Gigantikus kínai írásjel-betonmonstrum építését kezdik el a Margit-szigettel szemben
szerkeszto 
„A főváros közlekedésében elévülhetetlen szerepet töltött be a Budapesti Villamos Városi Vasút Részvénytársaság (BVVV). Az 1889-ben alapított cég nemcsak a főváros összes villamosvonalát üzemeltette, hanem a földalattit, a siklót, a fogaskerekűt, az újpesti, rákospalotai, szentendrei, budafoki és a törökbálinti vicinális vasútvonalakat, valamint a margitszigeti lóvasutat is.
Legalább nem bontják le
Falk Miksa és nemes botfai Hűvös József vezérigazgatók 1906-ban kérvényezték a fővárostól, hogy a Védgát (ma Népfürdő) – Kárpát – Révész utcák határolta Duna-parti, 16 550 négyzetmétert felölelő telket azért vehesse bérbe cégük, hogy
ITT ÉPÍTHESSÉK FEL A BVVV ÚJ ÁRAMFEJLESZTŐJÉT, ÁRAMÁTALAKÍTÓJÁT, GÉPHÁZÁT, KAZÁNHÁZÁT, SZÉNLERAKODÓJÁT ÉS FORGALMI TELEPÉT.
A közlekedési társaság 1908. február 3-ra egy komplett „kis gyárvárost” épített fel a szóban forgó telken. A Kárpát utca mentén Császár Jenő, Fellner Henrik, Herman József, Örffy Jenő, Schweiger Henrik és Wörner Adolf terve szerint megépült két darab, egyenként 1650 kV-os háromfázisú áramfejlesztőgép, egy 95 és egy 65 lóerős kondenzátor, valamint két, motordinamóval rendelkező erőmű, közvetlenül mellettük pedig az akkor még Kőtérnek hívott placcon egy kültéri szénrakodót, valamint egy 30 tonna hordképességű hídmérleget is kialakítottak a vasúti kocsik mérlegeléséhez. Ezeknek a helyén jelenleg a Schiller autókereskedés működik.
A Duna-parti oldalon Schömer Ferenc terve szerint egy olyan, U alaprajzú épület valósult meg, amelynek Duna felőli szárnyában gépház, a hosszabbik, 590 négyzetméteres, kétszintes pincével rendelkező tömbjében pedig kazánházat, fölötte szénraktárt, a Révész utcai oldalon egy kocsiszínt alakítottak ki.
Ennek a Révész Utca és Népfürdő utca kereszteződésében emelt emeletes, vakolt homlokzatú épületnek a tengelyeit nagyon gazdag téglaarchitektúrával dekorálták ki.
A félköríves záródású ablaknyílások tagolópárkányaira olyan faragott domborműveket helyeztek el, amelyeken a korabeli vasúttársaságok legelterjedtebb szimbólumát, a szárnyakkal rendelkező vasúti kereket ábrázolták.
Ez a kocsiszíngépház fogadta 1909-től azokat a szerelvényeket, amelyek a kazánok fűtéséhez szükséges szenet szállították. Az erőmű kezdetben két darab Zoelly-rendszerű, egyenként 2000 lóerő teljesítményű kondenzációs gőzturbinával volt felszerelve.
Mivel az áram nagyobb részét 1939-től az Elektromos Művek szolgáltatta a BVVV-nek és jogutódjainak, így a Révész utcai, más néven az angyalföldi erőművet tartalék centráléként használták. A gáztüzelés elterjedésével bár a fűtőmű keleti, Dunától távolabbi szárnyát az 1970-es években lebontották, az üzem 2011-ig aktív szereplője volt Budapest áramellátásának.
Beton és part, de river nélkül
Az egykor gépháznak, kazánháznak és kocsiszínnek is helyt adó ipari épületet 2019-ben vásárolta meg a River Part Projekt Kft. nevű projektcég, hogy azt irodaházzá alakíthassa át. A beruházó nem ismeretlen a környéken.
Többek között ennek az ingatlanfejlesztő csoportnak köszönhető, hogy a szomszédos telken 1914-ben átadott Lipótvárosi Gáztartó Állomástelep Központi Műhely- és Raktárépülete esztétikus küllemben úgy újulhatott meg 2004-ben RiverLoft néven, hogy a Tima Zoltán irányította tervezőcsapat nemcsak megőrizte a Neuschloss Kornél tervei alapján kivitelezett épület esztétikus értékeit, hanem azokat ötletesen tovább is vitték a szimmetrikusan kiegészített új épülettömb homlokzatára.
