Beregszász – az ország legmagyarabb városa
„Családias hangulatban méltatták Beregszász fennállásának 960. évfordulóját.
A Vérke-parti város 2023 májusában ünnepelte alapításának 960. évfordulóját. Az esemény elé mindig örömmel tekintettek a helyiek, mert ez egyike azon ünnepeknek, mely a nemzetiségek közötti barátságról, békés együttélésről, a kultúra ápolásáról, a szülőföld szeretetéről, a fejlődésről és az európai gondolkodásról szól.
Hegedűs Csilla
Bár a több évtizedes hagyományokra visszatekintő össznépi sokadalomtól idén is eltekint a város, egy visszafogott megemlékezés keretében mégis illő tisztelegni a történelmi esemény előtt. Ezért a Beregszászi Városi Tanács Oktatási és Művelődési Osztálya, a Peregium Civil Szervezet és a Nemzetstratégiai Kutatóintézet (NSKI) társszervezésében emlékprogram keretében méltatta a városalapítás évfordulóját. Az alkalomnak a makkosjánosi Helikon Hotel és Étterem adott otthont.
– Bevallom őszintén, 10-20 évvel ezelőtt nem annyira érdekelt Beregszász őskori történelme, de amikor utánanéztem, izgalmas volt látni, az évszázadok alatt hogyan fejlődött a település, milyen értékeket hagyott maga után. Ma pedig, meggyőződésem, hogy Beregszász a világ legotthonosabb város, legalábbis számomra, és remélhetőleg az itt élők számára is. Amikor a beregszászi lankákról ránézünk a Tiszára, a templomtornyokra, a látvány magáért beszél, és arra gondolunk, bizony ezer évvel ezelőtt is éltek már itt emberek – kezdte köszöntőjét Babják Zoltán polgármester. – Lehoczky Tivadar feljegyzéseiből tudjuk, hogy a kőkorból származó szerszámokat találtak azokon a dombokon, ahol most a Csizaj étterem található.
Nagyon érdekel, mégis mi vonzotta ide a kőkorban az embereket, hogy itt telepedjenek le.
A jelen is valami hasonlóról szól, hogy miért ragaszkodunk ehhez a városhoz, miért kötődünk ennyire hozzá, miért fontos az, hogy mi ezt a helyet az otthonunknak nevezzük, és mi a különbség a ház és az otthon között? Miért fontos az, hogy mindenkinek elmondjuk:
Beregszász a legszebb város, miért különleges az, hogy a szórvány magyarság számára az ország legmagyarabb városa a mienk.
Véleményem szerint Ukrajna gazdagabb azzal, hogy Beregszászt magyarok lakják, és együtt az ukránokkal kiváló egyetértésben teszik a dolgukat úgy, hogy ezzel erősítik az országot – tette hozzá a Beregszászi kistérség polgármestere, majd megköszönte Szász Jenő NSKI elnöknek az esemény megvalósításához nyújtott támogatást, hangsúlyozva, hogy ez a szervezet már korábban is sok alkalommal segített a városnak. Továbbá köszönetet mondott Babják Editnek, az oktatási és művelődési osztály vezetőjének, Lóga Nagyija alpolgármesternek, valamint Répási Istvánnak, a Peregium Civil Szervezet igazgatójának a szervezésért.
Vezsdel László, a Kárpátaljai Hazajáró Egylet elnöke, honismereti és túravezető történelmi emlékeztetőt tartott. Érdekes és fontos információkhoz juthattak a résztvevők, hiszen az előadás az őskortól napjainkig tartó évszázadokat ölelte fel.
A rendezvényen az ungvári főkonzulátust Kuti László konzul képviselte, a beregszászi külképviseletről Buczkó István vezető konzul érkezett, aki szívesen osztotta meg gondolatait a megjelentekkel annak ellenére, hogy csupán néhány hónapja tölt szolgálatot a városban. Mint mondta, kellemes meglepetés volt számára, hogy ilyen ősi, nagy múltú városba került.
– Biztos vagyok abban – főleg a jelen időben –, hogy a kárpátaljai magyarságnak Beregszász a fővárosa.
