyobb katonai művelete. Magyarország változatlan álláspontja, hogy hazánk biztonságát a Balkánon, többek között a Nyugat-Balkánon kell megalapoznunk. A térség stabilitásának és azon keresztül az országunk biztonságának szavatolása elsődleges, együttes célkitűzés, melynek szándékát a koszovói NATO erők (Kosovo Forces, KFOR) parancsnoki pozíciójának két évvel ezelőtti betöltését követően az EUFOR misszió vezetésére beadott pályázatunkkal fejeztük ki újra.

Hogyan zajlott a pályázat elbírálása?

Első körben a szervezet katonai szintjén fogadták el a magyar pályázatot, majd szeptemberben az unió politikai és biztonsági tanácsa is jóváhagyta, illetve a napokban, a szokásos éves eljárás keretében az ENSZ-ben meghosszabbították a szervezet Bosznia-Hercegovinára vonatkozó mandátumát. A háromszintű jóváhagyással a nemzetközi döntéshozók elismerték azt, hogy Magyarország alkalmas és képes arra, hogy vezessen is egy ilyen kiemelkedő európai uniós műveletet, ne csak részt vegyen abban.

Tábornok úr, visszapillantva katonai pályájának mely szakaszai tűnnek igazán fontosnak az új megbízatásának tükrében?

Pályafutásom egyik legfontosabb állomása annak kezdete volt, amikor az általános iskola befejezését követően úgy határoztam, hogy az egri katonai kollégiumban folytatom majd a középiskolai tanulmányaimat. Onnan kezdve gyakorlatilag évről-évre olyan képességeket és tudást szereztem, amivel Egerben a katonai szocializáció olyan fokára jutottam, hogy a katonai főiskola elvégzése nem okozott nehézséget, hiszen tizennégy éves korom óta módszeresen készültem a katonai pályára. A főiskola után egy elsőlépcsős alakulatot választottam. Első beosztásomban, Zalaegerszegen egy teljesen feltöltött, gépesített lövészdandárnál kezdtem tiszti pályafutásomat. Igazán sokat tanultam arról, hogy hogyan kell egy gépesített lövésztisztnek kiképeznie a saját beosztottjait, és hogyan lehet szinten tartania és fejlesztenie a saját képességeit is.

Ahogy a beosztásaimban haladtam előre, úgy vált egyre szélesebbé a tevékenységem felelősségi spektruma és bővült egyidejűleg a látóköröm a Magyar Honvédség képességei tekintetében, zászlóaljparancsnokként pedig a Nemzetvédelmi Egyetemen nyílt lehetőségem mesterszakos (MSc) képzésre. A következő nagy vízválasztó az egyetem után jött, amikor el kellett döntenem, hogyan folytatom a pályámat. Ekkor csatlakoztam a Honvéd Vezérkarhoz, ahol megismerkedtem a védelmi tervezés és haderőtervezés alapjaival. A törzstiszti pályámat az akkori védelmi tervezési főcsoportfőnökségen kezdtem. Rögtön egy missziós feladat végrehajtásával, Koszovóba vezényeltek hathónapos időszakra, ahol a hadműveleti központban, az akkor még éppen lecsengő félben lévő háborúnak az árnyékában láttam el a feladatomat. Koszovóban tanultam meg azt, hogy milyen nemzetközi környezetben, missziós területen dolgozni, hogy egy speciális felkészültséget igénylő feladat ellátása során, rettentő nagy nyomás alatt dolgozó katonák miképp tudnak együtt olyat alkotni, ami biztosíthatja egy volt hadszíntér nyugalmát. Erre alapozva újabb mérföldkő volt a belgiumi hároméves tartós nem fegyveres külszolgálatom, mely során a NATO Szövetséges Erők Európai Főparancsnokságán (SHAPE) kamatoztathattam haderőtervezői tapasztalataimat és gyakorlatilag NATO-haderőtervezővé váltam, magyar tisztként önállóan több nemzet képességfejlesztéséért voltam felelős és megismertem a védelmi és haderőtervezés teljes spektrumát.

