Szerző: Thürmer Gyula
Töredezett kép. Ismerős vonások. Régen sokszor láttuk. Ma alig, szinte soha. Ő Lenin.
Mostani számunkban róla írunk. Éppen száz esztendeje hunyt el, vagy ahogyan a vietnámi forradalom vezetője Ho Si Minh írta róla, vált „fénylő csillaggá a szocializmus egén”.
Hallom a tiltakozókat és kételkedőket. Elég volt Leninből! Nem időszerű! Kit érdekel ma Lenin? Ki ismeri a mai fiatalok közül?
Kérem, ne siessék el! Lenint nem lehet egy legyintéssel elintézni.
A rendszerváltáskor ujjongtak a tőkés rendszer hívei. Vége a Szovjetuniónak! Meghalt a szocializmus, és vele együtt meghalt Lenin is! Kötetetek százait írták tele, bizonyítandó, hogy Lenin eleve téves úton járt, szocializmust nem lehet csinálni. Amikor kifogytak az érvekből, és ez gyorsan bekövetkezett, jött a kiátkozás, a bűnössé nyilvánítás. Lenin könyveit vélhetően csak azért nem rakták tűzre, mert a könyvégetés felénk, Európában elég kényelmetlen emlékeket idéz.
Lenin „halottá nyilvánítása” azonban nagyjából annyit ér, mintha a tűzoltó a tűz elfojtása után kijelentené, hogy itt soha többé nem törnek elő a lángok. Okos tűzoltó ilyet nem mond, mert tudja: a tűz sokféle körülmény együtthatására bármikor létre jöhet. Így van az a forradalommal is. A szocializmust megdöntötték a térségünkben, de sokféle körülmény együtthatására újabb lángok csaphatnak fel.
A kételkedőknek igazuk van: a fiatalok tényleg nem ismerik Lenint. Bár, szerintem, egy eszme erejének nem az az egyetlen mutatója, hogy tudatos népbutításon átesett új nemzedékek hallottak-e róla.
Időszerű-e ma Lenin? A kérdésre kérdéssel válaszolok. Miért volt időszerű a 20. században? Azért, mert a világ beleunt a tőke, a pénz uralmába, a népeknek elegük lett a háborúkból, a nyomorból és elkezdték keresni az utat egy jobb világ felé. Lenin ezt az utat mutatta meg: szocializmus! És nem csak az utat vázolta fel, de azt is megmondta, hogy mit kell tenni a cél eléréséért. Fegyelmezett harci erőt, pártot kell létrehozni és meg kell dönteni a tőke uralmát.
Időszerű-e ma Lenin? Vajon ma nem érkeztünk el ismét oda, hogy a népek nem kérnek a háborúkból, az ukrajnaiból és a közel-keletiből egyaránt? Nem azért mennek százezrek az utcára, mert elegük van a tehetségtelen és csak önmagukkal törődő tőkés politikusokból? Nem arról van szó, hogy az emberek egyre inkább kiutat keresnek a kapitalizmusból?
Igaz, a tőkéseknek sok munkáspártot sikerült eltéríteni a lenini úttól. Elhitetni, hogy a dolgozónak nem harcolnia kell a tőkés ellen, hanem kiegyeznie vele. Nem a munkásokat kell harcra nevelni, hanem migránsokat, melegeket, transzvesztitákat kell felkarolni. Egykor harcos pártok váltak a burzsoázia kezes bárányaivá.
Sok munkáspártot, de nem mindenkit! A világban sok helyütt ismerték fel, hogy Lenin tanítása ma is megoldást jelent. Felvilágosítani, szervezni kell a tőkével elégedetlen dolgozói tömegeket és harcra, forradalomra vezetni! És megindult a kommunista mozgalom megújulása.
A tőkések is tudják, hogy az összes mai trükk, a történelemhamisítástól és a woke-ideológiától kezdve az LMBTQ-világ erőszakos terjesztésén át a szélsőséges individualizmusig és más extrém magatartási formákig nem oldják meg a kapitalizmus alapproblémáját, legfeljebb elkendőzik. A forradalmat, a tőke uralmának megdöntését nem tudják megakadályozni, legfeljebb késleltetni.
De nem csak a forradalmár Lenin válik időszerűvé ma. Az államalkotó, a szocialista gazdaságot formáló Lenin is érdekes. A mai magyar polgári elit stratégiai partnerséget kötött Kínával. Bizonyára tudják, hogy Kína vezetése, a kínai kommunista párt nem tagadta meg Lenint. Lenin tanításai ott szerepelnek a párt ideológiájában.
De miért is tagadnák meg? Lenin nem arra tanította a forradalmárokat, hogy nincs két egyforma szocializmus? A forradalom csak a nemzeti viszonyok között, a nemzeti sajátosságoknak megfelelő módon lehet sikeres.
Lenin híres „NEP”-je, új gazdaságpolitikája nem arra épült, hogy a szocialista gazdaságban is alkalmazhatók a tőkés gazdálkodás egyes módszerei? Feltéve persze, hogy a szocialista állam határozza meg a makrogazdasági arányokat és szilárdan kézben tartja a politikai hatalmat! A baj akkor kezdődik, amikor ez utóbbi nincs. De jobb, ha tőlem tudják, Kínában van, már, mint néphatalom.
Úgyhogy, aki figyelmesen és előítéletek nélkül vizsgálja a kínaiak reform és nyitás politikáját, a kínai modernizációt, az rá fog döbbenni, hogy Lenin gondolatai is ott vannak Kína fantasztikus teljesítménye mögött.
Töredezett kép? Nem! Inkább egy szétdobált puzzle. De az elemek lassan összerendeződnek. A bajokat már érezzük, de még nem merjük kimondani, hogy a nyomor, a korrupció, a kábítószer, a háború előidézője a kapitalizmus. De megjön a bátorságunk, a kép összeáll, Lenin mellettünk áll.