Csák János miniszter úr legutóbbi beregszászi látogatása során mondta, hogy Kárpátalja egy tündérkert, és ez a megnevezés bennem is megmaradt, mert ez az a hely, ahol több nemzetiség, vallás és kultúra békében tudott évszázadokon keresztül együtt élni. Ma a békét hiányoljuk a legjobban, mert ezt mindenki megszenvedi, márpedig egy város fejlődéséhez leginkább békére és nyugalomra van szükség. Beregszásznak az elmúlt századokban nagyon sok mindent kellett túlélnie, de főnixmadárként mindig újjászületett, és a legrosszabb helyzetből is ki tudott lábalni. Ma mindannyiunknak az a kívánsága, hogy a béke minél hamarabb jöjjön el, és ez a csodálatos város is az elkezdett fejlődés útján haladjon tovább – fogalmazott a diplomata.
Szalipszki Endre az NSKI képviselőjeként érkezett a rendezvényre. A beregszászi külképviselet korábbi főkonzulja visszaemlékezve
a városban eltöltött éveire elmondta, életének fontos szakasza fűződik Beregszászhoz, és a sors kegyének tartja, hogy szakmai pályafutását itteni misszióvezetőként zárhatta le, és büszke is erre.
Kihangsúlyozta, a külügyminisztériumi megbízatásnak a legjobb tudása szerint igyekezett megfelelni. Ebben segítségére volt az előző évek közös munkája során a Bacskai József ungvári főkonzullal kialakult személyes jó viszony, és a baráti kapcsolat hatása a két képviselet szoros együttműködésében is megmutatkozott.
– A kárpátaljai konzulátusok munkája – bár az okok időszakonként eltérőek – soha nem egyszerű, de az orosz-ukrán háború miatt a mai helyzet jóval bonyolultabb a korábbi években tapasztaltakhoz képest.
A változások más területeken viszont örömtelibbek. Jelentősen megnőttek például, és egyre szélesebb kört érintenek a magyar kormányzati támogatások, amelyek egyik kedvezményezettje Beregszász és a város vonzáskörzete. A gyarapodás, a fejlődés jól látszik a településeken – fejtette ki Szalipszki Endre. Hozzátette, nehéz lenne bármit is kiemelni, ami különösen emlékezetes maradt a Vérke-parti évekből. Talán a sok emberi találkozás mellett a vasútállomás szomszédságában felállított ’56-os emlékmű tűnik ilyennek. A nyugalmazott főkonzul máig érvényesnek tartja, hogy az ukrán hivatalokkal, intézményekkel és a legkülönbözőbb egyénekkel korrekt kapcsolatokat ápolt, mert a kárpátaljai magyarság biztonsága szempontjából meghatározó, hogy milyen a helyi többségi ukránság hozzáállása a magyar kisebbséghez. Szalipszki Endre végül kitért rá, hogy Babják Zoltán polgármesterrel, számos beregszászi magyarral és ukránnal megmaradt a jó kapcsolata, és a jövőben is tőle telhetően segítségére lesz a városnak.
Babják Zoltán és Medvigy István néhány évvel ezelőtt alpolgármesterekként igyekeztek Beregszászt szebbé tenni. Az eltelt évek alatt Medvigy István nyugdíjba vonult, de most is szívesen emlékezett vissza a régmúlt időkre.
– Tisztán emlékszem arra a Beregszászra, amikor a főutcán hatalmas fák árnyékában lehetett pihenni – szerencsére mára megint odanőnek az újonnan ültetett fák –, amikor a Vérkében fürödni lehetett. Sajnos volt egy időszak, amikor nemhogy nőtt volna a fejlődés, inkább romlott, de az utóbbi 10-12 évben ismét a fejlődés útjára lépett, és ez sok mindenben meglátszik, szerencsére az emberek hozzáállásában is.
Remélem, hogy ez folytatódik, eljön az az idő, amikor újra meg lehet majd a Vérkében mártózni, amikor az iskolák ismét telve lesznek gyermekekkel.
De addig is annak kell örülnünk, ami van, hiszen 960 év után is megmaradtunk, és a megmaradásunk záloga a más nemzetiségekkel való békés együttélés, mert csak együtt tudjuk még szebbé tenni városunkat – hangsúlyozta Medvigy István.
A rendezvény színvonalát Klárikova Zsófia, a Kodály Zoltán Művészeti Iskola diákjának szaxofonjátéka emelte, az ügyes kislányt zongorán Roszoha Mária tanárnő kísérte. Levetítették Pincés Andzselika énekesnő Beregszász visszavár című megható videoklipjét. A részvevők végül megtekintették a Beregszász egyes részeit, utcáit, tereit ábrázoló, szebbnél-szebb festményeket, és kötetlen beszélgetéssel zárhatták a kellemes és információkkal teli délutánt.”
Fotó: KISZÓ
Eredeti írás: KISZÓ