Hazaérkezve a Honvédelmi Minisztérium Védelmi Tervezési Főosztályán folytattam a pályafutásomat. Jó pár éven át a NATO-külszolgálat során felhalmozott tapasztalataimat kamatoztattam itthon, különböző szintű vezetői pozíciókban. Először osztályvezetőként a haditechnikai fejlesztések koordinációjáért feleltem, majd parancsnokhelyettesi és törzsfőnöki beosztásokkal a Magyar Honvédség Egészségügyi Központban és a Honvédkórházban szolgáltam, s végül 2016-ban visszatértem a haderőtervezéshez, mint haderőtervezési csoportfőnök-helyettes.

Ezt az utat bejárva hatalmas elánnal vetettem bele magam a feladatokba, miután 2016-ban lehetőségem nyílt a honvédelmi és haderőfejlesztési program beindításában részt venni. Megbízott haderőtervezési csoportfőnökként igazából az én kezeim között formálódott az az elgondolás, aminek a megvalósítását a kormány és a honvédelmi vezetés meghatározta a Magyar Honvédség részére. Ennek a tízéves fejlesztési tervnek a kidolgozásáért, papírra vetett változatáért személyesen voltam felelős. Sőt, jó pár éven át a terv megvalósításáért is én feleltem, mivel akkor rendkívül összetett volt a Haderőtervezési Csoportfőnökség feladatköre. A képességek és képességigények meghatározásától, a tervbe foglaláson keresztül azok megvalósításig, az akkor kiemelt fejlesztési és beszerzési programok irányítása is az én hatáskörömbe tartozott. Pályafutásom következő mérföldkövéhez 2022 őszén érkeztem, amikor a vezérkar főnöke által meghatározott feladatként átvettem a Magyar Honvédség Haderőmodernizációs és Transzformációs Parancsnokság parancsnoki pozícióját, és alakítottam meg valójában a parancsnokságot, melynek jelenleg is parancsnoka vagyok.

Januártól egy éven keresztül pályafutása eddigi legjelentősebb, legfelelősségteljesebb parancsnoki beosztását tölti majd be. Imponáló szakmai előélete alapján sejtette, hogy önt kérik fel?

Hónapokkal ezelőtt, amikor már látszott, hogy az Európai Unió részéről van fogadókészség a magyar EUFOR pályázat iránt, a Honvéd Vezérkar főnöke megszólított és annyit mondott, hogy arra gondolt: ezt a feladatot nekem kellene ellátnom. Kérte, hogy gondolkozzak rajta, én pedig azt jelentettem, hogy igazából nincs mit töprengeni ezen, vállalom. Mondta, hogy aludjak rá egyet. Én azt feleltem, ha alszom is rá egyet, ugyanez lesz a válaszom. Ezt követően volt egy átfogó beszélgetésem miniszter úrral is, aki alkalmasnak tartott a pozíció betöltésére. Utólag bevallhatom, hogy miután haderőtervezési csoportfőnökként már évekkel ezelőtt tudtam, hogy Magyarország tervezi az EUFOR Althea művelet parancsnoki beosztásának átvételét, a hír hallatán azonnal ráállítottam magam erre a pályára, mert potenciális jelöltnek éreztem magam.

Ez akkor segíti most a felkészülését.

Tulajdonképpen igen. A hivatalos jelölésemet követően ki kellett választanom a leendő közvetlen kollégáimat, mivel a rendkívül összetett felkészítési folyamat nem egyszemélyes eljárás; ahogy a bosznia-hercegovinai missziót, úgy a felkészülést is együtt hajtja végre a kijelölt csapat. Az általános katonai ismereteink felfrissítését követően a különböző szakterületek képviselői készítették fel a törzset, ami roppant időigényes procedúra, ugyanakkor rendkívül hasznos, mert ennek révén egyre többet tudunk, egyre felkészültebbnek érezzük magunkat. Mindez kiegészül azzal, hogy meg kell ismernünk az Althea művelethez kapcsolódó uniós politikai és katonai struktúra vezetőit, ami több külföldi utazással is együtt jár. A bemutatkozó látogatások alkalmával meghallgatom a magas beosztású vendéglátóink iránymutatását az elkövetkező egyéves parancsnoki időszakra vonatkozólag, s természetesen én is ismertetem a saját parancsnoki célkitűzéseim. Jelenleg az EUFOR Althea műveletet katonai erővel támogató nemzetek katonai vezetőivel zajlanak a személyes találkozók – az adott országok által biztosított képességek megismerésére összpontosítva. Ez a fajta interakció alapja a sikeres jövőbeni együttműködésnek. A külföldi utazások következő szintje maga a missziós terület meglátogatása. A helyszíni ismeretek, tapasztalatok, információk összegyűjtése a legfontosabb, mivel azokat így mi magunk feldolgozva már a felkészülésünk során be tudjuk építeni a saját tevékenységünkbe.

