7. hagyományos újévi túra – eső utáni tavaszias időjárás, napsütés csípős széllel…
Kós Zoltán 
7. hagyományos újévi túra – eső utáni tavaszias időjárás, napsütés csípős széllel...
„Ismét újévi kijózanító (zsírégető) túrát szervezett a Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület, immár hetedik alkalommal.
Közel félszáz elszánt természetbarát gyűlt össze a Boldog Gizella templom parkolójában Újév délutánján és útközben is többen csatlakoztak hozzánk. Néhányan hozták magukkal a szilveszteri őrület után szabadba vágyó négylábú társaikat is.
Remek hangulatban, valóban a tiszta levegőn felfrissülve vágott neki a már összeszokott társaság – szerencsére ismét új tagokkal kiegészülve – a rendhagyó kirándulásnak.
6 km gyaloglást terveztünk, a szőlőhegy frekventált, lakott (így jól járható utakkal ellátott) területein és többek által ismeretlen tájakon keresztül. Hagyományos újévi túránk célja a Berzsenyi-obeliszk és az újjáépített Sóhajok-hídja felkeresése volt – és persze az, hogy a résztvevők jókat tudjanak beszélgetni.
Szépen felújított kőszórásos utak, néha sáros, de gyalogosan járható szakaszok vártak ránk.
A Boldog Gizella templomtól indultunk. A zöld háromszög jelzés a Fürdő alatt, a Szent János-árok hídjától indul a „zöld +” jelzésből elágazva, és a Berzsenyi-obeliszk a végállomása.
A Boldog Gizella utca (még mindig) szórt köves útján a rejtélyes módon épülő és omladozó Gyógyszálló és a Fürdő között jutottunk el a Rózsa utca végéhez. Itt balra kanyarodva elénk tárult a szőlőhegy egyik legszebb része, rálátással a Forgách-pincére. Rövid kaptató után jobbra kanyarodva egy viszonylag sűrűn lakott és gondozott (meglepő módon a helyi szokásoktól eltérően még utcanévvel nem ellátott) zártkerti szakasz után ismét balra fordulva egy újabb meredek út után jutottunk el az emlékhelyhez.
A Barátok szőlőjében (Gombai-hegy, kisgombai Alsó Öreg-hegy), a Rózsa utcától nyugatra található a Berzsenyi obeliszk. Itt volt Berzsenyi Dániel szőlőbirtoka (22 hold szőlő).
A niklai remete, Dani uraság a szüretek idejét minden évben a kisgombai szőlőjében töltötte, ahol szép pincehajléka, présháza volt. Az obeliszken két évszám áll: 1776-1836, a költő születésének és halálának dátuma.
Rövid pihenő és egy koccintás után elhagytuk a város zaját. Kanyargós utakon jutottunk el a Nagy-hegy lábához. Az elágazótól a „zöld sáv” jelzést követve a „hegy” alatt közelítettük meg a Sóhajok-hídját.
A híd az elmúlt években életveszélyessé vált. Egy éve összejött egy lelkes csapat azzal a szándékkal, hogy felújítják a leromlott állapotú faszerkezetet. A Bönge az utóbbi 10-15 évben a hordalékok miatt veszített a mélységéből, viszont több helyen elkezdett beomlani a partoldal, így a híd környezetében is. A felújítás megszervezését felvállaló Ipartestület tagjai és a támogatóik a terepszemle után arra az elhatározásra jutottak, hogy már nem lehet a jelenlegi szerkezetet biztonságosan felújítani, újat kell építeni. A gyors elhatározást tettek követték. Elindult egy folyamat, megállíthatatlanul.
Köszönet jár a támogatóknak és a munkálatokban résztvevőknek egyaránt!
Az új híd szélesebb, a kerékpárosokra is gondolva rámpa vezet fel mindkét végére lépcső helyett és a szakadékban mindkét oldalt kapott egy-egy stabilizáló alátámasztást. A híd fesztávolsága kb. 10 méter, a Bönge itt kb. 4 méter mély.
A tavaszra tervezett, az egész szerkezetet az időjárás viszontagságaitól megvédő konzerváló festés sajnos elmaradt.
Szaka Zsolt és Bogdán László felhívták a túrázók figyelmét, hogy egy tavaszi akció keretein belül szívesen fogadnak minden segítséget híd környékének a rendbetételéhez, az állagmegóvási munkákhoz és a szerkezet további megerősítéséhez.
Marcali valaha két Sóhajok-hidjával is büszkélkedhetett. Az eredeti ilyen elnevezésű, mára szinte teljesen tönkrement építmény maradványai a most újjáépített hídtól délre, 2 kilométerre találhatóak. Ahogy apránként megszűnt az említett hídnak a jelentősége, úgy értékelődött fel a most újjáépített szerepe és az évek múlásával szintén Sóhajok-hídja néven került be a köztudatba.
Az ilyen hidak eredetileg természetesen nem a turizmus szolgálatára épültek, hanem a javarészt gyalogosan járó szőlő- és pincebirtokosoknak az útját rövidítették le akár 5-6 kilométerrel is az otthonuktól a birtokig.
A hídtól a meredek kaptatón jutottunk el a Nagypincéhez (Forgách-pince), majd az ottani panoráma megcsodálása után kis kerülővel érkeztünk meg Marcali városának egyetlen műemlékké nyilvánított köztéri alkotásához, a Mária-oszlophoz (Boldogságos Szűz Mária-szobor). Az 1870 körül készült neogótizáló homokkő szobor a város egyik nevezeteségévé is válhatna… 1936-ban emelt talapzaton áll. Felirata: ,,Égi királynénk könyörögj érettünk! Szent Szűz Tiszteletére Magyar Márton és családja 1936.”.
Itt búcsúztak el a résztvevők egymástól.
Az időjárás kegyes volt hozzánk, a tél közepéhez képest túlságosan is, de ezt már megszoktuk az utóbbi években. A túra jelentős részén ragyogott a Nap.
Köszönet jár a résztvevőknek, hogy az ünnepek és a Szilveszter után a mi programunkat választották az otthoni pihenés helyett.
Ez is pihenés volt, csak aktívan, jó társaságban.
Békés, boldog és szeretetteljes újesztendőt kívánunk mindenkinek!”
Fotó: illusztráció IKÉ
Eredeti írás: SZAKA ZSOLT
About the Author
