Európa jövőjében egy dolog tűnik biztosnak: 2024 június elején európai parlamenti választások lesznek. Az már azonban kétséges, hogy e néhány nap megrengeti-e Európát.
A konzervatív erők hatalomátvételre hajtanak. Van okuk bizakodásra, hiszen az elmúlt évek fejleményei nyomán az EU-tagállamok többségében konzervatív kormányok vannak.
A liberálisok abban bíznak, hogy a válság, az ukrajnai háború, most a palesztin-izraeli háború, a szélsőségektől való félelem szinte vallásszerű választásra kényszeríti az embereket: vagy ide, vagy oda, átmenet nincs! A lengyel és a spanyol választások is azt mutatják, hogy bármi megtörténhet. És ha valóban így lesz, felgyorsulhat a nemzetek feletti európai egyesült államok megteremtése.
A vita arról folyik, hogy a nemzetek Európája vagy a nemzetek feletti Európa hozza-e vissza a kontinenst a szakadék széléről és biztosítja az európai kapitalizmus további létét.
Mindkét politikai tábor úgy állítja be, hogy csak e két alternatíva létezik. Nem lehet harmadik út a kínai modell, a szocializmus lehetőségét pedig ki se szabad ejteni a szájunkon.
De vajon így van-e? Tényleg nincs más kérdés és nincs más választási lehetőség?
Az EU annak idején a németek és a franciák megállapodására épült. Eldöntötték, hogy ketten fogják irányitani Európát. Amerika erre áldását és nem utolsó sorban a pénzét adta. Ez a konstrukció évtizedeken át jól működött.
Igen ám, de közbe jött néhány dolog. Amerika meggyengült, és világuralmi szerepének megtartása érdekében az EU-t teljesen magához láncolta. A kelet-európai tőkés erők megerősödtek és beleszólást akarnak az EU ügyeibe. Kína pedig ma már nem csak gazdaságilag hagyta le az EU-t, hanem civilizációs kihívást jelent az egész tőkés világnak.
A tőke tudja, hogy nem alhat teljesen nyugodtan. Európa dolgozó tömegei még nem szerveződtek az EU megdöntésére képes erővé, de a forradalmi helyzet lehetőségével egyre többen számolnak és készülnek is rá.
Látnunk kell, hogy az EP-választások a tőkés erők egymás elleni küzdelméről szólnak. Akár a konzervatívok koncepciója győz, akár a liberálisoké, az tőkés modell lesz. Olyan integráció, amely célja tőke, a pénz uralmának megszilárdítása Európában.
Joggal kérdezhetik, hogy ha így van, akkor miért támogatjuk mi is a nemzetek Európáját. A nemzetek feletti európai állam azt jelenti, hogy a tőke minden országban azonos rend alapján, azonos szabályok alapján működő adóhivatalokkal, bíróságokkal, rendőrségekkel zsákmányolja ki a tömegeket. Ez végképpen eltünteti a demokráciát. Totális ellenőrzés, totális leszámolás!
A nemzetállamok megmaradása esetén a dolgozói tömegeknek több eszközük marad. Több marad a nemzeti sajátosságokat kifejező intézményekből, amelyeket az ottani dolgozó tömegek megszoktak és ismernek. Tudjuk, hogy a legrosszabb demokrácia is több lehetőséget ad, mint a nyílt diktatúra, amit a tőke globális európai uralma hoz magával.
Ezért üdvözöljük a magyar konzervatív erők küzdelmét az EU liberális erőivel szemben. Ugyanakkor nem titkoljuk a kételyeinket. Egyrészt, nem látjuk garantáltnak, hogy az európai konzervatív erők képesek legyőzni a liberálisokat.
Másrészt, és ez a döntő, tudjuk, hogy a konzervatívok győzelme sem oldaná meg a kapitalizmus válságát. Továbbra is a pénz, a profitérdek döntene el mindent, és nem a néptömegek érdekei.
A kérdés ugyanis nem az, hogy a kapitalizmus konzervatív vagy liberális modellje-e a jobb. A kérdés más: képes-e a kapitalizmus biztosítani Európa népeinek túlélését és fejlődését vagy egy más társadalmi rendszerrel, a szocializmussal kell felváltani?
Sok politikus bírálja az EU-t. De az EU bírálata a tőke bírálata nélkül legfeljebb lázcsillapítónak jó, és nem gyógyulást hozó szernek.
Vannak, akik bíráljak az EU-t is, a kapitalizmust is. De a tőkés rendszer bírálata a szocializmus szükségességének elismerése nélkül nem több, mint politikai önkielégítés.
Az EU válságát a kapitalizmus válsága okozza. A megoldást is itt kell keresni. Bármilyen tőkés „gyógyszer” csak enyhíti a kínlódást, elnapolja az exitálását, azaz a kapitalizmus pusztulását.
Az elmúlt évszázadok során felhalmozott értékeket, a népek munkájának eredményeit csak akkor lehet megőrizni, ha világunk nagy gépezetében cseréljük a szoftvert, az operációs rendszert. A tőke profitérdekét érvényesítő szoftvert le kell cserélni a népek érdekeit szolgáló rendszerrel.
Az európai parlamenti választásokon nekünk nem az EU és a kapitalizmus megmentéséhez kell ötleteket adni. Ezt teszi az összes párt rajtunk kívül. A Munkáspárt dolga megmutatni, hogy tőke profitérdekére épülő rendszert kell megszüntetni és akkor megtaláljál a kiutat a válságból is, a háborúból is, a szegénységből is.