A magyar katonák a Balkánon Bosznia-Hercegovina mellett Koszovóban is szolgálnak misszióban. Adaptálhatóak az ottani tapasztalatok?

A felkészülésünk fontos része, hogy a koszovói missziót is megismerjük, így a közelmúltban a KFOR-nál is jártunk. Koszovóban begyűjtöttünk minden információt arról, hogy a bosznia-hercegovinaihoz hasonló, de nem megegyező műveletet végrehajtó KFOR milyen kihívásokkal találja magát szembe: milyen az, amikor egy olyan környezetben kell feladatot végrehajtani, ahol semmi sem tisztán fehér és fekete, ahol a katonai képességek és a politikai irányvonalak komplexitása határozza meg az adott mandátum végrehajtásának módját. A koszovói utunk mellett az eddigi szarajevói látogatásaink is rendkívül hasznosnak bizonyultak. A csapatommal mindent megteszünk annak érdekében, hogy a januári parancsnoki átadásig-átvételig mindenre teljes mértékben felkészüljünk. A hosszú és alapos felkészítést követően december közepére érjük majd el a teljes készenléti helyzetet.

Parancsnokként a megfelelő vezetési és munkastílus kialakítását vagy a misszió konkrét céljainak követését tartja meghatározóbbnak a siker érdekében?

Úgy gondolom, hogy a siker kulcsa a kettő ötvözete minden esetben, nem csak missziós területen. Minden egyes katonai vezetőnek megvan a saját elképzelése a hatékony vezetési stílusról, a szocializációja során megszerzett ismereteit, tapasztalatait beforgatja a katonai vezetési rendszerébe. Úgy vélem, meghatározó, hogy az összetett missziós rendszerben a katonai vezető miképp tudja ezt a nagyon sok, ráadásul több nemzetből érkező katonák által képviselt tudást és képességet nemzetközi színtéren, egy nemzetközi feladat és cél érdekében összehangolni. Amennyiben a vezető képes megnyerni és maga mögé állítani az alárendeltjeit, képes összehangolni a közös tevékenységet, akkor a vezetés oldaláról mindenféleképpen biztosította az alapokat ahhoz, hogy a missziós műveletet mindig meghatározó, az amúgy sem egyszerű alapszituációt tovább nehezítő bonyolult helyi körülményrendszer miatt jelentkező kihívásokat kezelni tudja. A megfelelő vezetési stílus mellett szükséges az alapvetések és prioritások kitűzése, ezeket a 2024-es magyar parancsnoki évre vonatkozóan már megfogalmaztunk. Ezek alapján, de minden egyes nemzetközi környezetben végrehajtandó feladat esetén is alapvető elvárás, hogy a jelenlévő katonai erő felkészült legyen és így hitelesen tudjon tevékenykedni. Bosznia-Hercegovinában különösen fontos a feladatok pártatlan végrehajtása. Ugyancsak meghatározó lesz, hogy integrálni tudjuk a képességeket, a körülményeket és a lehetőségeket, így szavatolva a békét és biztonságot Bosznia-Hercegovina népének. Hitelessé kell válnunk a helyiek szemében, ha ezt megvalósítjuk, akkor tudunk szükség esetén, az alapfeladat határozatait betartva, hatékonyan beavatkozni.

