szerkeszto 
„A Hamász október 7-i támadása óta eltelt négy hétben Izraelben olyan mély átalakulás kezdődött el, amely még évekig érezteti majd hatását. Ahogy az izraeli erők megkezdik a Hamász legyőzését célzó szárazföldi hadjárat nehezebb szakaszait, két téma vált különösen fontossá.
Először is, döntő fontosságú megérteni, hogy ez nem csak egy újabb konfliktus a Gázai övezetben. A sikerhez az országnak egy kivételes méretű és nehézségű háborút kell elviselnie, amely akár hónapokig is eltarthat.
Izraelnek a hosszú háborúk paradigmáiból merített katonai stratégiákat kell alkalmaznia egy többéves terrorellenes kampány mellett, amely diplomáciai, információs és gazdasági eszközöket is felhasznál. Ebben az átfogó misszióban az izraeli erők sokat tanulhatnak a korábbi hadjáratokból, beleértve az ország történelmének korábbi korszakaiból is. Ugyanakkor határozottnak, türelmesnek és mozgékonynak kell lenniük egy olyan háborúban, amely sok szempontból különbözik minden korábbi izraeli háborútól − írja a Foreign Affairs hasábjain Assaf Orion, az Izraeli Védelmi Erők vezérkarának korábbi stratégiai tervezésért felelős vezetője.
A második felismerés az, hogy a Hamász halálbrigádjai által legalább 1400 izraeli lemészárlása Izrael meglévő biztonsági stratégiájának katasztrofális összeomlását jelentette. Az izraeli hírszerzés és biztonsági erők, valamint a kormányon belüli felügyelőik kudarcát nem lehet eléggé hangsúlyozni. A régi elrettentési modell – amely azt feltételezte, hogy a Hamászt technológiai védelemmel és alkalmi, korlátozott elrettentő műveletekkel meg lehet fékezni a Gázai övezetben – megbukott. Az izraeli védelmi intézménynek minden szinten új, merész megközelítéseket kell fontolóra vennie, hogy a jövőben megelőzze az ehhez hasonló katasztrófákat.
Ebben a tekintetben Izrael politikai és biztonsági vezetésének sok mindenért felelnie kell. Bár a teljes részleteket még nem sikerült feltárni, már most súlyos megállapítások láttak napvilágot. A potenciális figyelmeztető jeleket figyelmen kívül hagyták, elutasították vagy lekicsinyelték, és az elhibázott biztonsági prioritások még halálosabbá tehették a támadást. Amellett, hogy átfogó utólagos vizsgálatot kell lefolytatni arról, hogy mit rontottak el, az izraeli közvélemény teljes elszámolást fog követelni Benjamin Netanjahu miniszterelnöktől a saját szerepéről a katasztrófában.
Sok múlik majd azon, hogy Izrael mennyire tudja elérni a Hamász elleni háborús céljait, és milyen gyorsan tud új és hatékony biztonsági paradigmát kialakítani a konfliktus nyomán. A Gázai övezeten túl Izraelnek foglalkoznia kell az Irán által támogatott fenyegetések és fegyveres csoportok szélesebb körű hálózatával, amely most több fronton fenyegeti az országot. Ezek közé tartoznak az Irakból, Libanonból, Szíriából és Jemenből, valamint a ciszjordániai palesztin lakosságon belülről érkező fenyegetések.
Az elrettentés téveszméje
Az elrettentő modell, amely korábban a Gázával szembeni izraeli biztonságpolitikát irányította, hosszú évek alatt alakult ki. Miután Izrael 2005-ben kivonult a Gázai övezetből, és a Hamász 2007-ben erőszakkal átvette az övezet irányítását, az izraeli kormány a Hamász és a Palesztin Iszlám Dzsihád (PIJ) megfékezésére törekedett, a hírszerzés korai figyelmeztetéseire, az erős határvédelemre és a további agresszió elrettentésére szolgáló alkalmi erőszak alkalmazására támaszkodva.
Meglehetősen gyakran voltak fellángolások, amelyek nagyobb katonai konfliktusokká fajultak, mint 2006-ban, 2008-ban, 2012-ben, 2014-ben, 2021-ben, 2022-ben és 2023 májusában. Mindegyik ilyen művelet során világossá vált, hogy a Hamász egyre erősebb és jobb fegyvereket szerzett be, többek között nagyobb hatótávolságú, nagyobb robbanófejjel ellátott rakétákat, valamint drónokat, amelyek légi és tengeri fenyegetést jelenthetnek.
Az is nyilvánvalóvá vált, hogy a Hamász nagy és egyre kifinomultabb föld alatti alagúthálózatot épít. A Hamász valamennyi konfliktus során mindent megtett, hogy áttörje Izrael védelmét, és elérje a Gáza határát körülvevő településeket. De Izrael rakétaelhárítása is javult, ahogyan az alagutak elleni védelme is, és ezek a Hamász-műveletek többnyire kudarcot vallottak – mind a földön, a föld alatt, a levegőben és a tengeren.
