„Az első polgári származású magyar miniszterelnök háromszor alakíthatott kormányt, ötször volt pénzügyminiszter, de tizenegy miniszteri posztot is betöltött. Nevéhez fűződik a kötelező polgári házasság, az állami anyakönyvvezetés, a vallás szabad gyakorlatának bevezetése, de az első igazi adóreform is. Az általa megálmodott kispesti munkástelepet napjainkban is Wekerletelepnek nevezik. Ma 175 éve született Wekerle Sándor.
Tudta azt, hogy Wekerle Sándor
- folyékonyan beszélt latinul?
- annyira szenvedélyes dohányos volt, hogy verset írt Pipámhoz címmel?
- fiatal korában mintegy tíz évig aktív szabadkőműves volt?
- nevéhez fűződik az aranyvaluta bevezetése 1892-ben?
- első köztéri szobrát csak halála után 87 évvel, 2008-ban állították fel a kispesti Wekerletelepen?
Ki volt Wekerle Sándor, akit Ferenc József „kedves doktor Wekerlének” szólított, míg Otto von Bismarck német kancellár a legzseniálisabb államférfi jelzővel illetett?
Államtitkár, miniszter, kormányfő
1848. november 14-én született Móron sváb származású polgári családban. Az elemi iskolát a móri kapucinusoknál már négyéves korában megkezdte, majd tanulmányait a székesfehérvári cisztercieknél folytatta, ahol 1867-ben kitűnő eredménnyel érettségizett. A fővárosban tanult jog- és államtudományokat. A doktori oklevél megszerzése után külföldi tanulmányútra indult, ahonnan hazatérve fogalmazó a Pénzügyminisztériumban. 1878-ban az elnöki osztály titkára lett, amelynek később a vezetését is rábízták. 1886-ban Tisza Kálmán pénzügyminiszter államtitkárává nevezte ki. Nem sokkal később a bobrói választókerületben nyert parlamenti képviselői mandátumot.
Az Országgyűlésben elsőrangú szónokként szerzett hírnevet.
Kezdeményező szerepet vállalt a századforduló magyar gazdasági fellendülését megalapozó cukor-, szesz- és fogyasztási adókról, a dohányjövedékről, a regálék megváltásáról és az államadósságok konverziójáról szóló törvényjavaslatok előkészítésében. Törvény-előkészítő munkája elismeréseként a Tisza-kormányban 1889. április 9-én pénzügyminiszternek nevezték ki. A kormány bukása után a Szapáry-kabinetben is megtartotta a pénzügyi tárcát. Amikor Szapáry Gyula gróf lemondott a miniszterelnökségről, első polgári származású magyar kormányfőként 1892. november 21-én Wekerle Sándor lett az utódja.
A polgáriasodás kiszélesítése
Első kormányához fűződik az államháztartás egyensúlyának helyreállítása, a költségvetési deficit eltüntetése, az aranyvalutára való áttérés megszervezése, vagy a pénzügyi közigazgatás megszervezése. A kabinet tagja volt többek között Andrássy Gyula (a király személye körüli miniszter), Eötvös Loránd (vallás és közoktatás), Festetics Andor (földművelésügy), Fejérváry Géza (honvédelem) és Szilágyi Dezső (igazságügy).
A Wekerle-kormány úttörő szerepet vállalt a polgáriasodás kiszélesítésében, a magyar jogi és közigazgatási rendszernek az európai jogrendhez igazodásában. Napjainkban ezt a folyamatot nevezik jogharmonizációnak.
Az általa előterjesztett egyházpolitikai reformok egyidejűleg törekedtek a feudális közjogi elemek felszámolására és a különböző társadalmi rétegek, mindenekelőtt a nők jogegyenlőségének biztosítására.
Javaslatai közé tartoztak például a kötelező polgári házasságról, az állami anyakönyvvezetésről, a gyermekek vallásáról, a zsidó felekezet recepciójáról és a vallás szabad gyakorlásáról szóló törvénytervezetek.
Miután a főrendiház a képviselőház által már megszavazott polgári házassági törvényjavaslatot elvetette, Wekerle 1894 júniusában benyújtotta lemondását. A történethez hozzátartozik, hogy az udvari méltóságok közül azok, akik a liberális reform hívei voltak, nem jöttek el Bécsből a szavazásra, illetve azt megelőzően Ferenc József nem volt hajlandó a miniszterelnök kérésének eleget téve a kormányjavaslatot támogató új főrendeket kinevezni.
