Önök szerint miben élünk, demokráciában vagy diktatúrában?
Demokrácia van! Diktatúra csak a „kommunizmusban” volt. Nyilván sokan mondják ezt. Olyanok, akik nyertesei a mai világnak, vagy egyszerűen nincs merszük összevetni a jelent a múlttal. Nem irigylem a fiatalabb nemzedékeket, akiknek naponta verik a fejükbe, hogy az a demokrácia, ami most van.
Diktatúra van! Mondanák sokan a liberális oldalról. Demokrácia akkor lesz, ha megdöntjük Orbánt a NER-ével együtt. Hogyan? Nem kell finnyáskodni! Mondjuk, úgy, mint ahogyan most a lengyelek teszik: alkotmányos puccsal. Esetleg NATO-csapatokkal.
A többség vélhetően elhessegetné a kérdést. Ne bosszantsanak hülyeségekkel! Mi nem politizálunk! Minek politizálni, úgyis az erősebb kutya …
Vagyunk persze, talán nem is kevesen, akik úgy gondoljuk, hogy a demokrácia a nép hatalmát jelenti. Régen az volt az alkotmányba írva, hogy „minden hatalom a dolgozó népé”. Ez nagyon irritálta a rendszerváltókat, úgyhogy kitaláltak egy ravasz formulát: „A közhatalom forrása a nép.” A kettő nem ugyanaz, ég és föld.
Na, de hagyjuk a magasröptű elmélkedéseket! Mihail Romm szovjet filmrendező csinált egyszer egy filmet „Hétköznapi fasizmus” címmel. A fasizmus akkor a legrosszabb, amikor túllép az állam magaslatán, és beivódik a hétköznapokba. Amikor ez bekövetkezik, úgy gondoljuk, hogy ez a dolgok rendje, ez a normális.
A diktatúra beivódott a mi mindennapjainkba, és hajlamosak vagyunk normálisnak, sőt jónak elfogadni. Gondolkodtak azon, hogy miért kell mindenkinek bankszámla? Munkahelyet keresel, az egyetemre iratkozol be, bírósági ügyed van, az első kérdés ugyanaz: van bankszámlája? Persze kényelmes, hogy a fizetés, a nyugdíj, az ösztöndíj átutalással jön. De elfelejtjük, hogy a kényelemért a szabadságunkkal fizetünk. A bank, és persze az állam, mindent tud rólunk, ellenőriz bennünket.
Sokan fizetnek már lelkesen az okostelefonjukkal. Minek a készpénz, itt a telefon! Nem zavar, hogy bármit veszel, arról tud a hatalom is? Nem beszélve arról, hogy ha nem lesz internet, vagy a bank leállítja a forgalmat, készpénz nélkül, hogy veszel kenyeret? A bankok rabjai vagyunk, amit az állam szentesít, sőt támogat.
A diktatúra azt is jelenti, hogy mindent el kell fogadnod, akár tetszik, akár nem. Nem tetszik például, hogy biciklisávokkal és a karókkal teszik lehetetlenné a közlekedést Budapesten. Mit tehetek ellene? Semmit! Karácsony azt mondja, enyém a hatalom. A kormány naponta járatja le a főpolgármestert, de a karókat ők se takarítják el.
Nem tetszik? Jön a választás, szavazz másokra! Ezt halljuk minden nap. Jó, jó, de kire szavazhatok?
Itt van mindjárt az európai parlamenti választás. A mi diktatórikus demokráciánkban 20 ezer érvényes ajánlás kell ahhoz, hogy egy párt elindulhasson a választáson. Ha nincs 20 ezer ajánlás, arra a pártra nem lehet szavazni. Mondhatják, ez azért kell, hogy minden hülye ne indulhasson el. De miért nem indulhatna el bárki? Miért kell a választás előtt már egy előválasztást csinálni?
És most tessék jól figyelni! Picinyke országunkban húszezer ajánlást kell összegyűjteni. Németország 83 millió lakosától elég kettő ezer ajánlást összegyűjteni, ha egy párt csak az egyik tartományban indul. Ha mindenütt indul, akkor négyezret! Szóval, mi van most, demokrácia vagy diktatúra?
Az alaptörvény a pártoknak adja meg a jogot, hogy közreműködjenek „a nép akaratának kialakításában és kinyilvánításában.” Ennek mi isszuk meg a levét. A városok irányítása mindig a nyertes párt emberének kezébe kerül, aki lehet, hogy nem is ért hozzá. Miért a pártok jelölnek és miért nem az ott élő emberek, a munkahelyi kollektívák?
A pártokra épülő demokrácia a szemünk láttára járatódik le. Európában és nálunk is! A választás nem a nép akaratát fejezi ki, hanem azt, hogy melyik pártnak volt több pénze átmosni az agyakat vagy megvenni a választókat. Viccpártokat kreálnak, hogy elvonják a figyelmet a valóságos problémákról.
Megtehetik, mert ez a demokrácia tőkés demokrácia, a bankok, a milliárdosok demokráciája, és ez mindaddig így marad, amíg ők vannak hatalmon.
A kapitalizmus válságban van, de nem csak gazdaságilag. Politikailag is, szellemileg is. Ha a világ így halad tovább, szaporodnak az őrült döntések, a migránsok beengedésétől kezdve az atomenergia betiltásán át a háborús hisztériáig.
Változtassunk! Írjuk be az alkotmányba: minden hatalom a népé! Ha sikerül, akkor minden a nép, az emberek érdekeit fogja szolgálni és nem a bankok, a milliárdosok gazdagodását, a hivatásos politikusok tündöklését.
Meg lehet csinálni? Meg! De Önöknek is akarni kell! A demokrácia, a nép hatalma hassa át hétköznapjainkat. Hétköznapi diktatúra helyett hétköznapi demokrácia!