A Hamász növekvő képességei ellenére ezek a kudarcok meggyőzték Izraelt arról, hogy védelmi stratégiája működik: a Hamász képtelen volt hatékonyan csapást mérni Izrael lakosságára; és jelentős megtorlással kellett szembenéznie, ha ilyen csapásokat kísérelt meg, és anyagi támogatással lehetett jutalmazni a nyugalom megőrzéséért. Izraeli tisztviselők arra a következtetésre is jutottak, hogy a Hamász erőinek teljes megsemmisítése túlságosan költséges lenne, és veszélyes új problémákat okozhatna. Ezt a feltételezést nyugati tisztviselők is széles körben osztották: attól tartottak, hogy a Hamász megdöntése hatalmi vákuumot eredményezne, amelyet Izraelnek a Gázai övezet közvetlen irányításával kellene betöltenie – egy olyan megoldást, amelyet Izrael már régóta került.
Kettős elszámolás
Szinte azonnal
összeomlottak azok az elképzelések, politikák és meggyőződések, amelyek oly sokáig irányították az izraeli biztonsági doktrínát.
Ezek között szerepeltek azok a feltételezések, hogy a palesztin konfliktus megfékezhető, hogy a Hamász a saját kormányzását és a Gázai övezet gazdasági jólétét a dzsihádista ideológiája és az Izraelre vonatkozó népirtási tervei elé helyezte, és hogy elegendő, ha a Hamászénál jóval erősebb hadsereggel rendelkezünk. Szinte axiómává vált, hogy a fejlett szárazföldi és légvédelmi technológiák – mint például a határkerítés és a Vaskupola – alkalmazása, a kívülről érkező légicsapások alkalmi igénybevételével megakadályozhatja a nagyobb támadásokat, lehetővé téve az izraeliek számára, hogy mérsékelt költségekkel és viszonylag korlátozott létszámmal féken tartsák a Hamászt.
Az izraeliek tudják, hogy
nincs visszaút a régi modellhez.
November 1-jén a Hamász politikai irodájának tagja, Ghazi Hamad azt mondta, hogy a Hamász addig fogja ismételni az ilyen támadásokat, amíg Izrael meg nem semmisül. Ha nem semlegesítik a Hamászt, az október 7-i borzalmak az ország minden otthonában megismétlődhetnek. Ezért, ellentétben minden korábbi gázai hadjárattal, az izraeli erőknek nem csak az elrettentő erőt kell helyreállítaniuk, hanem teljesen meg kell szüntetniük a Hamász fenyegetését.
A támadások óta ez a kampány folyamatosan, lépésről lépésre halad előre. A támadásokat követő napokban az izraeli Déli Parancsnokság lezárta a gázai határt, megakadályozva az Izraelbe irányuló további támadásokat, és elfogva vagy megölve az izraeli földön maradt terroristákat. A Központi Parancsnokság megkezdte a Hamász több száz tagjának letartóztatását Ciszjordániában, ahol a Hamász a Palesztin Hatóság aláásására és az Izrael elleni terror elősegítésére törekszik, valamint a palesztin városokból és menekülttáborokból érkező aktív fenyegetések meghiúsítását. Eközben az izraeli légierő a Gázai övezetben a Hamász több ezer célpontjára mért csapást. Végül október 27-én az izraeli szárazföldi erők bevonultak a Gázai övezetbe, és lassan elkezdtek előrenyomulni Gáza város felé, amely a Hamász politikai szervezetének és terrorhadseregének központja.
Új Gáza, új Izrael
Miután Izrael elérte katonai céljait a Hamász ellen, még komolyabb kérdésekkel kell foglalkoznia. Az első az, hogy hogyan stabilizálja Gázát. Izrael nem lehet felelős Gáza irányításáért, de az izraeli kormánynak felelősségteljesen kell eljárnia, és lehetővé kell tennie az érdekelt felek és partnerek számára, hogy gondoskodjanak az ott élő palesztin polgári lakosság szükségleteiről, és megakadályozzák a terrorista fenyegetések újbóli felbukkanását.
A globális és regionális partnerek, köztük az Öböl-államok, valamint az Ábrahám Megállapodás tagjai és Izrael régebbi regionális partnerei, Egyiptom és Jordánia, kulcsfontosságúak lesznek egy mérsékelt, legitim és felelős palesztin kormányzat támogatásában; politikai hátteret és pénzügyi támogatást nyújtanak; és segítenek neki az újjáépítés, a kormányzás, a deradikalizálás és a stabilizáció feladatával szembenézni.
Izrael számára a legfontosabb az lesz, hogy
új biztonsági megközelítést dolgozzon ki határainak védelmére és lakosságának biztonságban tartására. Végső soron Izrael nemzetbiztonsága otthon kezdődik.
A Netanjahu-kormány 2022 decemberében történt megalakulása után a kormány igazságügyi „reformjával” kapcsolatos politikai zavargások és tüntetések hónapokig söpörtek végig az országon, ami gyengítette ellenálló képességét, védelmét és elrettentő erejét, valamint hozzájárult ahhoz, hogy ellenségei úgy érezzék, megérett a támadás. A ciszjordániai viszályok arra a területre vonzották az erőket és a figyelmet, a gázai határ rovására, miközben a Hamásszal a gazdasági intézkedésekről való megegyezés fenntartása elmélyítette azt a közös meggyőződést, hogy az eszkaláció valószínűtlen. Mindezek a tényezők hozzájárultak azokhoz a katasztrofális hírszerzési, katonai és politikai hibákhoz, amelyek lehetővé tették október 7-ét.”
Címlap fotó: Izraeli harckocsiegység Izrael déli részén 2023. október 14-én© Fotó Marcus Yam / Getty Images Hungary
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
About the Author
Kós Zoltán 
Nagy István