Az új kormány megalakításával megbízott Khuen-Héderváry Károly horvát bán azonban nem tudott feladatának megfelelni, így Ferenc József 1894. június 9-én újfent a lemondott kormányt léptette hivatalba. A Wekerle-kormánynak – az izraeliták recepciójáról és a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslatok kivételével – sikerült az év végéig az egyházpolitikai reformjavaslatokat keresztülvinni. Történelmi tette volt 1894-ben az uralkodó Ferenc József tiltásával szembeszállva Kossuth Lajos méltó temetésének budapesti megszervezése.
Miután ismét úgy érezte, hogy nem élvezi a korona teljes bizalmát, 1894. december 23-án másodízben is beterjesztette kabinetje lemondását. 1896 és 1906 között a közigazgatási bíróság elnöke, és ugyancsak 1896-tól az Országos Ipartanács elnöke. Utóbbi megbízatását egészen 1918-ig látta el.
A tömeges kivándorlás megállítása
A második Wekerle-kormány 1906-ban alakult meg. A miniszterelnöki program a kormány eredményes működésének három súlypontját jelölte meg:
- az állami szükségletek fedezéséhez elengedhetetlen bevételek megteremtését,
- az általános szavazati jog bevezetését és
- hazánk kulturális és gazdasági fejlődésének ösztönzését.
Helyet kapott a programban a szervezett és tömeges kivándorlás megállításának igénye, „hogy útját álljuk a hitegetéseknek és a kalandos vágyak felkeltésének”.
Kezdeményezte a vidéki gazdasági munkásházak felépítését, majd 1908-ban az állami munkáslakások építését. Nem volt hálátlan az utókor: az 1910-re felépült kispesti munkástelepet az ott lakók ma is Wekerletelepnek nevezik.
Nevéhez fűződik úgyszintén az 1909. évi adóreform, amely a magyar adójog történetében ritka kivételként az adóterhek növelése helyett az adóbevételek újraelosztására irányult:
az adóreformot nem a kincstár jövedelmének szaporítására kívánjuk felhasználni, hanem az előálló többjövedelmet […] a nép legszegényebb rétegeit aránytalanul terhelő adóknak leszállítására, illetve teljes megszüntetésére kívánjuk fordítani.
A reformcsomag részeként fogadtatta el a házadóról, a járadékadóról, a vállalatok kereseti adójáról, a jövedelemadóról és a közadók kezeléséről szóló törvényeket. Ebben a rendszerben a személyi jövedelemadó adóalanya a családfő lett, miközben a családtagok jövedelme összeadódott. A létminimum adómentessé vált, a gyermekek után pedig adókedvezmény járt. A reform a háború miatt csak 1922-ben lépett életbe.
Emlékét nóták is megörökítették
1910-ben visszavonult a politikától. Bár cukorbetegsége egyre jobban elhatalmasodott rajta, IV. Károly kérésére 1917. augusztus 23-tól 1918. október 31-ig mégis vállalta harmadik kormányának megalakítását, és azt a nem könnyű feladatot, hogy kivezesse Magyarországot a vesztes háborúból. A proletárdiktatúra alatt túszként tartották fogva a súlyosan beteg politikust. Először fogházban őrizték, majd szanatóriumba szállították. A tanácsköztársaság bukása után már csak szakmai tisztségeket vállalt.
Munkásságáról elismerően szólt ismert kortársa, a történelem kimagasló személyisége, Otto von Bismarck, a Német Császárság első kancellárja:
Wekerle úr, akit a magyarok a mi földünkről kaptak, úgy látszik, a legzseniálisabb államférfiúnak bontakozik ki. Még Tisza Kálmánt is felülmúlhatja. Van azonban mindenesetre egy hibája: túlságosan demokratikus hajlandóságú. Tisza akaraterejével kormányzott, Wekerle ellenben meggyőződéssel.
1921. augusztus 26-án halt meg. Halálát a korabeli dokumentumok szerint az egész ország gyászolta. Wekerle a maga korában a legnépszerűbb politikusok egyike volt, akinek emlékét nóták is megörökítették.
Terek, utcák viselték a nevét, majd a szocializmus alatt ezeket mind átnevezték, Wekerle Sándort száműzték a történelemből
– állapította meg szomorúan dédunokája, Patay Géza.
A rendszerváltozás után kezdődhetett Wekerle „történelmi rehabilitációja”. Szülővárosában, Móron 1990-től az egyik főutca, 2002-től a szabadidőközpont viseli nevét, és 2011-től itt áll a köztéri emlékműve. 2014-ben avatták fel a Lamberg-kastély földszintjén a Wekerle kiállítást. A Wekerle-alapítvány pedig minden évben Móron adja át a Wekerle Sándor-életműdíjat jeles közgazdászoknak.”
Címlap fotó: Wekerle Sándor harmadszorra is miniszterelnök. Forrás: Vasárnapi Újság 34. szám, 1917. augusztus 26. 543. o.
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