A Schömer Ferenc tervezte, Révész utcai egykori gép- és kazánház átépítési és kibővítési tervéről sajnos ez nem mondható el.
Mivel a 13,43 méter magas egykori ipari épület helyi védelem alatt áll, így szerencsére ehhez az L alaprajzú ingatlanhoz érdemben nem nyúlhatott hozzá az átalakítással és kibővítéssel megbízott Artonic Design Építészeti Kft.
A Szőkedencsi Géza, Menyhárt Gergő, Sós Kinga, Fehér Gabriella és Simon Zsófia nevével fémjelzett látványterveket és hirdetményi tervrajzokat szemlélve az ember joggal teszi fel a kérdést, hogy mi volt az építész- és építőmérnökök valódi célja, amikor egy olyan,
gigantikus méretű, 28,65 méter magas, homogén felületű üvegbunkert terveztek a szóban forgó védett ingatlan mögé és részlegesen fölé, amely direkt negligálja és agyonnyomja a XX. századi ipari épületet?
A kollektíva által benyújtott terv ugyanis abszolút nem veszi figyelembe a kiindulási alapként használt századfordulós kocsiszín
-
- pilasztereinek és lizénájának ritmikáját,
- tengelyeit (nyugati: 3 + 10 + 1, északi: 1 + 4 + 3 + 4 + 1),
- ívnyílásait, hatalmas ablakainak keretezését, íves kialakítását,
- karakteres és tagozott kidolgozottságú osztópárkányát,
- keret-, szemöldök- és koronázópárkányainak meglétét,
- architrávját, képszékét, geizonját és fogazatát,
- íves és lépcsőzetesen emelkedő attikáinak meglétét,
- hierarchikus rendjét,
- aranymetszésnek megfelelő harmóniáját,
- anyaghasználatát,
- szerves kapcsolatát környezetével.
Minden hamisítvány, ami nem kínai
Szintén érthetetlen, hogy a levitézlett szocialista modern építőművészeti szemléletet és térlátást a XXI. században is folyamatosan erőltető
Artonic gárdája miért gondolja viccesnek, hogy a kínai „shàng” (上) logogramikus írásjel/karakter a legmegfelelőbb „mértani forma” új irodaházuk belső és megemelt alaprajzának. Az írásjel jelentése egyébként: fent, tetején, felfelé és felsőbbrendű.
Ha a beruházásért felelős River Part Projekt Kft. tényleges tulajdonosai – és ügyvezetője – valóban ázsiaiak és nem magyarok, valamint ukrán vállalkozók lennének, akkor ez a belső poén még jól is elsülhetett volna, ám ez a kényszeres akasztófahumor azért is kínos, mert a leendő konstrukcióval szemben egyrészt a Moszkva sétány húzódik, másodrészt pedig pont az a sokak által ismert, Duna nevű folyó csordogál, amely a lágyságot, az életet és a hullámokat jelképezi, s nem a sokszögűséget, a merevséget és a sablonosságot.
Ha az Artonic kínai bonmot-ját továbbgondoljuk, akkor ez a 16 930 négyzetméteres beruházás olyan lesz, mintha az utóételnek szánt Gundel-palacsintát összedaráljuk az előételként felszolgált, szójaszósszal meglocsolt száznapos tojással, és szép nagy mosollyal az arcunkon az egészet egyszerre beburkoljuk.
Értelmezésük szerint ezzel a nyeléssel azért nincs baj, mert mindkét étel egy helyre fog kerülni. A fővárosi Duna-part felső szakaszának meg úgyis mindegy, hiszen az UNESCO világörökségi határa a Margit-sziget déli csúcsánál már véget ér, az Ipoly utcától egészen Újpestig pedig szép szürke és lepusztult panelházak sorakoznak évtizedek óta, amelyek a mai napig emlékeztetik az itt lakókat és a Bécsből hajón érkező turistákat a rossz szájízű közelmúltra.
A fővárosi kormányhivatal által 2021. szeptember 29-én engedélyezett terveket eredetileg tavaly kezdték volna el, de a munkálatoknak csak most láttak neki. Az irodaháznak álcázott gigantikus méretű és csak a levegőből észrevehető kínai „SHÀNG” (上) írásjelet 2026 végén, 2027 elején adják majd át.
Jamrik Levente városkutató. A leírtak nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját. Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő beszélgetést. Várjuk az ön véleményét is.”
Címlap fotó: © Fotó Nagy Zsolt József
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
About the Author
Kós Zoltán 