Az EUFOR parancsnokát adó nemzet biztosítja a misszió MEDEVAC (medical evacuation) képességét. Ezt hogyan valósítjuk meg?

A MEDEVAC olyan, bármilyen körülmények között, nappal és éjszaka egyaránt biztosítandó légi kutató-mentő és légi kiürítési képességet jelent, amely elsősorban a segítségre szoruló katonákat szolgálja, de szükség esetén a civileknek is biztosítja a túlélést. Erre a dinamikus, gyors, egészségügyi célú kiürítési képességre a MH Egészségügyi Központ és az Észak-pesti Centrumkórház Honvédkórház közös szakembergárdája készült fel a helikoptercsapatunkkal együtt, miután a parancsnoki pozícióval nekünk magyaroknak közepes szállítóhelikopter képességet, illetve MEDEVAC eszközöket is biztosítanunk kell. Utóbbiakat már a haderőfejlesztési program keretében beszerzett új haditechnikai eszközök, a H145-ös helikopterek használatával. A nyári szlovéniai árvíz idején nyújtott segítségünkkel a légi kiürítő képességünket részben már teszteltük, de így összevontan, a katonaegészségügy és a légierő személyzete együtt még nem hajtott végre élesben ehhez hasonló feladatot.

Akkor most a Magyar Honvédség új eszközei is vizsgáznak Bosznia-Hercegovinában?

Igen. Amikor missziós területre viszünk egy új technikát vagy képességet, akkor az mindig egy olyan jellegű éles próba, ami megmutatja: bármikor, bárhol képesek vagyunk az adott eszköz vagy képesség alkalmazására. Örömmel mondhatom, hogy valóban így van. A Bosznia-Hercegovinában használt haditechnikai eszközeink kapcsán megemlíteném, hogy a manőver alegységeinkben is már új felszereléssel, az új, hazai gyártású kézifegyvereinkkel vannak jelen a katonáink. Minden olyan modernizált harcászati felszerelés a rendelkezésükre áll, amely felvértezi őket arra, hogy bármikor, bármilyen körülmények között képesek legyenek végrehajtani a feladatukat. Nyilván egy ilyen misszióban az ő potenciális feladatrendszerük eléggé széles lehet. A bosznia-hercegovinai békefenntartó tevékenységek kapcsán az eddigi missziós tapasztalatokat figyelembe véve a lehetséges tömegkezelési és tömegoszlatási feladatokra kiemelten készülünk, úgyszintén teljes felszereléssel, új eszközökkel. Ezenkívül hazánk tűzszerész képességet biztosít még az Althea művelet számára, ugyanis Bosznia-Hercegovina sajnos még mindig a világ egyik legjobban elaknásított állama, az ország területének jelentős része még nincs mentesítve. Az EUFOR Althea egyik feladata a folyamatosan zajló aknamentesítés támogatása, együttműködve a helyi speciális műszaki alegységekkel. Az idehaza is állandóan éles bevetésen, magas színvonalon dolgozó szakembereink tűzszerész kutyáikkal ebben a feladatban vesznek rész, más nemzetek szakembereivel egy alegységben.

A magyar parancsnokság évében összesen hány fővel vesz részt hazánk az EUFOR Althea tevékenységében?

Az eddigi létszám közel háromszorosával, mintegy négyszáz fővel. Bosznia-Hercegovinában mintegy kétszázötvenen leszünk jelen, Magyarországról pedig hozzávetőlegesen további százötven fő támogatja a műveletet, annak érdekében, hogy 2024-ben is sikeresen helytálljunk.

Tábornok úr, milyen személyes célt fogalmazott meg a kiküldetése kapcsán?

Én azért leszek ott, hogy az EUFOR Althea parancsnokaként biztosítsam, hogy Bosznia-Hercegovina vezetői, az ország különböző kormányzati szervei és lakossága a misszió részéről megkapják a nemzetközi katonai erők támogatását a biztonságos és élhető környezet megteremtésében és fenntartásában, illetve abban, hogy az európai uniós integrációs folyamatokat minél hatékonyabban tudják irányítani.”